Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

512 KRÖNIKA Rheinische Zeitung. Politisch-ökonomische Revue, az 1850-ben megjelentetett ,,A német parasztháború", 1851 —1852 ragyogó cikksorozata, a „Forradalom és ellenforradalom Németországban" móltatása sem maradt el. Bámulatosan széles látókörének jellemzői komoly szakmai elmólyültséggel alkotott katonai természetű tanulmányai; a természettudományok, a fiziológia, az anatómia, a geológia ós az antropológia területén folytatott studiumai; közmondásos nyelvkészsége és nyelvtudása: „1852 — 53-ban tanulmányozza a szláv nyelveket és a szláv népek történelmét és irodalmát, hogy az orosz cárizmus ellenforradalmi szerepéről ós a pánszláv propagandáról bővíthesse ismereteit ... A krími háború idején perzsául tanul, 1859-ben a német nemzeti mozgalmak fellendülésekor az ógermán nyelvekkel foglalkozik, 1864-ben, a Schleswig — Holstein-i háború idején a skandináv nyelvekkel, 1869 — 70-ben az ír kérdés kapcsán a kelta — ír nyelvekkel." A tudományos szocializmus elterjesztéséért végzett tevékenységének a 48-as forradalmak előtti években kialakult első hullámhegyét, 1876 és 1878 között, az Anti-Dühring megírásával követte a második hullám. Az Anti-Dühring, amelynek egyébként filozófiára, politikai gazdaságtanra és szocializmusra történt hármas felosztása mindmáig rendkívül elterjedt formája a szocializmus tanításának, jelentősége főképpen abban áll, hogy nemcsak a mozgalom sorkatonái, de vezetői is első ízben kaptak egy olyan könyvet a kezükbe, amelyből a természet és a társadalom materialista-dialektikus felfogása közötti összefüggést, a kommunista világszemléletet sajátíthatták el. Marx 1883-ban bekövetkezett halála arra készteti, hogy a természet dialektikájának tanulmányozását néhány fejezet megírása után abbahagyja ós a Tőke hátralevő köteteinek sajtó alá rendezésére fordítsa idejét. És, jóllehet Engels feltétlenül arra törekedett, hogy az eredeti szöveg betűjét ós szellemét megőrizze, „mégis ez a munka egyben Engels önálló, mégpedig hatalmas önálló munkája", kiváltképp áll ez a harmadik kötetre. „Volt olyan fejezet, amelynek csak a címe volt meg, így az egészet neki kellett kidolgoznia. Volt egy nagy, végül is nyolc fejezetre bontott szakasz, melyet rengeteg fáradsággal háromszor is megkísérelt — végül is eredménytelenül — az éppen csak jelzett töredékek kidolgozásával úgy alakítani, hogy ez Marx elképzelt szándékát megközelítse. Ma ismert alakjában »A tökén tehát Marx és Engels közös munkája." És közben figyelemmel kellett lennie a világ dolgaira, az események alakulására, hogy a hozzá mint a nemzetközi munkásmozgalom általánosan tisztelt és elismert tanítómesteréhez — fordulóknak mindig segítségére legyen tanácsaival, útmutatásaival. E két nagy feladata annyira lekötötte figyehnót-cnergiáját, hogy 1883 után mindösszé két nagyobb önálló m unkája jelent meg: 1884-ben „A család, a magántulajdon és az állam eredete" ós 1886-ban a „Ludwig Feuerbach ós a klasszikus német filozófia felbomlása". Az előadás befejező részében Friss István Engels óriásira növekedett levelezéséből a proletárpártra és a párt polit ikájára vonatkozó engelsi felfogás néhány aspektusát említette. Majd arról beszélt, hogy a szükségszerűség és a véletlen összetartozását miképpen példázzák a történelemben a nagy emberek. Összefoglalva pedig megállapította: „Engels nagysága egy összetett, kivételesen sokoldalú egész ember nagysága volt. . . Életét feltétel nélkül állította a nemzetközi munkásosztály felszabadításának szolgálatába. írásainak, szervező tevékenységének, tanácsainak nagy része volt önálló munkáspártok létrehozásában, egy részüknek tömegpárttá fejlődésében, a munkásság nemzetközi forradalmi szervezetének megteremtésében. . . Szelleme páratlanul sokoldalú, munkabírása és szorgalma példátlan volt. . . A nemzetközi munkásmozgalomnak, mióta van, egyik legnagyobb alakja, s ezzel már besoroltuk az emberiség nagyjai közé." *