Századok – 1971
Tanulmányok - Szántó Imre: A Temesvidék és Maros-völgy várainak török uralom alá jutása 1552-ben 16/I
38 SZÁNTÓ IMRE i Július 24-én koradélután a török újabb rohamot intézett a rommá lőtt vár ellen. A pasa elhatározta, hogy azon a napon a várat el kell foglalni, akár a hadsereg nagy részének pusztulása árán is. A támadás súlya a Sziget-város felől a keleti kapura, de főként a lerombolt víztoronyra nehezedett . A várbeliek közül mindenki érezte, hogy ettől a romhalmaztól függ a vár és a védők sorsa. ,,Az ágyúk dörgése és az Allah ! Allah ! kiáltás felhangzott a szilárd égboltig írja Dselálzáde Musztafa török történetíró - , s ez a nap az ítélet napjának mintaképe volt."143 Losonczi mindenütt jelen volt, hol a harc ingadozott, vagy a szükség úgy kívánta; szóval és tettel, saját önfeláldozó példamutatásával öntött lelket harcostársaiba. A spanyol, német és cseh zsoldosok támogatására bevetett, gyalogosan harcoló huszárok együttes erővel űzték vissza sáncaikba a már félig győztes, harcedzett janicsárokat. De a várvédők közül is mintegy 150 ember esett el, sokan megsebesültek. A spanyol zsoldosok derék parancsnoka, Mendoza százados is súlyos sebet kapott és harcképtelenné vált. Ahmed a víztorony ostromában tömegesen áldozta fel legjobb katonáit. A július 24-i véres roham sikeres visszaverése a XVI. századi várharcok egyik legdicsőbb epizódja volt Magyarországon. Másnap, július 25-én a reggeli órákban Ahmed pasa általános támadással megújította a harcot, hogy az előző napon kimerült várvédők lélekzethez se juthassanak. A főtámadást most is a víztoronyra irányozta. A mieink az ellenséghez viszonyítva már kis számra apadva, amennyire erejükből telt, jó ideig kiválóan és bátran harcoltak. Eközben a törököknek gyújtónyilak és más „tüzes szerszámok" segítségével sikerült a várost felgyújtaniuk, ahol a tűz rohamosan elharapózott. A várkapitány kénytelen volt a védők egy részét a tűz oltására rendelni, ami viszont a védelmet gyengítette meg. Igv aztán a törökök és mindenekelőtt a janicsárok, a lovasokkal és másokkal együtt a víztorony megrongált és földre terített falait nagy csatakiáltással megtámadták.144 A janicsárok felkapaszkodtak a víztorony résein és véres küzdelem után diadalittasan kitűzték a lófarkas zászlót. Losonczi a túlerővel szemben kénytelen volt a rommá lett tornyot a törökök birtokában hagyni. A védők egy részével a tatai kapun át gyorsan a várba vonult vissza. Ahmed pasa aznap már nem is intézett támadást a vár ellen, mert jól tudta, hogv a vár attól fogva tarthatatlanná vált, hogy a várossal való közlekedés egyetlen és utolsó védőműve, a víztorony az ellenség kezére került.14 5 „Tőnek nagy zengést, megsivalkodának, Rettenetesen menének vízvárnak, Ott es terekek sokan el hullának, Nagy viadalval vízvárba szállának. Sívás nagy rívás vala az városban, Vitézök vannak várban ohitásban, Senki nem lehet várból az várasba, Mindkét fél vagyon csak terek markában."1 4 " 113 Thür y József: i. m. II. köt. 267. 1. 144 Istvánffy Miklós: i.m. 245. 1. 145 Uo. 246. 1.; Czimer Károly : i. m. 351 352. 1. 146 Tinódi Sebestyén : Az vég Temesváriján Losonczi Istvánnak haláláról. Tinódi-Emlékkönyv. Sárvár. 1956. 146. 1.
