Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: Az olaszországi történelemtanítás problémái 142/I

146 WACZULIK MARGIT diákság küzdelme u korszerű és szociálisabb egyetemi képzésért közismert, erről nem kell itt beszámolnunk, inkább arról, hogyan látja a történelemtanárok képzésének hiányait, hogyan vázolja ezt didaktikai kézikönyvében Mario Bendiscioli, az újkori történelem tanára a páviai egyetemen. Szerinte a tudományos képzés sem megfelelő az egyetemeken (pl. nem ismerik eléggé és nem dolgozzák fel a forrásokat), de a didaktikai és a metodikai egyenesen a háttérbe szorul. A hallgatók nincsenek eléggé kapcsolatban az iskolai élettel, nem ismerik a hazai ós a külföldi tankönyveket. Hiba az is, hogy — mint már említettük — a tanároknak négy tárgyat kell tanítaniok. Ennyi területen nem szerezhet valaki alapos képzettséget. A már működő tanárok számára hátrányos, hogy nincs szakmetodikai folyóirat, nincsenek továbbképző tanfolyamok.14

Pedig nagy szükség van a metodika megújulására, hiszen ennek kell közreműködnie az iskolareform megvalósításában. Némi túlzással, de azért bizonyos mértékig találóan jegyzi meg: „Az iskolareform elsősorban módszertani kérdés, és csak másodsorban, nagyon is másodsorban tantervi."1

5 Több cikk, több tanulmány foglalkozik már a scuola primaria történelemtanításával is. Az egyik legalaposabb szerint itt csak elő lehet, készíteni a gyermeket a történelem tanulására. Termékeny itt a régi és az új (életformák, munkaeszközök és munkamódszerek, öltözködés, közlekedés, építkezés, szokások) összehasonlítása, ezzel kapcsolatban az időérzék és a fantázia fejlesztése. Fontos, hogy mindig a tanuló környezetéből induljunk ki. Nagy emberek életrajra is nagy hatással van a gyermekekre. Ez a módszer emlékeztet a polgári reformpedagógia hasonló eljárásaira, főleg abban, hogy a gyermek természetes érdeklődésére és megfigyelő készségére épít.10 Az igen alapos, korszerű, sokat nyújtó, a media és a középiskolák számára egyaránt használható, tulajdonképpen egyetlen ilyennek nevezhető metodikai kézikönyvet a már a tanárképzésről tett megjegyzéseiből ismert Bendiscioli professzor és a tanítóképzőben dolgozó gyakorló pedagógus Roberto Berardi írták a legjobb nemzetközi szakirodalmat használva fel ós vetve össze az olaszországi gyakorlat tapasztalataival.17

A metodikák szinte már hagyományos rendje szerint a történelemtanítás céljainak ismertetéséből indulnak ki a szerzők. Először is megfelelő történelmi szemléletet kell kialakítani a tanulókban, azaz meg kell velük értetni, hogy a dolgok állandó változásban vannak és a fejlődés folyamata nem fordítható vissza. Meg kell tanulniok a dolgok elhelyezését az időben és azt, hogy a múltból értsék meg a mai élet jelenségeit, fejlődésükben lássák azokat. Mindez, általában a történelem ismerete szükséges ahhoz, hogy a fiatalokból jó honpolgárok legyenek. ( . . . per diventare pienamente cittadino, . . . mert az olasz még ma is városi polgár, azaz cittadino, nem honpolgár.) Mindehhez azonban ki kell fejleszteni a tanulókban a kritikai érzéket, a disztingválóképességet, mert aktív, felelős emberekre van szükség, nem fejbólintó alattvalókra. A történelem érleli az ifjúságot, segíti a mai világ és a mai ember megértésére.1

8 De hogyan kell a történelmet tanítani ahhoz, hogy ezt az eredményt érhessék el vele? Elsősorban milyen anyagot kell ehhez kiválasztani? Berardi „storia totale"-! emleget, mi inkább a történelem komplex szemléletével adhatjuk vissza ennek a kifejezésnek az értelmét, hiszen sokoldalúan, fejlődésében bemutatott történelmet akar megismertetni a tanulókkal, nemcsak a történelmi fejlődós egy-két oldalát. A fejlődés lényeges vonalait lássák világosan a tanulók, ne vesszenek el adatrengetegben. A történelemtanításnak nagy segítség lenne, ha megfelelő koncentrációt hozhatna létre más tárgyakkal. Ezt a tantervek nem segítik elő, bár a tanárok szakképzése némiképpen támogathatná. Teljesen hiányzik azonban a középiskolában a koncentráció lehetősége a földrajzzal és a demográfiával, pedig ezek nagy segítséget jelentenének a történelemnek. Ugyanígy hiányzik az is, hogy sem a történelemtanár, sem a szaktárgyak tanárai nem foglalkoznak a természettudományok történetével.19 Nemzeti ós egyetemes történelmet egyaránt kell tanítani. Fontos a nacionalista szemlélet veszélyének elkerülése és ugyanígy az európacentrikusé is.2

0 Külön fejezet foglalkozik azzal, hogyan közvetítse a tanár tanítványainak a történelem ismeretét, hogyan alakítsa ki történelmi szemléletüket. Ember ós ember közötti kapcsolatról van szó, sok körülmény segítheti, de még több hátráltathatja ezt. Igen fontos tényező a tanár személyisége. Itt említjük meg azt a nem annyira az olasz történelemtanításra, mint az olasz nők helyzetére jellemző mozzanatot, hogy Berardi szembeszáll azzal 14

Mario Beiidincioli—Roberto Berardi: L'insegnamento delta storia. Firenze 1963. 33 — 43.1. 15

1. m. 121. 1. 19

Romualdo Baeci: L'insegnamento della storia. Firenze. 1959. 17

Ld. a 14. sz. jegyzetet. "I. m. 65-73. és 120-121. 1 "1. m. 77-83. 1. "I. m. 83-93. 1.