Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: Az olaszországi történelemtanítás problémái 142/I

AZ OLASZORSZÁGI TÖRTÉNELEMTANÍTÁS PROBLÉMÁI 147 a nézettol, mely szerint a nők nem alkalmasak a történelem tanítására.2

1

A polgári reformpedagógia, főleg Piaget hatására Berardi igen fontosnak tartja, hogy a történelemtanár állandóan vegye számításba tanítványai életkori sajátosságait, és ezekből kiindulva fejlessze ki személyiségüket, tegye képessé önálló gondolkodásra és kritikai állásfoglalásra őket.2

2 Ehhez azonban a régi, hagyományos módszerek helyett újak kellenek, passzív, tekintélyi alapon álló befogadás helyett aktív, önálló megismerésre kell törekedni. Ha csak passzív befogadást kívánunk a tanulóktól, érdeklődésük lankad, unatkoznak, pedig „az unalom az oktatás legnagyobb ellensége". Az ilyen módszer talán jó látszateredményekre juthat, de az így megismert anyag nem válik meggyőződéssé. Az iskolát úgy kell átformálni, hogy abban tanár és diák munkatársakká váljanak, a diák cselekvően tanuljon (learning by doing). A legcélravezetőbbnek történelmi források elemzését, valamint történelmi események és fejlődés megvitatását tartja Berardi.23

Érdekesen mutatja be, hogyan lehet a tanulókat a nemzedékek váltakozásával kapcsolatban a fejlődés megfigyelésére, továbbá a dolgok egymásrahatásának megértésére megtanítani. Ugyancsak megvilágítja a történelmi okok és okozatok közötti összefüggéseket. Szöveganalízis során figyelteti meg az új nézetek, pl. a felvilágosult gondolkodás terjedését, lassabb, vagy gyorsabb hatását ós annak okait. Valóban a diákok szellemi aktivitását igen nagy mértékben megmozgatni képes metodikai eljárásokat ismerhetünk meg ebben a metodikában, melyek nem idegenek, sőt hasznosak a mi marxista történelemtanításunk számára is. Szóba kerül a felsőbb osztályokban a történetírás szubjektív eleme is. Berardi ezt is kiváló történetírók munkáiból vett részletekből ismerteti fel tanítványaival. így kellő kritikai szemléletre, de emberi megértésre is neveli őket.2

4 Miként már említettük, a történelem komplex szemléletét kívánja tanítványaiban kialakítani. Szempontjai között az is szerepel, hogy egy korszak képét nem egyetlen generáció alakítja ki, hiszen mindenkor együtt élt és él a régi és az új, ezek egymásrahatása alakítja ki a jellegzetes vonásokat. Egy-egy korszak kronologikus áttekintése után következik annak az egyes „szektorok", az élet különböző területei szerinti kidolgozása. A munka alapja, de nem egyetlen forrása, a tankönyv. Az egyes „szektorok" anyagát, tehát a gazdasági-társadalmi fejlődést, a jogi (belügyi), az ideológiai fejlődést, a korszak külpolitikáját, katonai történetét, az egyház és az állam közötti kapcsolatot (Berardi sorrendje és szempontjai !) kb. öt-öt főből álló tanulói csoport dolgozza fel természetesen írásos vagy szóbeli tanári irányítással. A csoportok beszámolnak a megszerzett ismeretekről, ebből egészíthetik ki társaik a tankönyvből megszerzett ismereteiket. Egy-két hetes anyagból azután írásban számol be valamennyi tanuló. Berardi igen teimékenynek tartja ezt a csoportmunkát. Módot ad vele önálló beszámolókra, összehasonlításokra, vitákra, fokozza a tanulók önállóságát. Azt állítja, Montessori rendszerét viszi tovább a közéjtiskolába. Végül pedig megfelelő korkép (quadro storico) alakul ki a tanulókban. Ez nem egyszerű fényképe az állapotoknak; célja kiemelni a fejlődést elősegítő, mozgató tényezőket, majd a korszak legjellegzetesebb vonásait, melyek elkülönítik a megelőzőtől és a következőtől. így értik meg a tanulók a fejlődés folyamatosságát.2

5 Berardi szerint a tanár legfontosabb feladata a közös munka megtervezése ós megszervezése, a kellő módszerek és eszközök kiválasztása célja elérése érdekében. Tervét és módszerét kellő önkritikával kell állandóan alkalmaznia az adott helyzethez, állandóan vizsgálnia az eredmények és az eredménytelenségek okait. Személyi regisztert kell vezetnie a tanulók munkájáról, teljesítményeiről, így tudja megfelelően ellenőrizni fejlődésüket.2

6 Végül széles skáláját sorolja fel Berardi az oktatásban felhasznált segédeszközöknek, segédleteknek a tanári vázlattól ós a tankönyvtől a dokumentumokon keresztül a táblázatokig és az audiovizuális eszközökig, nem hanyagolva el a művészi filmeket, a rádió és a televízió adásait sem. Hasznosnak, szükségesnek tartja a múzeumok és a tárlatok egyéni vagy közös látogatását, a levéltári vagy könyvtári látogatást, általában a történelmi tanulmányi kirándulásokat. Módszerei között egyaránt szerepel az írásbeli vagy szóbeli gyakorlás, az egyéni vagy csoportos tanulói kutatómunka, konferenciák, de a modellezés, a színjátszás, sőt a didaktikai játékok is.2

7 21

1. m. 102. 1. " 1. m. 117-121. I. • " I. ni. 122 127. 1. -4

Különösen а 133 —134. lapokon találhatókra vonatkozik ez. 25

I. m. 150-156. 1. 2" I. m. 157 160. I. 27

I. m. 161-165. 1. 10*