Századok – 1971
A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: Az olaszországi történelemtanítás problémái 142/I
144 WACZULIK MARGIT de még inkább az európai öntudat kialakítására irányuló törekvés. Találkozunk az utóbbival az Unesco reprezentatív metodikájában, Hillé-ben is.7 Érdemibb ós erőteljesebb természetesen az olasz marxisták bírálata a történelemtanításról, még határozottabbak követeléseik, hiszen világnézeti állásfoglalásuk készteti erre őket. Ha nem is publikálták reprezentatív-kötetben nézeteiket, annál erőteljesebben hangoztatják őket folyóirataik hasábjain mint az egész olasz közoktatás megújítását követelő programjuk egyik részét. A Kiforrna della Scuola c. folyóiratban jegyzi meg Lucio Lombardo-Radice, hogy folyóiratuk 1956-i megindulása óta állandóan küzd azért, hogy az iskolareform ne rekedjen meg csupán didaktikai-metodikai keretek között, nem törődnek bele, hogy a magasabb iskolákba jutók kiválasztásában nem a tényleges képességek érvényesülnek, hanem a családi-társadalmi helyzet előnyössége. Az ez ellen való küzdelem a legfontosabb, a történelemtanítás megújítása csupán a nagy reform egyik részletkérdése. Ennek ellenére 1962-ben, tehát már a reform alapjainak lerakása után nagy vita indult meg a folyóiratban a ,,részletkérdés"-ről is. Résztvevői főleg azt kifogásolták, hogy még így is igen kevés idő jut a jelenkori események megtárgyalására, túlteng az ókori és a középkori anyag. A történelemből főleg a nemzetközi konfliktusokat és a háborúkat tárgyalják. A történelmi fejlődésben túlságosan nagy jelentőségűeknek tartják a nagy egyéniségeket (Manacorda, a folyóirat társszerkesztője, szintén történelmi hagiografiát emleget), keveset és nem elég elmélyülten foglalkoznak kulturális kérdésekkel. A múlt ismerete nincsen eléggé kapcsolatban a jelennel. Nem elég egyetemesek a történelemtanítás szempontjai, túlságosan megrekednek a nemzeti keretekben. Metodikai szempontból helytelenítik azt, hogy a tanításban nem használják fel eléggé a közvetlen szemléletet (esperienza diretta), az emlékanyagot. Felmerült a vita során a társadalomtudományok közös tanításának lehetősége, vagyis tantárgykomplexus létrehozása is. A metodikai megjegyzések között meg kell említeni azt, hogy az anyagcsökkentés azért szükséges, hogy a tanulókat ne késztessék passzív befogadásra, hanem nyújtsunk nekik módot, alkalmat, lehetőséget az önálló gondolkodásra, feldolgozásra. Ugyancsak ki kell emelni azt a követelést is, hogy a történelmi anyag kiválasztásában és a feldolgozás módszerében jobban érvényesüljenek a fejlődéslélektani szempontok. A tanításban jussanak egyre nagyobb szerephez a dokumentumok. Francia példákra (Giraud, Maréchal) hivatkozva azt kívánják, hogy a forrásszemelvények ne díszítő elemként szerepeljenek a tanári prelegálás mellett, hanem a tanítás kiindulási bázisai legyenek, mert így lehet segítségükkel megfelelő képző- és nevelőhatást elérni. A marxisták történelemtanítási vitájának résztvevői is hivatkoznak az Unesco történelemtanítási szekciójának tapasztalataira, elvi állásfoglalásaira.8 Az olasz társadalom egyre sürgetőbben követelte tehát az iskolareformot és vele együtt a kor igényeinek megfelelő történelemtanítás kialakítását. Az 1961-ben kelt új iskolai törvény részletes kidolgozását az 1962. dec. 31-én kelt 1859. sz. törvény adja meg.9 Eszerint a négy elemi (scuola primaria) osztályra épül fel az ugyancsak kötelező (a törvény szavai szerint : scuola per l'istruzione obbligatoria) scuola media. Az olasz gyermekek tehát 13 éves korukig részesülnek elvben azonos anyagú és színvonalú, valójában a helyi viszonyok szerint igen különböző, oktatásban. Utána a scuola secondariaba, középiskolába: vagy az ötosztályos liceoba (a mi gimnáziumunkhoz hasonló klasszikus, modern, természettudományos, vagy művészeti tagozatú iskolába) kerül a tanuló, vagy a négyéves scuola normaleba, azaz tanítóképzőbe, vagy hároméves instruzione professionaleban, szakirányú oktatásban vesz részt, melynek vannak kereskedelmi, idegenforgalmi, agrár, sokféle ipari (istituto tecnico), speciális női foglalkozásokra (háztartás, varrás, gyermekápolás) képesítő fajtái. Nézzük most már a történelemtanítás lehetőségeit a különböző iskolatípusokban. Történelmet már a scuola primariaban is tanulnak, ha ugyan annak lehet nevezni azt az egy-egy olvasmányon, képen alapuló beszélgetést, mely tulajdonképpen csak ébresztgeti a tanulók történelmi érdeklődését. A tulajdonképpeni történelemtanulás a médiában, tehát 10—11 éves korban kezdődik. Ehhez kapcsolódik az általános állampolgári nevelés ós oktatás, az educazione civiea. Óraszámuk a földrajzzal együtt közösen 4 — 4 óra a media 7 Peler С. Hill: L'enseignement de l'histoire. Paris. 1953. Eredetije angol nyelven. De ugyancsak hathatott: Й. Couxinet: L'enseignement de l'histoire et. l'éducation nouvelle. Paris. 1950 műve is. Ez utóbbi 1955-ben olaszul is megjelent Firenzében. 8 A vita anyagát és Lucio Lombardo-Radice megjegyzését lcï. a Riforma della Scuola 1962-es évfolyamában. A metodikai megjegyzések közül szeretném Maria Foggi hozzászólásának egy részét kiemelni, mert számunkra is tanulságos: „A gyerekek passzív módon tanulják meg az anyagot, arra torekednek, hogy évszámokat és neveket jegyezzenek meg, aztán rendszeresen elfelejtenek mindent, vagy majdnem mindent. Emlékezetükben tények forgácsai maradnak meg, néhány név, néhány adat, egy meg nem értett anyag bizonyos mennyisége, melynek semmi határozott jelentése nincs számukra." 9 Ld. az olasz iskolai torvényről már idézett cikket.
