Századok – 1971
A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: Az olaszországi történelemtanítás problémái 142/I
AZ OLASZORSZÁGI TÖRTÉNELEMTANÍTÁS PROBLÉMÁI 143 lóan jegyzi meg Bai'bi professzor, hogy szerepük pedig szinte fontosabb a tanterveknél, hiszen rajtuk múlik a tantervek megvalósítása. De ez utóbbiak körül is baj van. Nagyon is enciklopédikusak, ugyanakkor hiányos képet adnak a történelmi fejlődésről, elhanyagolják a gazdasági-társadalmi fejlődés ismertetését, még kevésbé veszik figyelembe hatását a szellemi életre. (Ezt Elia szenátor, tehát nem marxista politikus hiányolja !) Pratesi professzor egyenesen követeli a történelmi fejlődésnek komplex, ós minél sokoldalúbb forrásanyagon alapuló képe megrajzolását. Igen érdekesek az egyetemi ós középiskolai diákvezetők nézetei. Napjainkig terjedő, továbbá a közösség iránt felelősségre inkább nevelő történelemtanítást kívánnak. Helytelenítik, hogy igen keveset tanulnak más népek történelméből. Mindezek orvoslása a történelemtanítás és az élet kapcsolatának erősítesét jelentené, az ifjúság jobb előkészítését eljövendő kötelességeinek teljesítésére. De ezt nem lehet a régi módszerekkel, tekintélyi elven alapuló, prelegáló tanítással elérni. Az ifjúság maga is részt akar venni a munkában, vitákat kíván az órákon, de diákklubokban is. A sok érdekes megjegyzésből még kettőt szeretnék kiemelni. Újságíró, nem pedagógus (Livio Zeno) jegyzi meg, hogy az olasz történelemtanítás nem használja fel eléggé földjének rengeteg emlékét a tanításban. Giardino, palermói egyetemi tanár és szenátor arra utal, hogy nagy létszámú osztályokban és zsúfolt tantervvel nehéz megfelelő hatású nevelőmunkát végezni. Levegősebb, szabadabban felhasználható tantervekre, didaktikai szabadságra és fokozott felelősségre lenne szükség ennek megvalósításához. Hasonló gondolatokkal találkozunk a haladó katolikusok nézeteit tartalmazó, I 9(i3-ban, egyházi engedéllyel megjelent Studio ed insegnamento della storia e. könyvben,3 melynek didaktikai részét a jezsuita Giacomo Martina, az anagni-beli szeminárium egyháztörtónész-professzora írta. Tanára számára az iskolásgyerek a plutarkhoszi hasonlatnak megfelelően — teletöltendő edény, nem meggyújtandó kis gyertya. Nem az a célja a történelem oktatásának, hogy az ifjúság „mindenre emlékezzék", hanem az, hogy tájékozódni tudjon. Az oktatás „inkább formáló legyen, mint informáló".4 Új utakat kell keresni ! Úgy kell tanítani a történelmet, hogy vele a népek megbékélését, együttműködését ós a haladást szolgáljuk, hogy igazi hazaszeretetet, nem annak „degenerálódását", nacionalizmust alakítsunk ki, hogy nemzetközi viszonylatban „az igazság és a szeretet" érvényesülhessen.5 De mit ért ez alatt? Nemcsak nemzeti, hanem európai öntudatra is kell nevelni, hiszen az európai népeket számtalan közös kapocs fűzi össze: bizonyosfokú gazdasági és politikai érdekközösség és közös kultúra. „Európa nemcsak földrajzi fogalom, hanem reális front, melyért mindnyájan felelősek vagyunk."6 A történelemtanításnak igen nagy a szerepe a „demokráciára" nevelésben (a szerző persze a democrazia eristianat érti demokrácia alatt és akarja kialakítani), de ez lehetetlen a legújabbkori történelem ismerete nélkül. A mai embernek éppúgy kell ismernie a szocialista forradalmat— írja —, mint a polgári forradalmat. Ismerni kell, el kell ítélni a fasizmus bűneit (a szerző azonban megkülönbözteti a kevésbé hibáztatható olasz „fasizmust" és az elítélendő német „nácizmust"), ismerni kell az antifasiszták hősies küzdelmeit. Mint látjuk, az olasz közvélemény nem marxista része is követelte az ötveneshatvanas évek fordulóján az olasz történelemtanítás megújhodását. Tette ezt saját, jól felfogott politikai érdekéből. A régi, nacionalizmussal terhelt, vagy jobbik esetben állást foglalni nem merő, prelegáló módszerrel dolgozó, sem tudományosan, sem módszertanilag nem megfelelően képzett tanárokkal megvalósított olasz történelemtanítás nem tudott már kellőképpen hatni az ifjúságra. Félő volt, hogy elközömbösödik az ifjúság, vagy, ami az olasz polgári köröknek ennél is nagyobb veszedelem a baloldalra, marxista irányba orientálódik. De fel kellett ismerniök a nem baloldali köröknek az olasz történelemtanítás elmaradottságát abból is, ha összehasonlították azt az Unesco történelemtanítással foglalkozó csoportjának törekvéseivel. Erre pedig bőven volt alkalmuk. Mái' I 951-ben, az elsők között, megkezdődtek az Unesco égisze alatt a béke ügyét szolgáló olasz — francia tankönyvegyeztető tárgyalások; Olaszország 1956 óta tagja a bruxellesi Commission Internationale pour l'enseignement de l'histoire-nak, részt vesz az Unesco nemzetközi konferenciáin, sőt. az 1955-öst éppen Rómában is tartották. A középbal és a haladó katolikusok előbb ismertetett kritikai megjegyzésein az Unesco történelemtanítással kapcsolatos nézeteinek hatása ismerhető fel. Erre mutat a nacionalizmus elleni küzdelem fontosságának hangsúlyozása, s Studio ed insegnamento della storia. Roma. 1963. ' 1. m. 27-29. 1. «I. m. 30-40. 1. •1. m. 59. 1.
