Századok – 1971

Folyóiratszemle - Gobuglo; M. N.: A nyelvek kölcsönhatása és a nemzetiségi viszonyok a szovjet társadalomban 1304/VI

1304 FOLYŐIRATSZF.MLE nagyburzsoázia, az ún. „októbrista tőke" a konzervatívabb októbrista irányzat mögött sorakozott fel, s jellemzője volt, hogy gyenge szálak fűzték a külföldi tőkéhez, míg a kadetok mögött a burzsoázia alsóbb rétegei, elsősorban nemzetiségi kereskedők, vállalkozók tömörültek. A kormányzat gazdaságpolitikájának kedvezményei ezt a réteget nem érintették, de az elmaradott gazdasági és politikai berendezkedés hátrányai annál inkább sújtották. Mindez az orosz kadet-liberálisok gyengeségét, erőtlenségét, ingatagságát eredményezte, de radikalizálódásukat is eíősegítette. A XX. század elején tehát, ahogy azt már az 1905 — 1907-es forradalom is megmutatta, a cárizmus társadalmi bázisa tovább szűkült. A nemesi nagybirtok mellett felsorakoztatta ugyan maga mögött a nagyburzsoázia egy szűk, felső, nagyorosz rétegét, de a deklasszálódó közép- és kisbirtokosok, valamint a burzsoázia szóles rétegei már nem képezték szilárd bázisát, s utóbbiakat 1917-ben a sajátos polgári-demokratikus forradalom osztályerői között találhatjuk. (Isztorija SzSzSzR 1970. 2. sz. 105 — 113. I.) M. M. N. Gobuglo : A nyelvek kölcsönhatása és a nemzetiségi viszonyok a szovjet társadalomban Témaválasztásában, metodikájában egyaránt új színfoltot jelent a cikk a probléma kutatásának folyamatában. Míg korábban csaknem kizárólag az államélet, a gazdasági-társadalmi ós ideológiai viszonyok oldaláról közelítettek a kutatók a nemzetiségi kérdéshez — a szerző megállapítása szerint is helyesen — , Guboglo új, szociológiai alapállású szempontokat vet fel, amelyek az eddigi eredmények plasztikusabbá tételét biztosíthatják. A kétnyelvűség szociológiai elemeit igyekszik feltárni, mint a nemzetiségek közötti viszony egyik fontos meghatározóját, A kétnyelvűség a Szovjetunió szinte mindegyik nemzetiségénél kimutatható. A cikk bevezető része a szocialista viszonyok által örökölt helyzetet elemzi és megállapítja, hogy történelmi, politikai, etnikai okok következtében már az 1926-os népszámlálás során érdekes adatokat kaptak a kétnyelvűségre vonatkozóan. A kétnyelvűség vizsgálatát a nyelv és nemzet, a nyelvi és nemzeti-etnikai folyamatok megértése szempont jából tartja szükségesnek. Megállapítja, hogy a szovjet társadalomban történeti okok és a szocialista haladás követelményei tették szükségessé a kétnyelvűséget, mely kétnyelvűség egyik konstans eleme az orosz nyelv. A lenini nemzetiségi politika megvalósítása során a nemzetiségek társadalmi és kulturális fejlődését a kétnyelvűség elősegítette. A nemzetiségek anyanyelve biztosítja a nemzedékeken belüli ós a nemzedékek közötti érintkezést, az etnikai és kulturális értékek megőrzését, továbbadását. A Szovjetunió történelmi ós nemzetiségi viszonyai között az orosz nyelv, mint általánosan beszélt nyelv a nemzetiségek közötti érintkezés elősegítése révén a nemzetiségek kultúráját egymáshoz és az egyetemes emberi kultúrához egyaránt közelítette. A kétnyelvűség vizsgálatakor szükségesnek tartja a szerző a mindennapi-családi ós a termelési folyamat közbeni érintkezés elkülönítését. Megállapítja, hogy komplex adatok még nem állnak rendelkezésre, de népszámlálási statisztikák, matematikai feldolgozási módszerek és a mikrostruktúrára vonatkozó reprezentatív felmérések segítségével előbbre lehet jutni. A kétnyelvűség kutatásánál a népszámlálási adatokon belül az anyanyelv ós a nemzetiség „rovatok" szinkronja vagy aszinkronja érdekes következtetések forrása lehet, bár hibalehetőségek is jelentkeznek az anyanyelv eltérő értelmezésé-