Századok – 1971
Történeti irodalom - La deuxiéme Internationale et l’Orient (Ism. Jemnitz János) 1294/VI
1296 TÖRTÉNETI IRODALOM India esetében, annak ellenére, hogy az angol szocialisták, munkáspártiak többször tiltakoztak az angol uralmi módszerek ellen. Érdekesek a két szerző végkövetkeztetései is. Egyfelől joggal helyesbítik a korábbi képet, mintha az Internacionálé lemondott volna a gyarmati népekről. S itt a közvetlen segélynyújtáson túl éi'demi részként azt a humanista tiltakozást tüntetik fel, amely a gyarmatosítás ténylegesen megvalósuló módszerei ellen lázított. Ezekután azonban ők maguk felteszik a kérdést: a humanista tiltakozáson vajon az Internacionálé túljutott-e, s aktív forradalmi szolidaritásakciót vállalt-e, kezdeményezett-e,-serreakötet már negatív feleletet ad. Az európai metropoliszokban a proletariátus a gyarmati válságok idején csak akkor mozdult meg, akkor indított viharos sztrájkot, vagy ritka kivételes esetben fegyvert is fogott, amikor nem egyszerűen a gyarmati népek életét, jelenét és jövőjét kellett védeni, hanem a magukét is, — amikor háborús akció elhárításáról volt szó (1911-ben az olasz-tripoliszi hadjárat idején, vagy 1909-ben a spanyol—marokkói akció napjaiban). A végkicsengés tulajdonképpen így hangzik: ténylegesen már a II. Internacionálé is élő kapcsolatot teremtett a fejlett országok proletár mozgalma ós az elmaradott népek szocialistái között, de az a tudatos felismerés, amit Lenin tulajdonképpen már az első világháború éveiben fogalmazott meg, s tett a II I. Internacionálé egyik talpkövóvó: hogy az imperialista rendszert a metropoliszok munkásságának a gyarmati népek felszabadító harcával együtt kell és lehet leküzdenie, — hiányzott a II. Internacionálé éveiben a legismertebb vezetők írásaiból, beszédeiből és munkásságából. A kötetben néhány tanulmány szerzője a gyarmatokkal rendelkező anyaországok szocialista munkásmozgalmát vizsgálja, pontosabban azt, hogy Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Olaszországban a szocialista pártok, a szocialista vezetők hogyan reagáltak a gyarmatosítás tényóre. Jean Chesnoux, a jeles francia marxista sinológus ezúttal „rendhagyó" tanulmányt tett közzé: a japán szocialista mozgalom kezdeteit, Szen Katayama tevékenységének korai fázisát világította meg. Japán ugyan sem nem gyarmat, sem nem gyarmatosító hatalom a századforduló idején —, de a japán szocialista mozgalom mindjárt nagy befolyást gyakorolt az elmaradottabb országok mozgalmának szárnybontására, s az onnan kikerülő demokraták, forradalmárok, szocialisták gyakran Japánban találtak maguknak ideiglenes otthont, s Japán közvetítette a nyugati, európai szocializmust a különféle ázsiai népeknek. A kötet speciális színfoltját képezik azok a tanulmányok, amelyek ezúttal a szó szoros értelmében a szocialista mozgalom „ismeretlen földrészeire" vezetnek el bennünket. így a szovjet A. Bjelenszki arra világít rá, hogyan indult, el az indonéziai Szurabajaban az első — részben hollandok által írott és szerkesztett — szocialista lap, s az miként reagált az 1917-es oroszországi forradalomra. Az ugyancsak szovjet E. N. Komarov az indiai „egyenlősítő" szocialista teoretikusok írásait elemzi. Az indonéziai ós az indiai mozgalom összefüggéseivel más szerzők is foglalkoznak. így Haupt és Beberioux közös cikkben vállalkoztak arra, hogy az első indiai szocialista csoportok helyét megjelöljék, s felvázolják, hogy ezeket milyen szálak kötötték az európai mozgalomhoz, illetve, hogy a Kongresszus Párt radikális balszárnyának képviselői (főként a balszárny vezetője, L. Tilak) miként vélekedett az európai szocializmusról. Két szerző tanulmányozza a szocializmus térhódítását Kínában. A megközelítés ezúttal is kétoldalú. M. Rachline arra vet fényt, hogy az Internacionálé kollektív szervei, illetőleg az egyes ismertebb vezetők mit írtak az 1917-es forradalomról, másfelől M. Bernai igen elmélyült tanulmányban elemzi az első szocialista csoportok létrejöttét, s főként ideológiájukat, s azokat a kapcsolatokat, amelyek a kínai szocialistákat más országokhoz fűzték. Feltűnő, hogy a két nagy országban, Kínában és Indiában a nemzeti mozgalom balszárnyának vezetői (Szun Jat-szen,
