Századok – 1971

Történeti irodalom - Új könyvek az angol reneszánszról és polgári forradalomról (Ism. Frank Tibor) 1288/VI - Utazás a régi Angliában (Ism. Frank Tibor) 1288/VI

1292 TÖRTÉNETI IRODALOM Hankiss joggal tekintheti „az Erzsébet-kori drámairodalmat az egész akkori társadalom közös kincsének és kifejező eszközének". A színházkultúra tárgyalása során a már ismert módszer szerint, a társadalmi rétegződés figyelembevételével bontja jól áttekinthető egységekre a kor színház- és drámatörténetének nagy anyagát. Külön fejezetrész foglalkozik Shakespeare életművének rövid összegezésével, ami a XVI. századi irodalmi fejlődés csúcsát és egyben zárókövét is jelenti. A könyv utolsó (IV.) fejezete a XVII. század irodalmával és kultúrájának egyes más vonatkozásaival foglalkozik. A fejezet jól érzékelteti azt az utat, amelyet az angol irodalom az Erzsébet-kori „egyensúly" megbomlásától egy bonyolult korszakon át Miltonig, a nagy szintézis megalkotásáig megjárt. Megvizsgálva a műfajok fejlődésének problémáit, Hankiss két párhuzamos alfejezetben rámutat, hogy míg egyfelől a költészet elveszítette korábbi döntő jelentőségét és lassacskán teljesen háttérbe szorult, a másik oldalon gyors hódításba kezdtek a prózai műfajok és már sejteni engedik az angol próza XVIII. századi nagy előretörését. Megmutatja a szerző a színház életében bekövetkező változásokat is: a korábbi „társadalmi egység" helyébe előbb viszálykodás költözött, majd összecsapásra került a sor a népi-polgári közönség és a nemesi színház látogatói, illetve a kétféle „szellemiség" között. A fejezet Miltont ismertető, a nagy költőhöz méltó emelkedett stílusban megírt része szép és vonzó portrét ad. A könyv végén rövid kitekintést olvashatunk „A felvilágosodás küszöbén" címmel. — A tanulmányhoz könyvészeti összefoglalás és a politika-, a társadalom- és a művelődéstörténet fontos eseményeit összegző kronológiai mutatók csatlakoznak. Az „Európai antológia" sorozatnak a monográfiához kapcsolódó kötetei közül kettőről már jelent meg ismertetés a Századok hasábjain („Oliver Cromwell beszédeiből, leveleiből", 1964/3; ill. „A tudomány forradalma Angliában", 1968/6 — 6). Az eddig kiadott három másik kötet is hasznos segítséget ad a tanulmány anyagának feldolgozásához, egy-egy ponton sokszínűen dokumentálva az ott elmondottakat. A kis kötetek azonban önmagukban is megállnak: rövid bevezető, megbízható összekötő-szöveg és jegyzet-apparátus, illetve bibliográfia avatja őket az oktatás és az önművelés hasznos segédeszközeivé. A XVI—XVII. századi angol utazók, hajósok és gyarmatosítók életéről, kalandjairól, tapasztalatairól fennmaradt dokumentumokból ad válogatást Rázsó Gyula szerkesztésében a „Felfedezők, kalózok,gyarmatosítók" című kötet. Utijegyzetek, hajónaplók, kortársi leírások, visszaemlékezések jellemzőbb vagy érdekesebb részeiből kerekedik ki két évszázad angol hajóséletének, kalózvállalkozásainak, felfedezőútjainak és külkereskedelmének a képe. A kötet bevezetője elemzi az utazások megnövekedett szerepének, mind gyakoribbá válásának gazdasági-társadalmi okait, szól a korabeli angol hajózás sajátosságairól és beszámol a spanyol — angol ellentétek történetéről is. A kötet első része — „Navigare necesseest" — abból a forráskiadványból válogat, melyet Richard Hakluyt, a korabeli utazók emlékeinek, dokumentumainak nagy gyűjtögető je állított össze. John Hawkinst, Francis Drake-et, Humphrey Gilbert-et, James Lancastert kísérhetjük el nagy tengeri útjaikra, és hiteles leírásokat olvashatunk a spanyol háborúk egyes eseményeiről is. A „hazafias" tengeri kalandozás Erzsébet-kori dokumentumai után a XVII — XVIII. században, „fekete lobogó alatt" útnak indult kalózokról közöl dokumentumokat a második fejezet. Nagy változás történt a tengeri magánvállalkozások megítélésében egy évszázad alatt: „a sikeres portyázás után visszakerülő kalózokat már nem Erzsébet királynő és lovaggáütés várja, mint Drake-et, hanem a bíróság és a bakó" (98. 1.). Jól kiválasztott szemelvények hozzák életközeibe Bartholomew Roberts, William Kid és más tengeri rablók olykor még manapság is romantikus dicsfénybe vont alakját. Rövid, de megrázó erejű a rabszolgakereskedelemről közölt dokumentumösszeállítás („Fekete elefántcsont"). A XVII — XVIH. században „kivirágzó", de koráb-