Századok – 1971

Történeti irodalom - Markovits Györgyi: „Terjesztését megtiltom.” (Ism. Szilágyi János) 1278/VI

1278 TÖRTÉNETI IRODALOM nálás nem büntető, hanem közigazgatási eljárás volt, nem a bíróságok, hanem az igazgatási szervek folytatták le) ügyek irataiban hiába keresi a történész olyan védői replikák, a tanácselnök, az ügyész, illetve a vádlottak és védőik között lefolyt összeütközések írásbeli nyomait, mint amelyek a népbiztosperben megmaradt gyorsírói feljegyzések alapján úgyszólván szószerinti hitelességgel megállapíthatók. De ez az ellentét nem csupán a népbiztosok perére vonatkozik, hanem a kor legtöbb büntető ós polgári, illetve perenkívüli eljárására is. A peren kívüli eljárások közül külön felhívom a figyelmet az 1933 — 1944 között lefolytatott tízezerszámra menő ún. „gazdavédelmi eljárásokra", amelyek a Horthy-korszak gazdaságtörténészei számára sokkal megbízhatóbb kiindulópontot jelentenek a parasztgazdaságok illetve a nagybirtokok gazdasági problémáinak feldolgozásához, mint pl. ugyanezen évek közgazgaitási iratanyaga vagy bármely más dokumentuma. Mindazoknál a telekkönyvi hatóságoknál, amelyeknek iratanyagában a második világháborús események nagy pusztítást nem végeztek, ma is megvannak a gazdavédelmi iratok. Igaz, hatalmas munka lenne ezek áttanulmányozása, de megérné a fáradságot. * Rév Erika természetesen nem ismertette ezeket a módszereket munkájában, hiszen a „Népszerű történelem" sorozat számára írta azt; a könyv 10 000 példányban jelent meg, és a nagyközönséget a metodikai kérdések kevéssé érdeklik. A történészeknek azonban — ha ez nem hangzik szerénytelennek jogtörténész tollából — bizonyára az a legnagyobb tanulsága ebből a munkából, hogy a bírósági iratanyagok még számos meglepetést, és pedig nagyon örvendetes meglepetést rejtegetnek számukra: olyan dokumentumok sorozatát tartalmazzák, amelyek kellő jogi és egyben történész szakismeret birtokában még sok fontos következtetésre adhatnak alkalmat. Ez a recenzió nem tartalmaz, és nem tartalmazhat tartalmi ismertetést, hisz ehhez igen nagy terjedelemre lenne szükség. De azért sincs szükség az egyes fejezetek rövid ismertetésére, mert mind a történészek, mind a jogászok számára módszertani szempontból is érdemes elolvasni ezt a munkát. Nem unalmas olvasmány, megéri a ráfordított időt. SARLÓS BÉLA MARKOVITS GYÖRGYI: „TERJESZTÉSÉT MEGTILTOM." (Budapest, Magvető. 1970. 483 1.) Markovits Györgyi régóta foglalkozik az ellenforradalmi korszak cenzúratörtónetével. Jelentős részben az ő érdeme, hogy sok mindent tudunk már e korszak cenzúra- és sajtóviszonyairól, a haladó írók s a szellemi élet más haladó képviselőinek üldöztetéseiről, sőt, arról a harcról is, melyet a szellemi élet e haladó képviselői folytattak a fasizmus ellen, a szocializmusért, a társadalmi felszabadulásért. Legutóbbi kötete — A cenzúra árnyékában címmel megjelent, korábbi gyűjteménye folytatásaként — elsősorban az ellenforradalmi korszak újságjainak, folyóiratainak a rendszer elleni harcával, illetőleg a rendszernek a sajtóra nehezedő elnyomásával foglalkozik. A kötet lapjain — elsősorban történelmi dokumentumokká vált korabeli cikkekben, bírósági iratokban, hatósági jelentésekben és utasításokban — megelevenedik az a küzdelem, amely egyfelől a haladó törekvések és gondolatok ér vényre jutásáért,