Századok – 1971

Történeti irodalom - Markovits Györgyi: „Terjesztését megtiltom.” (Ism. Szilágyi János) 1278/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1279 másfelől mindennek elfojtásáért folyt. Az egyes dokumentum-részleteket a kötet összeállítója által írt bevezető és összekötő szövegek kötik össze; ezek nemcsak hasznos tájékoztatást nyújtanak, de sok új kutatási eredményt is tartalmaznak. A kötet lapjain részint már ismert újságok és folyóiratok (Népszava, Magyar Nemzet, 100%, Társadalmi Szemle, Gondolat stb.) az ellenforradalmi rendszer elleni harcáról és az e lapok ellen irányuló megtorlásról kapunk képet. Másrészt a kötetben számos olyan újság és folyóirat tevékenysége is helyet kap, melyekről eddig csak igen keveset tudtunk, vagy nem méltányoltuk eddig eléggé munkájukat (ez utóbbi lapok közé tartozik például a Kékmadár, a Magyar írás, az Együtt, a Munka, a Forrás, a Tovább, A Toll, a Szép Szó, a Századunk). Mindez együtt olvasmányként is érdekes, de a rokonterületek kutatói számára is tanulságos. Űj vonásokkal gazdagítja a kötet a korszak egyes ismert íróinak, újságíróinak, politikusainak portréját is. A bírósági iratok, rendőrségi jelentések, hatósági utasítások fényében torzított, de alapjaiban mégis hű kép rajzolódik ki ezekről az emberekről, akik a legnehezebb körülmények közt is a társadalmi haladás, a társadalmi-igazságosság érvényesítéséért küzdöttek. így válik még elevenebbé a kötet lapjain — többek között — József Attila, Bálint György, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Veres Péter, Kassák Lajos, MadzSar József, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szakasits Árpád és mások tevékenysége. Másrészt emléket állít a kötet sok, a szélesebb körök előtt kevésbé ismert írónak, szerkesztőnek, így pl. Czakó Ambrónak, a Független Szemle szerkesztőjének, Gergely Győzőnek, Kásztel Andrásnak, Gosztonyi Lajosnak és a Népszava más munkatársainak, Varró Istvánnak és Csécsy Imrének, a polgári radikális Századunk szerkesztőinek ós másoknak. A kötetben hiányosságokat keresni nem lehet elsődleges feladatunk, hiszen a témakörbe vágó anyag mennyisége olyan hatalmas, hogy ez több nagy kötetet is megtölthetne. A kötet tartalmi-szerkezeti hiányosságait említve: talán az újságok és folyóiratok szemlélet szerinti pontosabb csoportosítását kérhetnénk számon, mert így eléggé egybeolvad a kommunista és szociáldemokrata, vagy a polgári radikális irányzatú lapok tevékenysége. Ugyanakkor a kötet jelenlegi szerkezetével is dokumentálja, hogy — különösen a 30-as évek második felétől — valóban létezett jelentős szellemi-politikai front a fasizmus ellen, s a rendszer — ha nem is azonos mértékben — egyaránt lesújtott minden haladó, antifasiszta törekvésre. Mindezt figyelembe véve e kötet az antifasiszta szellemi ellenállás dokumentuma is, noha arra nem igen tér ki, hogy a szervezett szellemi ellenállásnak és az ilyenirányú összefogásnak mik voltak — sajtóvonalon is megnyilvánuló — társadalmi-politikai akadályai. A másik hiányérzet az illusztrációs anyagokkal kapcsolatos. Ezek sajnos teljesen hiányoznak a kiadványból, holott a kutatók egyrésze előtt is ismeretlen újságok és folyóiratok fakszimiléi, vagy az érdekesebb bírósági iratok hasonmásai, esetleg a fontosabb szereplők képmásai a kötet egészét is érdekesebbé, szemléletesebbé tették volna. Mindez még jobban szolgálta volna a napjainkban ismét egyre inkább előtérbe kerülő történelmi ismeretterjesztés ügyét. Az ismeretterjesztő szándók mellett a kötet a tudományos kutatást is hasznosan segítheti. Kívánatos, hogy további dokumentum-kötetek jelenjenek meg erről az érdekes és fontos kérdéscsoportról; ezek más, 1919 előtti korszakokkal is foglalkozhatnának. Remélhetőleg a közeljövőben napvilágot lát — elsősorban az ellenforradalmi korszakra vonatkozóan — a téma összefoglaló, tudományos igényű feldolgozása is. SZILÁGYI JÁNOS