Századok – 1971

Történeti irodalom - Rév Erika: A népbiztosok pere (Ism. Sarlós Béla) 1274/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1277 Nem szakmai, nem jogászi elfogultság vezet erre a következtetésre. Objektív okok támasztják alá ezt a következtetést. Ezek az objektív okok a következők: A kapitalista korszak büntető és polgári törvénykönyvei és eljárási kódexei kontradiktorius eljárást vezettek be. A feudális korszakkal ellentétben végre mód nyílott arra, hogy valamely történelmileg fontos tény vagy cselekménysorozat sokoldalú megvilágítást nyerjen a perekben vagy a perenkívüli eljárásokban. Bármi volt is a bíróság álláspontja, bármennyire elfogultak voltak is a nyomozó hatóságok vagy az ügyészségek, a jegyzőkönyvek viszonylag pontosan tartalmazzák a vádlottak és védőik felszólalását, az összes tanúk vallomását, továbbá a periratok mellékleteiként fontos okiratok találhatók meg. A kontradiktorius eljárás természetének megfelelően a tanúkhoz keresztkérdéseket lehetett intézni, és a jegyzőkönyveknek tartalmazniok kellett ezeket a kérdéseket is, vagy legalább is azt, hogy a kérdések feltótelét, vagy a kérdésre történő válaszadást a bíróság elnöke megtiltotta. Ezek a mozzanatok pedig nemcsak jogilag, hanem politikailag is nagyon fontosak. A történésznek — ha kellő jogi képzettsége van, módja nyílik arra, hogy az ügyben eljárt hatóságok döntéseit s azok indokait (hiszen a kapitalista korszak jogszabályai szerint az érdemi döntéseket pontosan indokolni kellett) felülbírálja, összevesse a korszak egyéb dokumentumaival, mint pl. a minisztertanácsi jegyzőkönyvekkel, a bel- és külföldi sajtó állásfoglalásával. Ez a módszer nagyon megkönnyíti a történész munkáját: olyan szövegkritika alkalmazására nyílik lehetősége, mint egyetlen más iratanyagnál sem. Mert pl. a magyar közigazgatási eljárások során a kapitalista korszakban nem vettek fel pontos jegyzőkönyveket, nem hoztak részletesen indokolt határozatokat, hiszen a közigazgatási eljárásban (a kor jogszabályai szerint) nem volt helye kontradiktorius módszereknek. A különböző iratanyagok objektív értékelése közötti módszerbeli különbségekre még világosabban rámutatandó, ki kell emelnem azt is, hogy pl. Magyarország kapitalista korszakában egyáltalán nem létezett közigazgatási eljárási kódex, ami nemcsak a törvénysértések könnyebb elkövetését tette lehetővé a közigazgatási hatóságok (a megyei, a városi, a községi igazgatási apparátus) számára, hanem jórészt még azt is kizárja, hogy utólag megállapíthassuk: pontosan milyen módszerekkel követték el a törvénysértéseket. Hiszen hiányzik az értékmérő: a jogszabály, amelynek alkalmazásával (a büntető és polgári illetve peren kívüli bírósági eljárásoktól eltérően) — konkréten meg lehetne mondani: a tanú vallomását pontosan jegyzőkönyvezték-e, a jogi képviselő felszólalása mit tartalmazott pl. egy cselédpanasz-eljárás alkalmával, — vagy pl. mi volt a közvetlen „jogi" indoka valamely igazgatási határozat meghozatalának. A magyar igazgatási eljárás a kapitalista korszakban is nagyon sok feudális vonást őrzött meg, ez pedig a dolog természete szerint gyakran homályos és bizonytalan dokumentumok készítéséhez vezetett. A történészek egy része még nem tesz különbséget a bírósági illetve a közigazgatási iratanyagok feldolgozásának módszerei és ezen dokumentumok értékelése tekintetében. Pedig, amint kiemeltem: igen nagy differenciákról van szó. A bírósági iratanyag, született légyen az a legsötétebb imperialista vagy fasiszta korszakban (legalább is Magyarországon) sokkal megalapozottabb, biztosabb következtetésekre vezethet, mint a közigazgatási eljárások iratanyaga. Azt hiszem, ezt a felismerést a dualizmus lcorávál, a két világháború közötti korszakkal foglalkozó magyar történészgárdának a jövőben az eddiginél fokozottabban szem előtt kellene tartania. Hév Erika munkája metodikai szempontból erre hívja fel a figyelmet. Természetesen nem egyetlen munka (legyen a szerző műve bármenynyire is kiváló) vezetett az előbbi megfontolásra. A dualista kor bírósági és közigazgatási iratanyagának tanulmányozása általánosságban is erre az eredményre vezeti a jogtörténészt, de a kontraszt talán egyetlen esetben sem olyan nagy, mint éppen a népbiztosok perében, illetőleg az ugyanebben az évben lefolytatott közigazgatási (pl. internálási) eljárások iratanyaga között. Ai ezrével lefolytatott internálási (hangsúlyozom, az inter-