Századok – 1971

A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - 1870/71: az egyetemes történet két korszakának határán 1249/VI - Mérei Gyula: 1870–71 hatása a nemzetközi erőviszonyokra 1249/VI

1250 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAI különböző fajelméletek is, ugyanilyen törekvések ideológiai alátámasztására. így vezetett el szerző szerint Sedan Sarajevóhoz, noha 1870-től 44 éven át az európai nemzetközi helyzet lokális háborúkra (a Balkánon és Európán kívül) szorította a nagyhatalmi ellentétek kiegyenlítődését. A három császár szövetsége azonban csak késleltethette, de meg nem akadályozhatta a pozitív töltésű nacionalizmussal áthatott nemzeti mozgalmak fejlődését. És ha Sadova meghiúsította a lengyeleknek azt a hiedelmét, hogy a független Lengyelországot német és olasz segítséggel újabb európai és immár demokratikus forradalom keretében állítják )ielyre, Sedan után végképpen szertefoszlottak azok a reménységek is, amelyek szerint francia segítséggel helyreállíthatják a független lengyel államot. 1870 — 1871 következtében a lengyel kérdés elvesztette európai jelentőségét, a három császár szövetsége azt is jelentette, hogy e nagyhatalmak többé nem tartották fontosnak azt, hogy bármilyen értelemben is foglalkozzanak a független Lengyelország kérdésével. A referátum rámutat arra az összefüggésre, amely a tőke-export fokozódása és az imperializmus kialakulása között van, hangsúlyozván, hogy 1871 után Európa elérkezett nagyhatalmi helyzetének tetőpontjára, de egyben elkezdődött hanyatlása is. Borejsza megállapítása szerint 1870 — 71 annyiban is fordulópont, mert ettől az időtől számítható Európa balratolódása a polgári demokrácia felé (alkotmányos reformok, választói jog kiterjesztése, köztársasági mozgalmak erősödése Nagy-Britanniában, Svájcban, Olaszországban, Belgiumban, a skandináv államokban). Sedan abban a tekintetben is fordulatot jelentett, hogy egyik tanulságaként Európa-szerte bevezették az általános katonai szolgálatot. A referátum a társadalmi és politikai fejlődés folytonosságának megnyilvánulásaként értelmezi azt a szerepet, amelyet a francia második császárság kívánt adni az államnak, és amelyet azután a valóságban a bismarcki Németországban játszott el. 1871 új forradalmak távlatait is megnyitotta. A Párizsi Kommünnek nemcsak az a közvetlen hatása volt, hogy leveretése ellenére is lehetetlenné tette a monarchia restaurálását Franciaországban, hanem az a közvetett és távlati hatása is, hogy 1905-ig, sőt 1917-ig a Párizsi Kommün volt minden forradalmi mozgalom legfőbb eszmei erőforrása, egyúttal a történelmi értelemben közelinek tartott, és az ugyancsak történelmi értelemben szükségszerű forradalmak előjele is. A hozzászólás a referátumnak ahhoz a részéhez kapcsolódott, amely a nemzetközi erőviszonyok 1870—71 nyomán történt megváltozásának a nemzeti törekvésekkel, továbbá a nacionalista-soviniszta tendenciák erősödésével való összefüggéseit tárta fel. A hozzászólás az Osztrák-Magyar Monarchia 1870—71. évi külpolitikája fordulatainak keretébe ágyazta be, és azzal elválaszthatatlan összefüggésben mutatta be az országgyűlés magyar politikai pártjainak állásfoglalását a porosz — francia háborúval kapcsolatban. Forráshelyekre utalva bizonyította be, hogy a Deák-párt és a balközép állásfoglalását a Monarchiának a porosz—francia háborúval kapcsolatban követendő magatartását illetően elsősorban az egységes délszláv állam létrejötte megakadályozásának szándéka, ezzel összefüggésben a cári Oroszország terjeszkedésétől való félelem és ugyanilyen mértékben a Magyarországon és a Monarchiában élő nem magyar, főleg szláv népek fölötti uralom megóvására irányuló törekvés befolyásolta. A kezdetben mindkét pártban kimutatható és részben liberális beállítottságukkal is összefüggő francia rokonszenvnek és németellenességnek, valamint a német terjeszkedéstől való félelemnek Sedan után ós annak következményeként átadja a helyét a cárizmus ellen irányuló élű és a német birodalommal kötendő szövetség eszméje. Ezek a gondolatok előbb csak Eötvös Józsefnél és Andrássy Gyulánál, valamint egy kicsit később Tisza Kálmánnál bukkannak fel, majd egyre szélesedő mértékben elterjednek a két párt „közlegényeinek" gondolko-