Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - 1870/71: az egyetemes történet két korszakának határán 1249/VI - Mérei Gyula: 1870–71 hatása a nemzetközi erőviszonyokra 1249/VI
A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAI 1249 már a forradalom előestéjén volt — Kossuthék táborát megbontani, mozgalmukat keresztezni. Konzervatív párt alakul; konzervatív sajtóorgánumok, közgazdasági vitairatok, politikai pamfletek sokasága — a szabadelvű ellenzék nemegy jelszavát kisajátítva — hirdetik a „fontolva haladást", miközben valójában a lényeges feudális kötöttségek megőrzésére, az abszolutista módszerek kiterjesztésére törekednek. A magyar „újkonzervatívok" a nagybirtokos arisztokrácia azon részének voltak a pojitikai képviselői, amely ugyanakkor, amikor késhegyig menően ragaszkodott feudális előjogaihoz és jövedelmeihez, a kapitalista profitot sem vetette meg. A vashámoraival büszkélkedő, nagybani marha- ós borkereskedóst űző Metternichet, akinek jó kapcsolatai a nagy bécsi bankházakkal közismertek voltak, nemcsak osztályszempontjai, de egyéni helyzete is rokonította velük. Ha Metternich és a magyar újkonzervatívok tervei teljességgel nem is valósultak meg ós a történelmi események a politikai élet perifériáira sodorták őket, alapvető célkitűzésük: a nagybirtokos arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmának jelentős mértékű átmentése a polgári társadalomba — a feltartóztathatatlan kapitalista fejlődés mellett ós azzal folyondárként összenőve — messze kihatóan érvényesült Magyarországon az egész XIX. században, sőt — mutatis mutandis — jóformán egészen a XX. század közepéig. 1870—71: az egyetemes történet két korszakának határán 1970. augusztus 18-án a legújabbkori szekció ülésén megvitatták Jerzv W. Borejsza (Lengyelország) „1870 — 71: az egyetemes történet két korszakának határán" című referátumát. A vitában felszólalt Mérei Gyula, a történettudományok doktora. Az alábbiakban közüljük Mérei professzor összefoglalását Borejsza referátumáról és hozzászólásának kivonatát. Mérei Gyula: 1870 — 71 hatása a nemzetközi erőviszonyokra A referátum, nyomon követi azokat a történelmi jelenségeket, amelyeket — Borejsza megítélése szerint — a porosz — francia háború és a Párizsi Kommün váltott ki. A nemzetközi kapcsolatok viszonylatában utal arra, hogy Oroszország európai nagyhatalmi helyzete, a következő évtizedekben folytatott külpolitikája, Poroszország németországi hegemóniája és külpolitikája miként sarjadt ki a második császárság sedani vereségéből. Rávilágít arra, hogy a három császár szövetsége a Sedan okozta hatalmi erőeltolódásnak köszönheti létét. A nagyhatalmi erőviszony-változások hozzájárultak a londoni konvenció megkötéséhez, és ezen a réven bizonyos fokig fordulópontot jelentettek mind Törökország történetében, mind a dunai fejedelemségek, mind pedig a balkáni népek nemzeti törekvéseinek folyamatában. Sedan után Középkelet- és Délkelet-Európában mind erőteljesebben éledtek fel részben a történelmi jogra, részben az etnográfiai határokra, számos esetben mindkettőre hivatkozó önálló nemzetállami igények. 1871 után előbb a németeket és a franciákat fertőzte meg a sovinizmus ragálya, majd átterjedt a legkülönbözőbb nemzetekre. Hasonló intenzitással fejlődtek a'
