Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 1237 csapatokat délen összpontosítsa, de a magyar kormány ezt elutasította. Erről 1919 november 18-án a Samouprava című lap is említést tett. Ugyanakkor azt is híresztelték, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja Kuntól 20 millió korona körüli kölcsönt kért, amelyet a sikeres forradalom után fizet vissza, de Kun ezt is elutasította. Arról is keringtek hírek, hogy Kun Béla egy megbízottja útján felajánlotta régi osztrák-magyar fegyverek átadását a jugoszláv hadseregnek, élelmiszerekért cserébe. Április végén a jugoszláv kormány magyar jegyzéket kapott: az új kormány elismer minden területi követelést, s az új Jugoszlávia számára jobb, ha a szocialista Magyarország a szomszédja, mint a revansista főúri Magyarország. Ezt a jegyzéket a jugoszláv burzsoá sajtó is közölte. Az április végi viharos események után, midőn a forradalom veszélyben volt, elcsendesültek a magyar frontok. 1919. május 3-án a IX. jugoszláv ezred parancsnokánál Baján magyar parlamenter jelentkezett a II. hadosztálytól: javasolta, hogy hozzák létre azt a fegyverszünetet, amelyet a budapesti kormány ajánlott az antantnak. „Magyarország elismeri a határokat és nem kívánja Nagymagyarország feltámasztását." A jugoszláv kormány május 5-én azt válaszolta, hogy a javaslatot el kell utasítania: nem volt semmiféle harc; a jugoszláv kormány nem avatkozik bele a magyar ügyekbe, s nem tárgyal a magyar hatóságokkal. Május 6-án egy jugoszláv titkos ügynök volt Budapesten. Látta, hogy háborús pszichózis uralkodik Románia és Csehszlovákia ellen, de Jugoszlávia ellen nem. A muraszerdahelyi határhídon május 8-án megjelent az alsólendvai magyar parancsnok. Letartóztatták, majd szabadon engedték, és ekkor baráti beszélgetést folytatott a jugoszláv határőrtisztekkel. A főparancsnokság hasonló esetek miatt május 11-én új rendeletet adott ki: nem szabad tárgyalni a magyarokkal, sem bármiféle incidenst kirobbantani, s egyetlen katonát sem elveszteni. D'Esperey május 12-én közölte, hogy nincs szüksége semmiféle jugoszláv egységre, és a Dunai-hadosztályt Szlovéniába küldték; május 21-én feloszlott a vezérkara, s május 28-án kezdetét vette a jugoszláv offenzíva Karinthia ellen. Június 6-án elfoglalták Klagenfurtot. Érdekes S. Mosorinskinek, a budapesti jugoszlávfrakciópónztárosánakállítása: a jánoshalmai magyar parancsnok május 18-ánátadott a jugoszláv határőröknek két jugoszláv agitátort, akik Magyarországon dolgoztak. Az egyik közülük F. Puákarié volt, a frakció vezetőségének funkcionáriusa, később a jugoszláv forradalmi mozgalom aktivistája.118 10. Fegyveres összetűzések a határon Magyar csapatok március 25-én megtámadták a jánosmajori jugoszláv állást és elűzték a jugoszláv őrséget. A főparancsnokság március 27-én megállapította, hogy az állás a demarkációs vonaltól északra volt, s azt a jugoszlávok illegálisan szállták meg. Ez az incidens csak bevezetője volt a határincidensek egész sorának. A magyar katonai hatóságok valószínűleg azzal a szándékkal provokálták ki a határmenti csetepatékat, hogy megrendítsék a demarkációs vonalat, bolsevizálják a határőröket, s áttörjék a vonalat, amely elválasztotta őket a Vajdaságtól, ahol várták a forradalom kitörését. Az összetűzések mellett mindenütt sor került találkozókra szólító felhívásokra, átszökésekre, levelek átdobására, látogatásokra, színlelt foglyulejtésekre találkozók oéljából stb. Néhány határmenti magyar tiszt — látva, hogy vége az antant előtti meg-118 Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918—1919-ben. Budapest. 1963. 188., 189. 1. Nem idézhetjük itt azoknak a szerzőknek valamennyi munkáját, akik a Magyarország ós Jugoszlávia közötti forradalmi kapcsolatokkal foglalkoztak, mert most a hivatalos politikai kapcsolatokra fordítjuk a főfigyelmet. De használtam Kővágó László, L. Nagy Zsuzsa, Nemes Dezső, Jo£a Mirnié, Torna Milenkovic és mások munkáit. 8 Századok, 1971/6
