Századok – 1971

Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI

1230 VUK VIN AVER és más agitátorok már gyűléseket tartottak és felhívták a tömegeket, hogy semmiképpen se támogassák az esetleges katonai intervenciót Magyarország és Ausztria ellen.8 1 A Horvátországot ós Szlavóniát 1919 januárjában és februárjában elöntő sztrájk­hullám az agitátorok sikeréről tanúskodott. A magyar KP állandóan támogatta ezt az akciót. Matuzovic ós Drobnik december­ben találkoztak Kunnal, majd Matuzovié Pesten maradt, Drobnik pedig Zágrábba ment; Matuzovié csakhamar találkozott Filipoviccsal, aki mindjárt Kunnal is beszélt. Matuzo­vié 1919. január 6-án formálisan is megalakította a kommunisták jugoszláv frakcióját, amelyik már 1918 decemberében kezdett kialakulni; Matuzovic Zágrábba is ellátogatott, és arról beszólt, hogy Magyarország közvetlenül a forradalom előtt áll; de egy letartóz­tatás után vissza kellett térnie Budapestre. Január 16-én beszélt is egy pesti gyűlésen. Bodi 1918 decemberében tiltakozott Károlyinál azért, mert agitációs anyag érke­zik Magyarországról Jugoszláviába. És valóban, december és január folyamán az új jugoszláv frakciónak egyre több röpirata jutott át a demarkációs vonalon: a jugoszláv proletariátus ne támogassa az esetleges burzsoá intervenciót. December közepén a frakció röpiratai megjelentek Szabadkán. Ezekben felhívták a szerb lakosságot, hogy kiáltsa ki a köztársaságot.8 2 1919 január közepén L. Vukiöevié is elindult Moszkvából. Január 23-án Minszkben volt, majd február 10-én megérkezett Budapestre, és N. Grulovic-csal és Matuzovié­csal együtt beszélt Kunnal; Filipovic is csatlakozott hozzájuk, miután ismét Budapestre tért vissza. Kunnak az volt a véleménye, hogy Budapesten forradalom fog bekövetkezni, és a jugoszláv kommunisták sztrájkokat szervezhetnének és harcot folytathatnának az intervenció ellen. Vukiéevic a Jugoszláviában folytatott önálló működés híve volt, míg Kun Béla inkább Budapestnek, mint a dunamenti forradalom központjának akciójában hitt. Vukiöevic és Grulovic február 12-én megérkeztek a demarkációs vonalhoz, 18-án pedig S. Protié miniszterelnök személyesen fogadta őket, mert a moszkvai dán konzul által kiállított útlevéllel, mint repatriált jugoszláv állampolgárok tértek vissza. Amikor Kun Bélát letartóztatták, Filipovié is visszatért Jugoszláviába. Februárban a jugoszláv akció így egyre erőteljesebb lett. Moszkvában a magyar és jugoszláv csoport továbbra is szoros kapcsolatban maradt: a jugoszláv kommunista csoport 1919. január 11-i gyűlésén Rudnyánszky Endre, amagyar KP külföldi irodájának tagja elnökölt. A jugoszláv kommunisták kivételes figyelmet szenteltek a Vajdaság területének. Az Oroszországból visszatérők főleg Horvátországba és a Vajdaságba mentek. Már decemberben küldtek Moszkvából agitátorokat Szabadkára is (J. Prodanovié). Ez annál egyszerűbb volt, mert a demarkációs vonalon könnyen lehetett átjutni. A Vajdaságban a szervezett munkások többsége 1918 végén magyar volt. Ők a szerb csapatok érkezését megszállásnak tekintették, és könnyebben voltak kaphatók az ellenállásra, mivel a magyar forradalmi párt hatása is egyre erősödött. 1919 tavaszán az ipari munkásság többsége a Vajdaságban nem beszélt szerbül.8 3 Ez világos volt a párizsi békekonferencia jugoszláv delegációja vezetője számára is: PaSié megkérdezte kor­mányát, ,,kié a gyári munkásság a Bácskában".8 4 A vasúti személyzet nagyrésze is magyar volt az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után is. A magyar forradalom néhány 81 Glas Slobode (Sarajevo), 1919. jan. 16., jan. 20. 82 AVII, Pop. 3, k. 26, br. 35, 371. 83 Torna Milenkovic : Radnicki pokret u Vojvodini 1918—1920 (Munkásmozgalom a Vajdaságban 1918—1920). Beograd. 1968, 107, 108, 110, 111, 155, 162, 168, 179, 204, 213, 221, 230, 249, 256. 1. 84 Vreme, 1928. jún. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom