Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 1225 szemben előnyökre tesz szert. A román fenyegetésekben nem nagyon hittek: azok „blöffölnek a háborúval".5 4 A viszálykodást látva, Károlyi Magyarországa úgy gondolta, hogy együtt lehet működni Jugoszláviával. 1919 februárjában Bodi visszatért Belgrádba és azt kérte, hogy a kormány küldjön élelmiszert Magyarországnak. „A magyarok most nagyon dühösek a csehszlovákokra és románokra a telhetetlenségük miatt és mindenféle megalázások miatt", mondotta, hangsúlyozva, hogy egy ilyen gesztusnak kedvező visszhangja lesz Budapesten. MiSió főparancsnok azonnal egyetértett ezzel. De néhány nap múlva hatalmas sztrájk robbant ki Baranyában, Bácskában, a Bánátban. A pesti sajtó azt írta: „Fehér terror Pécsett — az osztályharc egyesült a nemzeti küzdelemmel".5 5 A Népszava február 27— 28-án sortüzekről írt, március 7-én pedig így: „A Délvidék népe az önrendelkezés jogáért". Károlyi, aki 1919 februárjától az idegen elnyomók elleni ellenállás elkerülhetetlenségéről beszélt, üdvözölte ezt a sztrájkot. Kormánya február 24-ón olasz támogatást kért a csehek ellen, Károlyi pedig március 2-i beszédében az északon való védekezésről szólt.5 6 Lovászy, akit eltávolítottak a kormányból, éppen akkoriban ismét jugoszláv csapatokat kórt, és hasonló javaslatot tett József főherceg is. Lovászy javaslatát megkapta Bodi és Petrovic. Károlyi megbízottja, Diner-Dénes Belgrádba utazott, ós az újvidéki sajtó mindjárt azt követelte, hogy utasítsák vissza az összes magyar javaslatokat.5 7 A Bánátról folyó tárgyalásokat nem folytatták a Károlyi-kormány bukása után. De Budapesten mindig tudták, hogy noha a jugoszláv kormány nem egyezik bele a területi integritásba, mégsem folytat kérlelhetetlen politikát Magyarországgal szemben. A Vajdaság területén a hatóságok kerülték a konfliktust a nagyszámú magyar kisebbséggel. A jugoszláv kormány kész volt bizonyos mérvű megegyezésre Magyarországgal, már csak azért is, mert Jugoszlávia helyzete nagyon bizonytalan és biztosítatlan volt. Belgrád úgy látta, hogy a francia kormány nagy mórtékben támogatja az olasz területi követeléseket.5 8 Azt hitték, hogy Anglia a jugoszláv Macedóniát bolgár területnek számítja.5 9 A szlovéniai olasz missziókkal történt incidens után március 19-én Ljubljanába érkezett egy négy tábornokból álló antant-misszió, és megmutatkozott, mekkora Olaszország tekintélye. Az albán lakosság mozgolódása megerősödött 1919 februárjában. A jugoszláv csapatoknak sikerült február 16-án szétverni az albán csoportokat és Pláv városát felszabadítani az ostromtól; de március 9-én Splitben összeütközés történt olasz katonákkal, március 13-án albán és olasz csapatok megszálltak egy fontos határmenti pontot, és március 18-án fegyveres összeüt közés volt Cafa Mur-nál. Az összeütközések az albán—jugoszláv határon állandósultak.6 0 A jugoszláv hadsereg fáradt volt, és aránylag kis számú. Zágrábban nem sikerült tömegeket mozgósítani az olasz megszállás ellen.6 1 A márciusi behívásoknak egyáltalán nem volt sikerük Horvátországban és Szlavóniában, ahol 1919 első hónapjaiban a paraszti tömegek azzal a jelszóval lázongtak, hogy „éljen a köztársaság, le a szerb puskákkal". 54 DAS IP, Fond V. Jovanovié, F. 142. 1919. jún. 4-i jelentós Bukarestből. 55 Magyarország, 1919. febr. 28. 56 Az Est, 1919. márc. 4, Pesti Napló, 1919. márc. 4. 57 Zastava, 1919. márc. 20. 58 V. Vinaver: Ugrozavanje Jugoslavije (A Jugoszlávia ellen irányuló fenyegetés). Vojnoistorijski Glasnik, 1968, 1. sz. 128. 1. 59 V. Vinaver: Angliskoto javno mislenje na Makedonija od 1919 — 1926 (Az angol közvélemény Makedóniáról 1919 és 1926 között). Glasnik za institut za nacionalna is torija, 1965, 1. sz. 33. 1. 60 V. Vinaver: L'Angleterre et la position internationale de l'Albanie dans l'entredeux-guerres. Gjurmime albanologjike (Priátina), 1968, 1. sz. 187. 1. 61 Samouprava, 1938. jan. 7.
