Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
1224 VUK VIN AVER 5. Magyar—jugoszläv''platform : bizalmatlanság Románia iránt A román kormány a Bánátot az antanttal 1916-ban kötött szerződés alapján követelte, és a jugoszláv csapatok jelenlétét a nyugati Bánátban szinte ellenséges cselekedetnek tekintette. Egy jugoszláv hadnagy mindjárt Boksánbánya bánáti helységbe érkezésekor letartóztatta azokat, akik román feliratokat helyeztek el: — „minden helységben visszaállítottam a rendet és a hatóságokat stabil alapokra helyeztem".4 7 Az antagonizmus tehát már kezdettől fogva megvolt. Az erdélyi nemzeti tanács román delegátusa Budapesten, dr. Erdélyi kérte dr. Petroviéot, hogy lépjen közbe Belgrádban azért, mert letartóztatták mindazokat a románokat, akik részt vettek a gyulafehérvári gyűlésen és a jugoszláv igazgatás alatti területekre tértek vissza.4 8 Amikór Belgrádban látták, hogy nem lehet megtartani az egész Bánátot, akció indult a „Bánáti Köztársaság" kikiáltásáért. Ez dr. Róth Ottónak, Károlyi bánáti megbízottjának eszméje volt. Azonban a november 25-i újvidéki határozat ellentétes volt a Bánát függetlenségének gondolatával. A lovashadosztály parancsnoka november :iO-án Temesvárott tárgyalt Róthtal, valamint Tőkés ós dr. Jakoby magyar főispánokkal. Úgy vélte, hogy segíteni kell a Bánát elszakadását Magyarországtól és csatlakozását Jugoszláviához, vagy hogy megalakítsák a „Bánáti Köztársaságot". A főparancsnokság ezt az akciót leállította.4 9 A Bánát miatt kiéleződött a helyzet Jugoszlávia és Románia között. A jugoszláv ügyvivő Bukarestből jelentette: a román kormány megtudta, hogy Belgrád tárgyal Szófiával, Athénnel, Prágával, és „a viszony nagyon jó Szerbia és Magyarország között, ők pedig egyedül vannak".5 0 Károlyi észrevette ezt a lehetőséget, rokonszenvéről beszólt Jugoszlávia, az új demokratikus állam iránt, tárgyalásokat ajánlott a Bánát megosztásáról és az együttműködésről Románia ellen. Mikor március 19-én a bánáti határvidék magyar parancsnoka felkereste D. Popovié jugoszláv parancsnokot Aradon, azt a biztatást kapta, hogy egy esetleges magyarromán konfliktusnál Jugoszlávia talán semleges marad. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a főparancsnokság azt magyarázta a román küldötteknek, hogy a magyar fordulat csak Románia ellen irányul, és egyáltalán nem érinti Jugoszláviát! Maga Protié miniszterelnök április 3-án feljegyezte, hogy „a magyar fordulat akkor következett be, amikor a franciák újabb területeket követeltek Románia számára". Április- május folyamán a jugoszláv közvélemény egyre barátságtalanabbá hangolódott Románia iránt.5 1 A román miniszterelnök és a vezérkari főnök is elégedetlenek voltak Jugoszláviával szemben, és nyíltan arról beszéltek, hogy „a szuronyok fogják elintézni az ügyet".5 2 Ezért, amikor május végén a jugoszláv hatóságok néhány ipari berendezést el akartak szállítani Temesvárról (és arra figyelmeztették őket, hogy akkor a munka nélkül maradt munkások bolsevistákká válnak), a katonai parancsnokság úgy vélte, hogy nem is olyan borzasztó, ha Romániának több bolsevistája lesz.5 3 1919 áprilisa és májusa folyamán a jugoszláv kormány véleménye szerint Románia a „magyar bolsevizmus" elleni harc leple alatt magyar területeket hódít, és Jugoszláviával 47 AVII, Pop. 8, k. 23, f. 7, 4/8. 48 AVII, Pop. 3, k. 145, f. 6, 16/2. Bodi 1918. dec. 6-i jelentése Budapestről. 49 Az Est, 1920. febr. 13. 50 DÄSIP, Fond V. Jovanovic, F. 7. — A bukaresti követség 1919. jan. 6-i jelen-51 AMZV, Beograd 1919. máj. 13, jún. 4., c. 39, 67. 52 DASIP, Fond V. Jovanovié, F. 142, 1919. máj. 28-i jelentés Bukarestből. 53 AVII, Pop. 3, k. 28, br. 41, 466.
