Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
1222 VUK VIN AVER lett sikere. Károlyi „kategorikusan elutasította, hogy hozzájáruljon akár egyetlen hüvelyknyi korábbi magyar területről való lemondáshoz", és azt javasolta, hogy a békekonferencia döntsön népszavazás segítségével. Kalafatovié megértette, hogy a magyar kormány nem egyezhet bele valamilyen egyezménybe a belső ellenzéktől való félelmében, mert gyenge és rendkívül csekély a támasza a tömegekben.3 2 Valójában ennek az elutasításnak mélyebb okai voltak: a magyar kormány még mindig azt remélte, hogy Horvátországot nem számítva sikerül megmentenie államának integritását. E remények hiábavalóak voltak; Jászi 1919. január 19-ón lemondott, mert nem sikerült megtartani a nemzetiségeket, sem pedig jó kapcsolatokat létesíteni az antanttal. Semmilyen diplomáciai kapcsolat nem volt a két állam között, mert az antant is elutasította, hogy ilyen kapcsolatot létesítsen Magyarországgal. Ezért nem adott a budapesti misszió sem vízumot a Jugoszláviába való utazáshoz.3 3 Az antant nem vett tudomást a magyar kormányról, így a Károlyi-rezsim elszigetelt maradt, és egyre inkább hitelét vesztette a nép szemében. A külpolitika a szomszédok elleni panaszokra szorítkozott, akik áthágták a katonai egyezményt. A magyar sajtó energikusabb politikát követelt, mind Jugoszláviával, mind az olasz — román blokkal.34 A berni magyar megbízott úgy vélte, hogy a következő módon lehet biztosítani az integritást, kisebb határmódosítások mellett : Jugoszláviára való támaszkodás, ezzel a francia érdekszférába való bejutás, Németország és Szovjetoroszország elleni állásfoglalás.3 5 i. Károlyi Olaszország és Jugoszlávia között Az Adria miatt kitört éles olasz —jugoszláv viszály az európai politika és a párizsi békekonferencia súlyos kórtlései közé tartozott. Néhány magyar politikus javasolta az együttműködést Olaszországgal, hogy támogatást kapjanak Jugoszlávia ellen.3 6 Az antanttól ignorált Károlyinak el kellett magát határoznia, hogy politikai kapcsolatba lép Olaszországgal és Jugoszláviával, és valóban igyekezett alkalmazkodni mindkét adriai vetélytárshoz.3 7 1918 december elején nyíltan kereste Olaszország támogatását.3 8 Közben, bízva Wilsonban ós eszméiben, Károlyi nem mert túlságosan állást foglalni Olaszország mellett, Wilson és Jugoszlávia ellenében. Meg volt győződve arról, hogy a Dunánál Franciaország szava többet nyom a latban, ós Jugoszlávia, Franciaország védence, meghozhatja a nélkülözhetetlen segítséget.39 Ebben az időben Olaszország aktívan alkalmazta a Badoglio-tervet Jugoszlávia ellen (1918 december—1919 március).4 0 A magyar sajtó vezércikkei szerint várható volt az olasz — jugoszláv háború.4 1 32 Diplomatski arhiv Drzavnog sekretarijata za spolnje poslove (A külügyi államtitkárság diplomáciai levéltára; a továbbiakban] (DASIP), Belgrád, Fond V. Jovanovié, F. 140, Madjarska. 33 Zastava (Novi Sad), 1919. jan. 31. 34 Magyarország, 1919. jan. 15. 35 Országos Levéltár, Küm. res. pol. 996/1919. 1919. febr. 9-i berni jelentés. 36 AMZV, Budapest, 1918. nov. 24, c. 5. 37 L. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia és Magyarország. Bpest. 1965, 55, 58, 60, 65.1. Hasonlót akart Clémenceau is: Mon dieu, mon dieu, L'Italie ou la Yougoslavie, la blonde ou la brune (Istenem, Istenem, Olaszország vagy Jugoszlávia? A szőke vagy a barna?) V. E. Orlando: Memoire (1915—1919). Milano. 1960, 370, 400. 1. 38 Valiani: La politica estera, 875. 1. 39 L. Nagy Zsuzsa: Az olasz érdekek és Magyarország 1918—1919-ben. Történelmi Szemle, 1965, 2 — 3. sz. 260, 262. 1. 40 Ivo Lederer: Yugoslavia at the Paris Peace Conference. New Haven—London. 1963, 71 — 75, 169. 1. 41 Az Est, 1919. márc. 2.
