Századok – 1971
Közlemények - H. Boros Vilma: Ki az Offenes Promemoria szerzője? 1205/VI
1214 H. BOROS VILMA Dénes is. Gr. Szécsen Antal elmondja neki, hogy mindent megkísérelt már a császár meggyőzésére, de végül csüggedten kijelenti, hogy a császár hajthatatlansága miatt kifogyott már minden tudományából. Felesége, Crescencia a legújabb politikai hírrel kedveskedik férjének, hogy akadt egy férfi (hg. Liechtenstein Frigyes), aki feltárta a császár előtt az erdélyi katonai helyzet tarthatatlanságát. Itt viszont Széchenyi vonta le a következményt a császárra vonatkozólag nem a leghízelgőbb jelzővel. Ilyenképpen megérthetjük az elzárt Széchenyi jólértesültségét a politikai helyzetről és hírekről ! Az 1859. dec. 4-i följegyzés tehát nem bizonyítja azt, hogy az Offenes Promemoria Széchenyi műve. Nem ezt a röpiratot írta Széchenyi abban az időben, hanem egy magyar felhívást a császárhoz, amelyet Esztergomban akart a prímás jubileuma alkalmából a megjelentekkel aláíratni. Ezt bizonyíthatom mostohafiához, gr. Zichy Gézához 1859. nov. 3-án intézett következő levelével: Lieber Geyza, ich bitte Dich, vergesse nicht: 1°. Den Brief an die Times abzusenden 2°. Die beiden Copien der Hollanischen Memoires von Sz(ent)-Iványi — der ein Méltóságos Ur ist — womöglich von ihm abzunehmen, — oder ihm zu schreiben, dass er diese entweder heute zwischen 7— 8 abends, oder morgen früh zwischen 10 — 12 zu mir persönlich herausbringe, da ich mit ihm sprechen wünsche. 3 \ Den ungarischen Aufruf an S. M. dem allerhöchsten abzuschreiben! NB wirst Du um 7 Uhr Abends mit einem Fiacker zu Falk fahren und ihn wenn es auch nur auf eine 1/2 Stunde wäre, zu mit herausbringen. 3te n November 1869 Széchenyi Ist(ván) E levél igazolja Falk adatait,18 hogy folytonos összeköttetésben volt a Times-szel, hogy vele Széchenyi saját és pártfogása alatt megjelent írásait megbeszélte, s hogy az esztergomi felhívás megvolt más alakban is, de most egyelőre lappang és ismeretlen. Kiegészítik az esztergomi feliratra vonatkozó ismereteinket Falk adatai, hogy „8 este tanácskoztak a fölirat szövegén, hogy abban egyrészt lehetőleg határozott kifejezés adassék a nemzet óhajainak, másrészt minden oly szó kerültessék, mely bármely módon megbotránkozást kelthetett volna". Ennek másolatát kérte Széchenyi gr. Zichy Gézától. Téves a Döblingi Iratoknak az az állítása is, hogy Széchenyi a röpiratot hg. Liechtenstein hatására írta, s hogy címét az Offenes Promemoria kinyomatása után állapította meg. Nem volt erre szükség, mert a röpirat bevezető soraiban hangsúlyozza, hogy a nyilvánosság elé kell lépnie, mert az 1850-i és 1857-i folyamodásokat nem vették figyelembe. De különben is Béla fia dec. 7-én vitte a kéziratot Londonba, s nem is lett volna közben annyi idő, őt a cím megváltoztatásáról értesíteni, mert dec. 31-én már haza is tért a kinyomott röpirattal. Az Offenes Promemoria irálya nem olyan, amilyen a Széchenyié szokott lenni. Ilyen röviden Széchenyi sohasem szokott írni. Az ő irálya általában kitérésekkel tűzdelt és terjengős. A kis röpirat nem „rendszertelen", ellenkezőleg logikus rendben adja elő vádjait, nem anekdotaszerű példákkal, hanem kegyetlenül gúnyos jellemzéssel és adatokkal. Az tény, hogy Hollán közölte Széchenyivel, hogy a röpiratot mindenki Széchenyi művének tartja. Széchenyi azonban nem erősíti meg Hollán közlését, és semmiféle adat sem bizonyít Széchenyi szerzősége mellett, úgy hogy Széchenyi szerzősége csak híresztelésen alapult. Ugyanez áll a Török Jánosra vonatkozó adattal is, hogy a szerző kiléte „tőle mint beavatottól" szivárgott ki. Széchenyi ilyen fontos ügybe sohasem avatta be Török Jánost. Támogatta őt, rendelkezésére bocsátotta Hunnia és Pesti Por és Sár c. kiadatlan műveit, 18 Gr. Széchenyi István utolsó évei és halála c. cikkének adatait. (A kor és jellemrajzok c. gyűjteményben.)
