Századok – 1971

Közlemények - H. Boros Vilma: Ki az Offenes Promemoria szerzője? 1205/VI

KI AZ OFFENES PROMEMORIA SZERZŐJE? 1215 de sohasem állott vele közvetlen összeköttetésben, mindég Tasner a közvetítő köztük. Az lehetséges, hogy kezéhez juttatta a röpiratot, s erre írhatta meg 1860. febr. 8-án kelt levelét, mely egészében így hangzik: Nagyméltóságú Gróf, Kegyelmes Uram ! A jelen biztos alkalom előadván magát, nem mulaszthatom el eoneeptusban egy emlékirat alapvonalait idezárni mely a magyar katholikus egyház védelme ügyében a clerus részéről készülőben van. A nyílt promemoria a közönségre rendkívüli benyomást tett, valljon a címzettre is ugyanezt tette volna. Sóvárgok a pere után, melyben a hon atyjának áldott kezét csókolhatom maradván mindörökké fiúi mély tisztelettel hálás híve T. J. Ennek a levélnek sem tartalma, sem hangja nem bizonyíték arra nézve, hogy Széchenyi közölte volna Törökkel, hogy ő a röpirat szerzője. Megvizsgáltam azt a 3 lapnyi jegyzetet is, amely a Döblingi Iratok szerint az Offenes Promemoriára és a Disharmoniera vonatkozik, — de kétségtelen, hogy csak a Disharmoniera vonatkozik, az Offenes PromemoriavaX nincs semmi vonatkozásban. A Döblingi Iratok adatai tehát csak feltevések. Egyik sem helytálló és meggyőző adat, még Hollán Ernőnek a napló tanúsága szerint 1860. jan. 12-én közölt az a kijelentése sem, hogy az Offenes Promemoriát mindenki Széchenyi müvének tartja. Az igaz, hogy Hollán is kortárs, de röpiratán (Zur ungarischen Frage) kívül nem volt további írói összeköttetésben Széchenyivel. Vele szemben Falk Miksa minden Széchenyitől eredő döblingi kéziratot ismert és megbeszólt. (így a Die Presse in Österreich, Disharmonie с. iratait, az esztergomi feliratot a császárhoz, a Palmerstonhoz és III. Napóleonhoz intézett leveleket, a Times be írt vagy küldött levélbeli tudósításait.) Ugyancsak közölte Falkkal és megbeszélte vele az általa kiadott röpiratokat is. A Zur ungarischen Frage hoz kérésére előszót is írt, az Offenes Promemoria, a Daguerrotypen, a Zur Rettung Österreichs с. művekre pedig naplója szerint tanácsát kérte. Innen van, hogy Falk cikkeiben nagyon sok ismeretlen és érdekes adatot közöl, s így cikkei Széchenyi döblingi munkásságára nézve fontos és mellőzhetetlen és biztos források. Az Offenes Promemoria szerzőjére, a mű kiadására és kinyomatására nézve Falkon kívül biztos és döntő adatokat szolgáltat Széchenyi naplója. 1859. nov. 22-én ezt olvashatjuk a naplóban: Heinrich Z(ichy) mit Memoir[e], Lopresti mit Buch (ti. bei mir). 1859. nov. 24-én a következő feljegyzést találjuk: „Kiss bringt das Mémoire von H(einrich) Z(ichy). Geyza mit Falk. — Ich lese ihm H(einrich) Z(ichy)s vor — Es ist kräftiger wie Holláns." Ez az adat teljes felvilágosítást nyújt. E szerint tehát Kiss elhozza Széchenyihez Zichy Henrik emlékiratát, s ezt a mostohafia által odahívott Kaiknak felolvassa. Zichy emlékiratát erélyesebbnek találja Hollán Zur ungarischen Frage с. röpiratánál. A Hollán-féle röpirattal való egybehasonlítás, továbbá a „memoire" szó bizonyítja, hogy az Offenes Promemoriáról van szó, s így Széchenyi feljegyzése kétségtelen bizonyítók gr. Zichy Henrik szerzősége mellett. Némi megerősítést árul el az 1859. nov. 27-i naplójegyzet is. „Falk stark empfohlen — Zank und H(einrich) Z(ichy) — Ob Falk nicht falsch ist". A hamisság a Presse (vagy Zank) с. értekezésre vonatkozik. Az Offenes Promemoria kinyomatásáról viszont a napló közli, hogy fiai, Béla és Ödön 1859. dec. 7-én utaztak Angliába, s dec. 31-én tértek Angliából haza. Falk meg „Összeesküvés a döblingi tébolydában" e. visszaemlékezéseiben azt írja, hogy az Offenes Promemoriát nem merték Németországban kiadni, hanem Angliába küldték. Ez tény, már láttuk, mert Béla fia vitte Londonba az Offenes Promemoria és a Daguerreotypen c. röpiratokat kinyomatásra. Széchenyi Béla hazatérte után a napló szerint 1860. jan. 1-én jelentette atyjának, hogy megbízatásának eleget tett ós a kinyomott röpiratokat magával hozta.