Századok – 1971
Tanulmányok - Zsigmond László: A Párizsi Kommün helye a francia politikai gondolkodás történetében 1185/V
A KOMMÜN A FRANCIA POLITIKAI GONDOLKODÁSBAN ] 191 van, az egyik és eléggé közkeletű az, hogy az embereket bölcsebbé teszi. Ezen alapszik ,,a történelem az élet mestere" tétele, hogy ti. meg kell szívlelni a történelemnek, illetve a történelemnek a történészek által tolmácsolt tanulságait, azokat történeti receptkönyvbe kell összegyűjteni és a cselekvés kimeríthetetlen kincsestárának kell tekinteni. Az időnek ezen túlzottan optimista, naiv és iskolamesteri aspektusa mellett vannak azonban az időnek más tulajdonságai is. Az idő tud feledtetni, tud enyhíteni, tud szépíteni, de tud kegyetlen is lenni. Az idő távlatában a nagyból kicsi, a szépből rút, az igazból hamis, a tragikusból komikus lehet és viszont. Az időnek ebben a koncepciójában, és ez mutatkozik Flaubert történetszemléletében, minden értelmetlenné válik, és ha valahol mutatkozik is vigasztaló, úgy ez a gyermekkor: az ártatlanság kora. Az ártatlanság kora más és tágabb értelemben az az aranykor, amely hosszú ideig úgy élt a köztudatban, mint ami az emberiség mögött van. Az aranykor, a paradicsom formájában, csak múló pillanat volt az egyházi történelemszemlélet szerint, hogy hosszú kitérő után és az egyház által megszabott feltételek mellett az emberiségnek legalábbis egyrésze bejuthasson a mennyek országába. A felvilágosodás, az utópista szocializmus és a pozitivizmus történetszemléletének is megvoltak a maguk feltételei: az ész törvényeitől a természet, illetve a társadalom törvényeinek a tiszteletbentartásáig széles volt a skála; a francia gondolkodás történetében érdemes ezzel kapcsolatban utalni Condorcet-re, Fourier-ra, Saint-Simonra és Comte-ra. Fourier utópisztikus világa, amelyet az ember a saját Ízlésére alakítana ki azáltal, hogy a föld sarkait kiforgatva olyan klimát és olyan természeti feltételeket teremt, amelyben a tenger sós vize limonádévá válik, a maga módján humánusabb lett volna, mint Saint-Simon vagy Comte rendszere. Ugyanakkor Saint-Simon és Comte a társadalom vonatkozásában tudományos igényekkel jelentkeztek, amennyiben azt hirdették, hogy a társadalomnak ugyanúgy megvan a fizikája, mint a természetnek. Az emberiség jövője szerintük attól függ, hogy sikerül-e felfedni a társadalom törvényeit és azokat saját szolgálatába állítania. Saint-Simon és Comte a hangsúlyt nem az emberekre és társadalmi szerepükre helyezték, hanem a tudományra és a technikára, amely szervezéssel párosulva eljuttatja az emberiséget a tökéletesség birodalmába. Saint-Simonnak technokrata és Comte-nak pozitivista mintarendszere, lévén a fejlődés legmagasabb és befejezett szakasza, feleslegessé tett volna a továbbiakban átmenetet, változást, megrázkódtatást vagy éppenséggel forradalmat. Saint-Simon és Comte szociológiájában a dinamika helyébe a statika lépett, a kritikát és változtatni akarást a fennálló igazolásának és véglegesnek tekintésének, a mouvement-1 az élet minden területén az ordre-пак kellett volna felváltania. Ennyiben Saint-Simon és Comte eszmetársaivá váltak Thierrynek, Guizot-nak és Thiersnek, akik az osztályharcot mint a történelem hajtóerejét csak annyiban ismerték el történelmileg indokoltnak, amíg a feudalizmus elleni harcról volt szó. Szerintük a XVIII. század végi francia forradalomnak és a polgárságnak a győzelmével a mouvement szakasza véget ért és eljött az ordre-хъяк. tökéletesíthető, de alapjában véve lezártnak tekinthető időszaka. Quinet és Michelet szerint viszont a szabadság és a zsarnokság, az elnyomók és az elnyomottak, a kiváltságosok és a nép közötti évezredes küzdelem még nem zárult le. Tocqueville valahol egyrészt Guizot és Thiers, másrészt Quinet és Michelet között helyezkedett el. Érzelmileg konzervatív volt, de értelmi megfontolások olyan következtetésekre indították, hogy a demokrácia irányába mutató és elkerülhetetlen fejlődést bizonyos keretek között ugyan, de tudomásul 5*
