Századok – 1971
Tanulmányok - Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban 1150/VI
1158 Н Г SZÁR LAJOS ilyen dénár készült, tehát egy dénár színezüstsúlya 0.408 g. Minthogy Zsigmond ezen denára egyenlő értékben forgott a szerecsenfejes dénárokkal, mely utóbbiaknak a pontos ligáját nem ismerjük, e két pénzfaj pénzlába közel kellett, hogy álljon egymáshoz. Mind a szerecsenfejes dénárok, mind Zsigmond szóbanforgó CNH. II. 121. sz. denárai pénzújítási kényszernek alá nem vetett állandó értékű pénzek voltak, és talán ez a körülmény is elősegítette soproni forgalmukat. Egyébként igen jellemző a soproni pénzforgalmi viszonyokra, hogy ezúttal már a magyar dénárokat is az osztrák típusú denárfont rendszerben számolják. Szemben a korábbi állapottal, amikor, éppen ellenkezőleg, a bécsi dénárok összegét is magyar szokás szerint márka és pensa értékben fejezték ki. Ez a megváltozott gyakorlat világítja meg legjobban a bécsi dénárok, illetve az osztrák pénzrendszer térhódítását a soproni pénzforgalomban. Pénzforgalom 1405 1460 A XV. század eleje több vonatkozásban is bizonyos határpontot jelent a soproni pénzforgalomban. Először is a Steinbock nevű bécsi dénárok (1399 1402) sikertelen kísérlete lezárja a bécsi dénárok sok éremképet felmutató tarka sorát, és az egész XV. században egységes éremképű (hármas ívben címer) dénárok, többnyire Schwarzpfennig néven kerültek forgalomba. Másrészről Zsigmond Magyarországon rendet kívánt teremteni a pénzforgalom terén, és az 1405-i országgyűlési decretummal3 6 elrendelte, hogy a magyar pénz elfogadása mindenütt kötelező legyen. Ezzel az idegen pénzek, elsősorban a bécsi dénárok forgalmát sikerült az ország egész területén egyidejűleg megszüntetni. Magyarországon tehát ettől kezdve általában véget ért a bécsi dénárok forgalma, de ez a megszűnés nem következett be a nyugati határsáv mentén. Zsigmond kénytelen volt számolni az adott helyzettel, amikor előbb 1412-ben megerősítette Pozsony város régi privilégiumait, majd 1436-ban megújította Sopron régi szabadalmait.3 7 Ez utóbbit még egyszer jóváhagyta Erzsébet (Albert özvegye) is. Mindezek következtében Sopron területén a bécsi dénárok a XV. században változatlanul tovább forogtak és rendes fizetőeszközök maradtak. Forgalmuk azonban az 1436-i szabadalommegerősítés előtt is állandó volt. Ezt bizonyítja a győri püspök intézkedése is, aki interdictum alá vetette a soproniakat, mert a régi szokás szerint „moneta Wyennense"-vel fizettek.38 Erről tanúskodnak egyébként az egyre gyarapodó mennyiségű írott források, valamint a nyugati határ mentén előkerült, XV. századból származó éremleletek. Ha ezeket a leleteket jobban megnézzük, kiderül, hogy a kimondott bécsi dénárok mellett állandóan jelen vannak bennük egyéb osztrák (főként stájer) pénzek, majd cseh veretek, és végül különféle délnémet eredetű aprópénzek, legnagyobb számban bajor dénárok. Mindez azt bizonyítja, hogy a bécsi dénár elnevezés gyűjtő fogalom lett, és érteni kell alatta minden olyan egyéb idegen pénzfajt is, mely velük együtt egyenlő értékben forgott a város területén. Az a tény, hogy ezekben a leletekben a magyar pénz - külö-36 1405. évi o. gy. 1. Deer. Corpus Juris 1.1000—1526. (1899-i kiadás) 212. 3' 1436. III. 10., megújította I. Lajos szabadalmát (1346. júl. 22-én.) H. 1/3.125. 38 1436. III. 6. . . . interdicto pretendendo predictas décimas cum presenti nova nostra moneta maiori exigere et extorquere ab eisdem . . . H. 1/3. No. 157., O. Gruszecki: Zur Geschichte des Wiener Pfennigs in Ungarn. Burgenl. Heimatbl., 15(1953), 118 —126.1.
