Századok – 1971
A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI
1146 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSRÖL 1146 képviselő s ugyanakkor finom diplomáciai érzéket is tanúsító munkát, melyet A. A. Guber szovjet akadémikus e nemzetközi történész-szervezetben közel másfél évtizede kifejt, a közgyűlés azzal is honorálta, hogy a jeles szovjet tudóst választotta meg a Nemzetközi Történettudományi Bizottság elnökévé.* A második alelnök, Boyd Shafer a már korábban is e funkciót betöltő amerikai tudós mellett Karl Erdmann nyugat-német professzor lett. A szervezet főtitkára továbbra is Michel François professzor maradt. Az iroda tagjainak sorába az elhunyt J. Tadic jugoszláv professzor helyére H. Berza román professzort, a visszavonult E. F.Jacob angol történész helyetti. Hertzman kanadai professzort, az ugyancsak visszavonult R. Morghen olasz történész helyett M. Batllory spanyol professzort, W. Engel-Jánosi osztrák professzor helyébe pedig Folke Lindberget, a stockholmi egyetem tanárát választották meg. Továbbra is tagja maradt a vezetőségnek J. Ch. Braudel lausanne-i professzor, aki a pénztáros tisztét tölti be, továbbá K. Takahashi japán és A. Gieysztor lengyel történész. Végezetül a közgyűlés elfogadta az amerikai történelmi társulat meghívását, hogy az 1975. évi kongresszust az Egyesült Államok valamelyik városában előreláthatólag Washingtonban tartsák. A következő közgyűlésre 1972-ben kerül sor, Belgrádban. A kongresszus befejezése után a közgyűlés ismét összeült, részben szervezeti kérdéseket tárgyalva, részben a kongresszusról szóló első benyomásokat értékelve, s felkérve a Nemzeti Bizottságokat, hogy az év végéig részletesen fejtsék ki benyomásaikat, tapasztalataikat a moszkvai történészkongresszusról és tegyék meg javaslataikat a következő kongresszus kapcsán. A történészek nagy nemzetközi seregszemléje tanulsággal szolgál arra, hogy a különféle irányzatok képviselőinek találkozása hogyan segíti a történetírás fejlődését. Korábban a politikai polarizáció befolyásolta a történeti kérdések vitáját is, a politikai légkör javulása viszont az együttműködési készség növekedését eredményezte. A szocialista országok történészei arra törekedtek, hogy a vita tárgyilagos legyen és a polgári történészek haladó elemeivel az együttműködés erősödjék. A XIII. kongresszus nem egy ponton előrelépés a korábbi nemzetközi találkozókhoz mérten. így ki kell emelni a metodológiai kérdések súlyát a kongresszus programjában, az új- és legújabbkor iránt mutatkozó fokozódó érdeklődést, továbbá azt, hogy szakítva az Európacentrikus felfogással, jelentőségének megfelelő helyet kapott a többi világrész, elsősorban Ázsia és Afrika történetének néhány időszerű, fontos kérdése. A kongresszuson tanúi voltunk a szocialista országok történészei és a nyugati történészek között a korábbi hasonló nemzetközi összejöveteleken tapasztalt polarizáció oldódásának. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem volnának alapvető elvi ellentétek közöttünk. Ez főleg a referátumokból derült ki, amelyek világosabban mutatták a nyugati történészek álláspontját, mint a rövidre fogott hozzászólások. A vitán főleg az volt feltűnő, hogy nagy eltérés van az alapfogalmak értelmezésében a marxisták és a polgári történészek között, s így nehéz megközelíteni a problémákat. Nem egy hozzászóló volt, aki fogalmak magyarázatával kezdte a mondanivalóját, és emiatt még kevésbé maradt ideje fontos kérdések kifejtésére. A fogalmak különbsége természetesen mélyenfekvő világnézeti, politikai stb. állásfoglalásban gyökerezik és így összehangolásuk terén nyilvánvalóan nem is történhetett előrelépés. * 1971 júniusában megrendülten vettük a hírt, hogy Guber akadémikus tragikus hirtelenséggel elhunyt.
