Századok – 1971

Folyóiratszemle - Cochran; Thomas C.: Régi és új gazdaságtörténet 1085/V

FOLYÓIRATSZEMLE JOS!) és taktikáját is kidolgozták a III. Internacionálé VII. kongresszusának (1935) lenini koncepciója alapján. Ezeknek programja egy népi hatalom körvonalait mutatta, amely nem csupán a japánok kiűzésére volt alkalmas, hanem a régi gyarmati rendszer visszatérésének megakadályozására is. A nemzeti felszabadító mozgalom és az osztályharc hallatlan fellendülése a fasizmus leverése után a meggyengült gyarmati hatalmakat általános válságba sodorta, az USA kivételével. Kelet-Ázsiában forradalmi helyzet alakult ki. A kommunista pártok érettsége és össznemzeti tekintélye, erős népi hadseregek jelenléte objektíve és szubjektíve egyaránt kedvező feltételeket teremtett nem csupán az imperialista uralmi rendszerek demokratikus átalakulás útján való megdöntésére, hanem ezen túlmenően a forradalmi folyamat lépésről lépésre való továbbfejlesztésére egy magasabb szocialista szintre (Kína, Észak-Korea, Vietnam). Ez a helyzet lehetővé tette Ázsiában polgári vagy kispolgári vezetés alatt álló antikolonialista mozgalmak számára is az állami függetlenség kivívását (India, Pakisztán, Indonézia, Fülöp-szigetek, Burma). A délkelet-ázsiai és afrikai államalakulások közt térbelileg és időbelileg is az arab világnak angol- és francia-ellenes felkelései alkotják az összekötő láncszemet (Egyiptom, Algéria, Irak). A folyamat az afrikai népek felszabadulásával (Ghana, Guinea, Lóopoldeville-Kongo, Nigéria, Szomália, Angol Kelet-Afrika) tetőződött, amelybe azonban már az amerikai forradalmi folyamatot bevezető kubai forradalom példája is bevilágított. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1970. 6. sz. 725—821. I.) В. Thomas С. Cochran: Régi és új gazdaságtörténet 1957-tel, J. R. Meyer és A. H. Conrad cikkének megjelenésével vette kezdetét a kvantifikációs módszereken alapuló gazdaságtörténeti iskola, a „cliometricizmus". Ez a nemzetgazdaság és a gazdaságtörténet azonos módszerekkel történő megközelítését hirdette. Ezt megelőzőleg az első világháború után E. F. Gay és W. C. Mitchell által létrehozott National Bureau of Economic Research hatalmas mennyiségű számbeli adatot gyűjtött össze és dolgozott fel az amerikai gazdaság történetéből, anélkül, hogy elméleti kérdések tárgyalásába bocsátkozott volna. Az önálló egyetemi tanszékekkel nem rendelkező gazdaságtörténet-írásnak három ága bontakozott ki: agrártörténet, a munkásság története és az ipari vállalkozások története. A második világháború után az utóbbiból különvált a vállalkozók („entrepreneurs") szocioökonomikus funkcióinak a tanulmányozása. Végül külön beszélhetünk a gazdasági övezetek fejlődésének és működésének tanulmányozásáról. Mind az öt ágazat saját folyóiratot hozott létre: Agricultural History, Labor History, Business History Review, Explorations in Entrepreneurial History, Economic Development and Cultural Change. Ezek az iskolák kerülték az elméleti állásfoglalásokat, nem csatlakoztak sem a Turner-féle határ-elmélethez, sem a politika Beardféle gazdasági értelmezéséhez, sem a marxi osztálykonfliktusokat alapul vevő irányzathoz. Az új- ós a rógitípusú gazdaságtörténet között a különbség végeredményben kisebb a feltételezettnél, főként az alkalmazott módszerekre korlátozódik. Az új módszer követői hajlamosak a mérhető tényezőket előtérbe helyezve elhanyagolni az intézmények hatását, míg a régi irányzat hívei az ellenkező hibába esnek. Érdekes vonása az új gazdaságtörténetnek az ellentényezők (counterfactual propositions) vizsgálata, példa erre R. W. Fogel munkája az amerikai vasutak szerepéről (szembeállítva a csatornák lehetőségeivel). Ezt a módszert azonban csak rövid periódusokra lehet alkalmazni.