Századok – 1971

Közlemények - Duczynska Ilona–Horváth Zoltán: Polányi Károly és a Galilei Kör 89/I

96 DUCZYNSKA ILONA - HORVÁTH ZOLTÁN Az első dokumentum 1919 februárjában kelt, címe: „Szózat a Galilei Kör ifjúságához",1

s Polányi Károlynak Ady Endre emlékére tartott gyászünnepélyen mondott beszéde. „Tíz év előtt volt, hogy egy új diákkör egy ismeretlen költő ünneplésének szentelte az ő márciusi ünnepét. A költőnek és a körnek is kevesen ismerték a nevét és akik ismerték, a gúny és a rágalom szólamait hallották csak felőlük. A költő a nagyközönség számára érthetetlen nyelven új hitet hirdetett, új mártíromságra vállalkozott. Amit idehaza hazának neveztek, azt megtagadta és elátkozta, s a hazátlanok hazáját vallotta otthonának. Ennek a költőnek szentelt márciusi ünneppel indult útnak most tíz éve a magyar értelmiségnek az a töredéke, akit ifjúsága avatott a költő hivatott közönségévé. A becsmérelt és megbélyegzett diákcsoport a Galilei Kör volt. A kinevetett, kigúnyolt és üldözött költő neve: Ady Endre. Az idegenbe szakadt költőnek jól esett ez az első visszhangja szavának. Erőt adott neki és bátorítást, mint mondotta, és mindig hálával emlékezett meg róla. De a Galilei Kör életében is döntő maradt ez az esemény. Nem véletlen volt, hogy nem irodalmi vagy költői társaság, hanem az ifjúság volt az, aki elsőnek állt melléje. Mert Ady nem új irányt hozott, hanem új kort. Irányok közönségét hajlamok és vérmérsékletek szabják meg, új korszak költőjét csak új nemzedé'.k fogadhatja be. A világforradalom előhangját Ady írta meg, a nemzedék, amelyhez szólott, forradalmak kiválasztott nemzedéke volt. öt évig kísérte a költő dalával az ifjúság harcait, öt éven át ment az ifjúság, dalának janicsárjai, rohamról-rohamra. Ekkor eljött már betegen az ifjúság márciusi ünnepére, mint régi barát és ekképpen búcsúzott el tőle : bEs most szívemnek ifjú testvérei, bocsássatok meg régi és örökös embereteknek, hogy ma nem tud többet szólni — hiszen a több sem volna szeretöbb és több — és bocsássátok el őt békével. Ifjú szivetek öreg testvére most fiatalon dobog s azt akarja, hogy ne szakadjon el soha tőletek, a fiatalságtól, az igazságtól, a forradalomtól.« Ady Endre valóban a forradalom költője volt. Az emberi lét megoldhatatlan diszharmóniái ellen kétféleképpen védekezik az emberi kedély. Zsongatni és felejtetni a lét diszharmóniáit a szépség dalaival — azt teszik a nagy Altatók. Az Énekek éneke, Homeros, Goethe vagy Arany János. De vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy fokozzák a lét tűrhetetlenségének a tudatosságát, hogy a régi formák izzó abroncsait szétvetve, kevésbé kínzó pántokba és béklyókba zárják a kedélyt. Ezek a nagy Tudatosítok, az emberiség Ébresztői. Az ébresztő költőkből táplálkoznak a forradalmak ; példák rá Jezsaúís és Tyrtaios, Jézus, Byron, Puskin és Petőfi. A kortársak, ezt félreértve, hatásukat szúk történelmi rekeszbe börtönzik be, és azt hiszik, hogy kimerültek az ő céljaik azokban a forradalmakban, amelyek ő belőlük merítették céljaikat. Ám Tyrtaios dala minden előharcost az emberiség legjobbjává avat, nemcsak a hazáét, akit énekelt, hanem a hazátlanságét is. Jézus szavai pedig wem békét, hanem harcot jöttem hirdetni és harc lesz apa és fia, anya és lánya között« — minden eszmei igazság örök kérlelhetetlenségét hirdetik, nem a tetrarcha elleni lázadást, amelyért kivégezték. Ady Endre is az örök Ébresztők közül való, akik magának az életnek forradalmát teszik meg a lélek életévé. Es így túlélik a forradalmakat, mivel hogy ők a forradalom maga. Ám a félreértés is örök: a kortársak a költő lelkének feszültségéből kipattant villámokat aszerint értelmezik, hogy mely történelmi esemény villámhárítója vezeti le azokat. És miután a villáin lecsapott, elmerülnek ismét a most már éberségnek nevezett álmukba. De a legtragikusabb a félreértett költő és kora között akkor, ha — mint ma van — a költő hitetlen korban születik, oly korban, amelyik a lélek, az eszme és a szellem valóságát tagadja. Ady nem azzal akarta korát szolgálni, hogy parancsokat kért tőle, hanem azzal, hogy parancsokat osztogatott neki. így írt : Zsinatokat doboltam hogy ha tetszett, S parancsoltam élükre seregeknek Hangos Dózsát s szapora Jacques Bonhommeot. Ez az örök Ébresztők szava. Nekünk, ugyebár, e kor embereinek, ezzel szemben az a hitünk, hogy nem az egyes emberek csinálják a történelmet. Egyéni vélemény, egyéni vágy és óhaj nem számítanak, csak a közös sors teremt valóságot. Az elszigetelt lélek sóvárgása és panasza számunkra nincsen, mi csak a társadalom valóságában hiszünk, csak a személytelen tényekben. Hisszük, hogy van tőke, hisszük, hogy van munka, háború, válság és osztályharc. És hisszük, hogy ezek és csak ezek az emberiség élete. 1 Kézirat a Petőfi Múzeum birtokában.