Századok – 1971
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V
BAJCSY-ZSILINSZKY ÖNÉLETRAJZI VALLOMÁSA 985 Ekként találtam meg az összekötő szálakat a magyar középosztály rohamos elárjásodása, közelebbről elsvábosodása, a hazai német kisebbség egyre vakmerőbb követelődzése, a hivatalos magyar külpolitikának német szemponthoz való túlságos alkalmazkodása, Ausztria sunyian önző és kicsinyes antantbarátsága, helyesebben alamizsnapolitikája, a weimari német birodalom kifejezetten magyarellenes német kisebbségi politikája, az utódállamok németségének ellenünk való folytonos köpködése és gyürkőzése, s a lengyel—magyar kapcsolatok elhanyagolása, valamint a klebelsbergi művelődéspolitika és neonacionalizmus, végül — mi tagadás — Professzor Uram és Hóman Magyar Története és Méltóságodnak a Magyar Szemlében jelentkező szerkesztői Szelleme és publicisztikája, munkatársai összeválogatása és tevékenysége között. Bajcsy-Zsilinszky tanulmányának következő (III.) fejezete ,,A Magyar Történet bírálata" címet viseli. E terjedelmes fejezetnek a „Hóman-Szekfű" felfogását tömören jellemző, és ezzel szemben elfoglalt bírálati alapállását megvilágító bevezető részét az alábbiakban közöljük : A Magyar Történet bírálata Utoljára hagytam a sorban a Magyar Történetet. Lázas érdeklődéssel fogtam volt bele a Magyar Történet köteteinek olvasásába. Pethő Sándor'1 barátom lelkesedése, kivel több mint egy évtizeden át szinte naponkint találkoztam, csak fokozta érdeklődésemet. A mű úgy van megírva, hogy olvastatja magát, noha elég csikorgó germanizmus akad mind gondolatmenetében, mind stílusában és mondatszerkesztésében. Első pillanatra szembeötlik a régibb, pozitívabb szellemű, főleg pragmatikus eseményközlósre berendezkedő történetírás módszerével való szakítás. Az eseményláncolat nemcsak meg-megszakad — természetesen — a művelődéstörténeti, gazdasági, pénzügyi, egyházi, társadalmi tablók beiktatása révén, hanem érezhetően nagy hiányosságok is tátonganak, a további eseménykapcsolódás után is, a történet folyamatosságában. Az események csoportosításánál és korszakokra való beosztásánál, e korszakok jellemzésénél túlságos szerepet kapnak a „nyugati keresztény kultúrközösség" bizonytalan és mesterkélt kereteire szabott, s az újabb német szellemtörténetből vett kategóriák. Vagyis már a beosztásnak szempontjai sem „autarchikusak", s ekként a figyelmes és értelmes olvasó minduntalan érzi: efölött a Magyar Történet fölött valójában valami távoli idegen gondolat és rendszer napja süt, melynek hatóköre nem az emberiség, mégcsak nem is Európa, hanem annál valami sokkal szűkebb és szűkösebb valami: az, ami egy kicsit Naumann Mitteleurópájára,12 vagy Professzor Uram „Ungarn" című, elég szerencsétlen háborús könyvének43 germán-keresztény kultúrközösségére és erősen szűk szemhatárára emlékeztet. Az első sortól fogva a köteteken végig érzi az ember a gyötrelmes erőlködést, hogy a magyarság és Magyarország aránylag tisztes rangot nyerjen el ebben a kultúrközösségben a németség vezetése mellett, a mindenkori birodalom oldalán. Nem is kell az embernek elolvasnia „A magyar történetírás új útjai" című rendkívül egyenetlen, és részben, főleg Eckhart Ferenc sületlen jogtörténeti átértékeléseiben, igen káros munkát, hogy magának a Magyar Történetnek olvasása közben ne érezné: itt egy tudatos cezúra árkát ásták meg a Magyarország történetének Anonymustól 41 Pethő Sándor 1920 — 38 közt a Magyarság c. napilap főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1938 —40-ben az általa alapított Magyar Nemzet főszerkesztője volt. 42 Friedrich Naumann: Mitteleuropa. Berlin. 1915. (Magyar fordításban is megjelent: Bpest. 1916.) Vö.: Irinyi Károly: A Naumann-féle „MitteIeuropa"-tervezet és a magyar politikai közvélemény. Bpest. 1963. 43 Szekjű Gyula: Der Staat Ungarn. Berlin. 1917. (Magyarul: A magyar állam életrajza. Bpest, 1918).
