Századok – 1971
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V
BAJCSY-ZSILINSZKY ÖNÉLETRAJZI VALLOMÁSA' 983 tekintélyét, sőt még munkaerejének is jó részét. Pedig az igazi nagy történetírónak szerintem sokkal kevésbbé volna szabad a gyakorlati, pártokkal dolgozó politika sodrába bármiként is beleállania, mint a gyakorlati politikusnak a történetírásba ártania magát. Mert hiszen a politikusnak, hogy úgy mondjam, segédeszköze a történelem, sőt szerintem kellő történelmi készültség nélkül senki sem lehet valamire való magyar politikus. Tehát a történetírás távolabbi és közelebbi eredményeit igenis kell látó és bíráló szemmel néznie. Míg a történetírónak ugyancsak nem anyaga a most folyó politikai élet. Ha mégis beleszól, csak nagyon felülről teheti, ahonnan elmosódnak a pártpolitikai különbségek,— csak a történetbölcselet magasságából. Méltóságod Szemle-szerkesztése,3 1 publicisztikája, és munkatársainak munkássága túlságos sokat szolgált pártpolitikai szempontokat, kritikájában nagyon kímélt pártpolitikai és kormányzati érzékeny pontokat. Hűségesen szolgálta s még csak enyhe bíráló szóval sem érintette Klebelsberg művelődési politikáját és valóban idétlen neonacionalizmusát; ugyanakkor azonban kíméletlen, sőt durva és igazságtalan módon, pártos elfogultsággal szólott a háborús nemzedékről, szociológiailag is teljesen tarthatatlan érveléssel. E pártosság egyszerre volt világszemlélcti, pártpolitikai, és — filozopteri. A Bethlen-rendszerről csak jóval utána, a Három Nemzedék utóiratában32 esett némi bíráló szó, a neobarokkal kapcsolatban. Ugyanennek a publicisztikának, Bzemleszerkesztésnek és tanulmányírásnak kissé véknyas zupájába a Bethlen-korszak idején a szociális kérdés csak ízesítőként került, cseppenként, mint a Maggi levesízesítő. Csak természetes, hogy a bethleni csak-konszolidáció, a klebelsbergi németszellemű kultúrpolitika és neonacionalizmus, a Jámbrekovits-féle korosztályvizsgálat,3 3 és az Ottlik László-féle költőgéppel költött „Új Hungária"3 4 frontján nekünk kettőnknek is szembe kellett kerülnünk egymással. Közben egyre elborulóbb tekintettel figyeltem a magyar külpolitika nagy eszmeszegénységét, passzivitását, amely még ott sem keresett igazán réseket a ránk csukott fojtogató gyűrűn, ahol adódtak volna lehetőségek: Lengyelországot teljesen elhanyagoltuk, Ausztriával való kapcsolatunk mindkét oldalról nélkülözte a kellő bátorságot és őszinteséget. Bár másfelől nem tagadható, hogy van ennek a bethleni külpolitikának egy történelmi méretű érdeme is: az, hogy nem ment bele a kisantanttal, vagy annak tagjaival valaminő olcsó kompromisszumba. De ugyanakkor szerintem túlságos mértékben volt figyelemmel a Németbirodalom szempontjaira és érzékenységére, holott Stresemann35 a legkisebb jelét sem mutatta a Magyarország irányában való rokonszenvnek, megértés-31 Szekfű szerkesztője volt a bethleni irányzat 1927-ben indult reprezentatívfolyóiratának, a Magyar Szemlének. 32 Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bpest. 1934. 33 A Magyar Szemle 1927 —28-as évfolyamaiban lefolytatott „korosztályvitába" bekapcsolódó ifj. Jambrckovich László egyetemi hallgató „Levél a mai ifjúságról" című hozzászólásában (1928. évf. 5. sz.) cáfolta, hogy az ifjúság különösebb érdeklődést tanúsítana a politika iránt, s el is utasította az erre irányuló igényt: „Szinte végzetes csábításnak tartom az ifjúságot a közügyekkel való foglalkozásra felszólítani" — írta. 34 A Magyar Szemle 1928 szeptemberi száma közölte Ottlik László „Új Hungária felé" című, nagy feltűnést keltett tanulmányát, amely a Trianon következtében elvesztett területek nem-magyar lakósságának visszavonzására a nemzeti autonómiák rendszere alapján felépülő új Nagy-Magyarország koncepcióját vázolta fel. — Bajcsy-Zsilinszky Előőrs című hetilapja 1928. okt. 14-i számában bírálta Ottlik „Új Hungária" elképzelését, amely szerinte „feltűnően hasonlít Jászi Oszkár Keleti Svájcához". Azt hangsúlyozta, hogy az államszerkezet fellazítását a magyarság pozícióinak megszilárdításával, a maga külön faji életszervcinek kiépítésével kell ellensúlyozni, s Magyarország gazdasági és szociális viszonyainak megjavításával kell megteremteni a Kárpát-medence népei magyar vezetés alatti együttélésének feltételeit. 35 Gustav Stresemann 1923—29 közt az ún. weimari Németország külügyminisztere. 6*
