Századok – 1971
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V
984 TILKOVSZKY LÓRÁNT nek, vagy a magyarság akár csak bismarcki mértékű megbecsülésének. Ellenkezőleg. A nyugat felé való alázkodás subája alatt Stresemannék — különböző társadalmi, de államilag támogatott, főleg a külföldi németség létkérdéseivel foglalkozó különböző intézmények, így a stuttgarti Institut für Auslandsdeutsche révén egyre inkább kezdtek beleavatkozni csonkahazai németjeink és a Trianonban tőlünk elszakított német kisebbségek dolgaiba, s valójában ők teremtették meg berlini és stuttgarti sugallatokkal és márkákkal azt a dunavölgyi német kisebbségi mozgalmat, melynek csak további, szinte természetes fejleménye a hazai Volksbund.36 A weimari, nyugat felé oly szelíd és alázatos Németország az ősi recept szerint kelet felé keresett vigasztalódást, többek között a szegény megnyomorított, valójában a II. vilmosi hibák, túlzások, imperialista nagyotakarások miatt földarabolt Csonkamagyarország belső békéjének aláásására és a kisantant államaival és magyarellenes szándékaival pontosan egy húron pendülő romániai, jugoszláviai, csehszlovákiai németség ellenünk való fölbujtásával, és a bujtogatás állandó konok szellemi és anyagi táplálásával. Számomra ez a weimari német magatartás, ós annak hazai továbbrezgése, és általában a csonka ország ós az utódállamok németségének egyre ridegebb, sőt egyre ellenségesebb magatartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fölébredjek a magyar—német „sorsközösség" körül való álmodozásomból. Móltóságod ebből a sűrűsödő veszedelemből nyilván nem sokat vehetett észre, mert különben nem portálta volna Bleyer Jakabot37 tévesen értelmezett, egészen elméleti síkon mozgó kisebbségtiszteletből még akkor is, mikor az egyre nyilvánvalóbban hagyta cserben régi helyes és mérsékelt nemzetiségi programmját, s mind gyakrabban kapcsolódott bele e stresemanni sunyin pángermán Drang útját előkészítő berlini, stuttgarti, müncheni intézményekbe, mozgalmakba. Semmi sem bizonyíthatja cáfolhatatlanabbul, hogy én láttam meg tisztábban Bleyer Jakab igazi szellemi és politikai arculatát, aki szembeszállottam vele, mint az a tény, hogy Baschék,38 úgy, ahogy én azt előre láttam és megmondottam, közvetlen előfutárjukat és szálláscsinálójukat tisztelik ebben a tanult, de politikailag mindig érzéketlen ós zavarosfejű német féltudós-fólpolitikusban. Az én véleményem a hazai német kérdésben mindig az volt, amit 194l-es appropriációs beszédemben is el akartam mondani, de kifogytam az időből,3 9 hogy kétségtelenül nagyobb stílusú, nagylelkűbb, megértőbb, több jogot, több szabad mozgást nyújtó, a Deák—Eötvös-féle nemzetiségi törvényben'10 gyökeredző kisebbségi politikát kell csinálnunk, elhagyván a századforduló sivár és olcsó magyarkodását, sokféle idétlen soviniszta túlzását; de ugyanakkor kíméletlen kézzel kell elvagdosni az mtézményes szálakat a hazai német kisebbség és a német birodalom között, pontosan úgy, ahogyan ezt Szent István tette volt a német missziós egyházakkal. 30 E problematikára lásd: Tilkovszky Lóránt: ,,A német irredenta és Magyarország." A magyarországi népinómet (volksdeutsch) mozgalom útja. Történelmi Szemle, 1970. évf. 3. sz. 369 — 396. 1. és „A Volksbund szerepe Magyarország második világháborús történetében". Történelmi Szemle, 1968. évf. 3. sz. 294 — 312. 1. 37 Bleyer Jakab egyetemi tanár, képviselő, a magyarországi német kisebbség vezetője. Szekfű a Magyar Szemlében lehetőséget adott Bleyernek a magyarországi német kisebbség problémáival kapcsolatos álláspontja kifejtésére, s a kérdés más szakértőinek (pl. Gratz Gusztáv) tollából is ismételten közölt olyan írásokat, amelyek támogatták a Bethlen-kormány kísérleteit e kérdéseknek a hazai németség vezetőivel egyetértésben történő rendezésére. 38 Bäsch Ferenc és társai Bleyer 1933 decemberében bekövetkezett halála után frakciót alakítottak ki a hazai németségen belül, amely 1935-ben Volksdeutsche Kameradschaft néven önállósította magát. Ez az irányzat legalizálódott később a Volksbund létrejöttével, 1938 novemberében. 39 Beszédének ezt az el nem mondott részét — különös tekintettel arra, hogy ez is tartalmazott kritikai észrevételeket Szekfű történetírására, — teljes szövegében beépítette vitairatába. 40 1868: XLIV. tc.
