Századok – 1971
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V
BAJCSY-ZSILINSZKY ÖNÉLETRAJZI VALLOMÁSA 98] el s húzodott be, mint valami járvány, legfontosabb intézményeinkbe. Egy ízben nekem, a fajvédő képviselőnek, mint valami örvendetes újságot súgta meg a folyosón Klebelsberg, hogy legközelebb meneszti Imre Sándort,24 a kiváló tudóst, nagy pedagógust és eredeti magyar gondolkodót, s mikor én megdöbbent arcot vágtam, ós kérdeztem az okát, azzal felelt, hogy Imre szabadkőműves volt és olyan oktobrista-fóle. Klebelsberg magyar szempontból legalábbis színtelen, a jellegzetes magyar tulajdonságok és értékek iránt kicsit németesen érzéketlen, magas színvonalú, de szürkén s mindent elszürkítően európai művelődési politikája csakhamar kiszélesült egy általános nemzeti és politikai szemléletté az ő kályhán költött szerencsétlen neonacionalizmusában.25 Senki sem gúnyolódott többet ezen a gyötrelmes és ellenszenvesen idegenszagú nacionalizmuson, mint csekélységem. Mintha éreztem volna benne a közelgő hàSaî nemzetiszocializmus és nyilasság szellemi előfutárját ! De nem volt nehéz fölfedeznem azt sem, hogy Klebelsberg egész történetszemlélete a Hóman-Szekfű Magyar Történetében gyökeredzik. Azok közé tartozom Szeged óta — sőt még élőbbről, hiszen könyvet írtam volt a háború nyugodtabb napjaiban az első arcvonalban, abban fölvázoltam egy nagy magyar reformpolitika alapvonalait, főleg egy 15 millió kataszteri holdra terjedő földreformét, a kéziratban levő könyvről pedig Rákosi Jenő úgy nyilatkozott egyik vezércikkében, hogy az „fényt és meleget szóró égi tünemény,"2 6 — akik igen komolyan vették Széchenyit, a faj védelmet, a belső megerősödés, a szociális, gazdasági átalakulás gondolatát, és sürgető föladatait. Alforradalomnak éreztem és mondtam a Szózat hasábjain az októberi és a bolsevista forradalmat egyik cikkemben, és 1920 elején azt írtam, hogy most jön az igazi forradalom. Forradalmon mélyreható és gyors belső átalakulást értettem, annak megvalósítását, amit az álforradalmak hamis nyomokon járva elmulasztottak. Olyan mély cezúrának éreztem a nemzeti eszme felülkerekedésót a bolsevizmuson, hogy úgy gondoltam: most forradalmi mélységekig kell elmenni a félévszázad óta esedékes és mindig elgáncsolt társadalmi átalakulásban, mielőtt restaurálnánk a restaurálandókat. Ereztem: most kell siettetni a belső fejlődés mélyszántású reformjait, míg össze nem szedelőzködnek azok az erők, amelyek 50 év óta kerékkötői voltak minden józan, még olyan szerény méretű reformmunkának is, s akik a földkérdés és a szociális kérdés fokozatos és folyamatos megoldásának konok elgáncsolásával főbűnösök a magyar összeomlásban, abban, hogy a nemzetet nem lehetett egy nagy önvédelmi erőfeszítésre ós harcra fölgyújtani és megmozgatni. Most tehát egyszerre, sokkal gyorsabb ütemben kell a reformmunkához látni, mint tettük volna fél évszázaddal azelőtt. Ez a nagy reform most már nem a megtartáshoz kell, mert majdnem mindent elveszítettünk, hanem az új erőgyűjtéshez, a visszaszerzés előkészítésére, — gondoltam és írtam számtalanszor. A nemzet azonban nem vállalta a fiatalabb, a háborút járt nemzedék várt s követelt gyorsabb ütemét. Az akkori szegedi fiatalabbaknak nem volt semmi politikai múltunk, sem Eckhardt Tibornak, sem Gömbös Gyulának, sem nekem, sem Antal Istvánnak,27 sem a többi szellemileg számottevő fiatalabbaknak. Nem volt gyakorlati politikai iskolánk — én főispáni titkár, tb. szolgabíró voltam a háború előtt, Eckhardt főszolgabíró, — sem nevünk, sem tekintélyünk, csak helyes politikai ösztönünk, időérzékünk, ütem-21 Imre Sándor kultusz-államtitkár 1922 óta kényszerszabadságon volt, Klebelsberg 1924 decemberében létszámapasztás címén nyugdíjaztatta. 25 Vö. Balogh Sándor: A bethleni konszolidáció és a magyar „neonacionalizmus". (A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Bpest. 1964. 1516 — 339.1.). 26 Bajcsy-Zsilinszky említett kéziratos műve, melyet Rákosi Jenő a Budapesti Hírlapban méltatott, nyomtatásban nem jelent meg. (Vö. Bajcsy-Zsilinszky : Egyetlen út a magyar paraszt. Bpest. 1938. 88 — 89. 1.). 27 Antal István mint jobboldali egyetemi ifjúsági vezér tűnt fel; ott volt Gömbös oldalán a szegedi ellenforradalmárok között, majd a Szózatban cikkezett. 6 Századok 1971/5
