Századok – 1971
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V
980 TILKOVSZKY LÓRÁNT lásomba, részemre ellenőrizhetetlenül: de akkor is csak segítőleg, erősítvén az intellektuális okok nyomatékát. Csak úgy kapásból igyekszem ezekről az okokról vázlatosan beszámolni. Emlékszem, jó darabig küzdöttem magamban Szabó Dezső ama fölismerése ellen a húszas évek elején, hogy itt fajvédelem, keresztény nemzeti megújulás és antiszemitizmus örve alatt középosztályunk árja elemeinek, asszimiláltaknak és félasszimilánsoknak, talán kisebb részében öntudatos, túlnyomó nagy részében inkább tudat alatti tömörülése és szervezkedése folyik, s közélet és magángazdálkodás terén egyaránt fokozatosan veszíti a talajt a törzsökös, vagy törzsökösnek tekinthető magyarság. Sokáig Szabó Dezső túlzásának, inkább káprázatnak tekintettem ezt a fölismerést, de gyakorlati politikai okokból is ellenérzéssel fogadtam, ós sokáig birkóztam vele: szerencsétlenségnek éreztem, hogy az előttünk álló belső erőgyűjtés korszakát mindjárt azzal kezdjük, amit Szabó Dezső állítólag egy igen kitűnő és igazán próbált magyar, de német származású íróval kapcsolatban így fejezett ki: „Mars ki a fajomból !"21 Ennek a fölismerésnek igazához nálam hamarabb eljutott politikai ós eszmebeli barátaim Wolff Károly22 ellen szerették volna legfőképpen fölvonultatni az én szerény publicisztikai és szerkesztőségi ágyúparkomat, de ezt kereken elutasítottam. Annyit azonban önmagam előtt sem tagadhattam, hogy ennek a belső árja tömörülésnek, és lassú, vízszerűen szivárgó általános pozíció-megszállásnak jelei ós körvonalai egyre világosabban mutatkoznak. A főváros keresztény politikája mindinkább bizonyos ízetlen svábos ízekkel telítődött. Gyűltek a panaszok, hogy a fővárosi iskolák vezető pozícióiba különös módon túlnyomórészt árjaszármazásúak kerülnek, főleg svábok, és a svábok előmenetele statisztikailag kimutathatóan egészen elképesztő a magyar származásúakkal szemben; sőt egyenesen jelentéktelen és színtelen svábok rúgtatnak elibök nagyon kitűnő készültségű és a magyar szellemi életben számottevő vérbeli magyaroknak. Ebbe a láncolatba kapcsolódott bele önkéntelenül a Klebelsberg-féle nagyvonalú, de gyökértelen művelődési politika, a maga egész németes szemléletével és irányával. Klebelsberg2 3 főleg német területen tömörítette a magyar külföldi intézményeket, Bécsben és Berlinben, de Berlinnek láthatólag nagyobb jelentőséget tulajdonított, Dahlem valóságos magyar kultúrpolitikai Mekkává avatódott, Róma magyar intézményei gyöngén szekundáltak, Páris, London egészen kimaradt a Collegium Hungaricumok rendszeréből, a dunai és lengyelországi, balkáni keleti művelődéspolitikai kapcsolataink még a múlténál is fokozottabban elhanyagolódtak. Főiskoláinkon hihetetlen módon elszaporodtak az árja származású professzorok, sőt gyakran a magyar fülnek egyenesen bántóan hangzó, Isten tudja honnan előkapart nevek; lassanként minden főiskoláról és fakultásról többkevesebb joggal el lehetett volna mondani, amit Tisza István a világháború alatt a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karáról mondott: hogy az olyan, mint egy duodec német fejedelemség egyeteméé. De ép ily csodálatos következetességgel szaporodott az árják arányszáma a közoktatásügyi minisztériumban, valamint a katolikus egyház papi és iskolai vezető pozícióiban. Valami félszeg és furcsa jobboldali „orthodoxia" terjedt 21 Minden bizonnyal Herczeg Ferencről van szó, akit Szabó Dezső állandóan támadott: a neki kijutott tiszteletet és elismerést egyrészt elsvábosodott kultúróletünk illetékesei részéről a sváb származású író iránti faji kedvezésnek tulajdonította, másrészt annak a kárhoztatott magyar politikának, amely a buzgó asszimilánsok érdemeit jobban honorálja, mint a fajmagyarokét. Ily módon kettős hátrányban érezte magát a korszak ünnepelt írójával és közéleti személyiségével szemben. (Vö. Szabó Dezső : Az egész látóhatár. Bpest. 1940 c. gyűjteményes köteteinek számos idevágó kitételével.) 22 Kereszténypárti politikus, képviselő; a fővárosi Keresztény Községi Párt elnöke 23 Gróf Klebelsberg Kunó 1922 —1931 közt a Bethlen-kormány kultuszminisztere volt.
