Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II
304 SZABOLCSI JÓZSEF eszármazott évszázadok múltán családja udvari érzelmeinek százados bizonyítására,17 és így használta fel a XIX. század utolsó évtizedében az irredenta dákoromán elmélet saját céljaira.18 ) Az ok és a cél felderítésében problémát jelentett az is, hogy az egykorúak és a közel egykorúak, valamint a későbbiek, a történettudomány kimagaslóan jeles művelői és ma is elismert nagy tudósai nem csupán leírták a cselekményt, nemcsak tájékoztattak a történésről, hanem — természetesen — kész véleményt, ítéletet is hagytak ránk, amelyek ismertté válva, századok óta mind a mai napig befolyásolták történetírásunkat és felfogásunkat. Ma már azonban nem vagyunk többé kizárólag rájuk utalva. A XX. században a levéltári kincsek, az egykorú történeti emlékek, a hivatalos és magániratok tömege tárult fel. A magyar és a külföldi történettudomány azóta sokat publikált a fontos és sokáig ismeretlen forrásanyagból, s kisebb tanulmányokban vagy önálló munkákban derítettek lij fényt e korszak szereplőire és működésükre is. A mozgalom oka és célja kutatásában felmerülő ellentmondásokat csakis úgy lehet kiküszöbölni, az igazi okot ós célt csakis úgy lehet feltárni, ha kerülünk mindenfajta vulgarizálást, egyszerűsítést. Lépésről lépésre kell előrehaladni, és a hagyományos ós előlegezett, sommás állásfoglalások helyett magukból a forrásokból kell levonni a következtetéseket. Nyomon szeretném követni én is a véleményeket, az egykorúaktól, 1639 — 40-től 1944-ig. Az esemény körüli fél évszázad (1539 —1600) egykorú ós közel egykorú véleményei közül tizenötöt vizsgáltam át.1 9 Az utóbbi másfél évszázad (1806-től 1944-ig) történetírásának pedig 28 véleményét mérlegeltem.2 0 Az események óta eltelt 400 óv alatt felmerült tucatnyi ok és cél közül külön kell választani az egyértelműen bizonyíthatóakat ós elfogadhatóakat; az egyértelműen bizonyíthatatlanokat és elfogadhatatlanokat, s végül a vitathatóakat ós megcáfolhatóakat. Külön meg kellett vizsgálni az egykorúak, a kortársak és ismét külön az utókor történetírását. Elemezni kellett a véleménynyilvánító személy kapcsolatát az eseménnyel, valamint a véleménynyilvánítás korát is mérlegelni kellett. A mozgalom okának és cél" Szélsőséges példaként hadd említsem meg itt az aulikus Mailath Kálmán grófot, aki ezt írja: „Atyám (Mailath Nepomuk János gróf) utóda volt annak a Mailath Istvánnak, aki a mohácsi végzetes ütközet után, a Habsburgdinasztia érdekében vetette hősi kardját a mérlegre Zápolya és Szulejman padisah ellen." Mailath gróf tehát 1883-ban , azt akarja visszamenően bizonyítani, hogy ősei már a XVI. században „életüket és vérüket" adták a Habsburg-házért. Mailath Kálmán József : A Mailath-család tragédiája. Bpest. 1883. 3. és 6.1. ls Eszerint Maylád István erdélyi vajda nem magyar, hanem román ember volt, és Erdélyből nem magyar, hanem önálló román fejedelemséget akart teremteni. A „Documente istorice despre starea politica fi ieratica a romaniloru din Transylvania. Vienna. 1850" című müvet idézi Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota (a továbbiakban: Román nemzetiség). Bpest. 1896. I. köt. 368. 1. 11 Az egykorúak és a közel egykorúak véleménye időrendben: Rorario Jeromos pápai követ jelentését Budáról 1 1539. dec. 18-áról közli Veress Endre Történelmi Szemle, Bpest, 1912. 237-239. 1.; Verancsics Antal Összes Munkái. Közli: Szalay László. II. köt. Monumenta Hungáriáé Historica II. osztály III. köt. Bpest. 1857. 76. 1. (a továbbiakban: összes II.); Mindszenthy: Napló, 7. 1.; Thurzó Elek véleménye: Hatvani (Horváth) Mihály : Magyar Történelmi Okmánytár a Brüsszeli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból (Scepper Cornél: Emlékirat Ferdinánd tanácsosairól.) Monumenta Hungáriáé Historica. II. köt. Pest, 1858. 78. 1. (a továbbiakban: Brüsszeli Okmánytár); Frangepán Ferenc uo. 79.-1.; Szapolyai János uo. 83 — 84.1.; Fráter György uo. 83.1.; Eszéky János uo. 81.1.; Erdődi Mihály uo. 82.1.; Hieronimus Ostermayer: Chronik (1520 — 1561). Közli: Joseph Kemény: Deutsche Fundgruben. Klausenburg. 1839. I. köt. 9 — 68. 1.; Wolfgangi de Bethlen: História I. p. 289 — 292; Szerémi György: Magyarország romlásáról. Monumenta Hungarica V. Magyar Helikon, Bpest, 1961. 247 — 250. 1.; Somogyi Ainbriis (Ambrosi Simigiani): História rerum Ungaricarum et Transilvanicarum ab anno 1490 usque 1606. Kiadta: Éder József Károly: Scriptores Rerum Transilvanicarum. Szeben. 1800. Tom. II. Lib. I. cap. XVI. p. 176. stb. (a továbbiakban: Somogyi: História); Joannis Zermegh: Rerum gestarum. 383 — 417. 1.; Istvánffy Miklós: A magyarok történetéről. Monumenta Hungarica. Magyar Helikon. Bpest. 1962. 80. 1. 2e Az utóbbi másfél évszázad történetíróinak véleménye időrendben: Budai Ferenc: Magyarország polgári históriájára való lexikon a XVI. század végéig. Nagyvárad. 1804. II. köt. 679. 1.; Johann Christian Engel: Geschichte des Ungarischen Reiches. Wien, 1814. IV. köt. 66. 1.; Podharadszky József : Nádasdy Tamás leírásához töredék. Tudományos Gyűjtemény. 1834. VIII. köt. 45. 1.; (Aranyosrákosi) Székely Sándor: Erdélyország története hiteles kútfőkből. Kolozsvár. 1845. 144. 1.; Szalay László: Magyarország története. Lipcse. 1854. IV. köt. 191., 201. és 219. 1.; Kőváry László 1859-ben Erdély III. köt. 62. 1.; Szilágyi Sándor 1868-ban és 1875-ben Erdélyország 266-269. 1. és EOE I. köt. 3. 1.; Horváth Mihály 1868-ban Zsebkönyv 87 — 104. 1.; Kerékgyártó Árpád: Hazánk évlapjai Magyarország történetének kortani átnézete (1884-1849). Bpest. 1875. 402. 1.; Mailath Kálmán József: A Mailath-család tragédiája. 3. és 6. 1.; MajUth Béla: Maylád István (1502-1550). Magyar Történelmi Életrajzok 5/3. Bpest. 1889. 71 72. 1.; Szádeczky Lajos: Fogaras vára és irodalma, történeti emlékei. Kolozsvár. 1892. 18.1.; Hunfalvy Pál: Az oláhok története. Bpest. 1894. II. köt. 230-231. 1.; Jancsó Benedek 1896-ban és 1931-ben Román nemzetiség I. köt. 335-366. 1.; Horváth Jenő: Magyar hadi krónika. A magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek katonai története. Bpest. 1897. II. köt. 28.1.; Acsády Ignác 1897-ben Magyarország V. 96. és Acsády Ignác: A magyar birodalom története. Bpest. 1904. II. köt. 182.1.; Veress Endre: Izabella királyné. Bpest. 1901. Magyar Történelmi Életrajzok XVIII. 2-5. füzet 61. 1.; Sebestyén Béla 1911-ben Török Bálint 48. 1.; Sándor Imre: A csikszentmihályi Sándor-család levéltóra. I. köt. (1539 — 1756). Kolozsvár. 1914. III. lap: Lukinich Imre 1918-ban Erdély területe 10. 1.; Szekfű Gyula (Hóman Bálint-Szekfű. Gyula) Magyar történet. Bpest. 1935. III. köt. 296.1.; Marczali Henrik: Erdély története. Bpest. 1935; Erdélyi László 1936-ban Magyar történelem. Művelődés- és államtörténelem. Bpest. é. п. II. köt. 18. ée 46.1.; Asztalos Miklós 1936-ban A történeti Erdély 231-233.1.; Bárdossy László : Magyar politika a mohácsi vész után. Bpest. 1943. 238.1.; Ion Lupát: Stephan Mailath (1502 — 1550). Ein Woiwode Siebenbürgens, der sein leben im Gefangenis Jedikule beendete (Zur Geschichte der Rumänen). Cluj, Sibiu. 1943. 169. és 179. 1. (a továbbiakban: Ein Woiwode); Makkai László: Erdély története. Kolozsvár, 1944. 38. 1.
