Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II
AZ 1539 - 41. ÉVI KENDI MOZGALOM 305 jának meggyőző és megnyugtató meghatározásához — mindezek után — feltétlenül tisztázni kellett a mozgalom kapcsolatát Verancsiccsal, a török portával, Moldovával és Havasalfölddel, a bécsi udvarral ós az örökös tartományok Habsburg-ellenes mozgalmaival is. III. Az erdélyi rendi mozgalom és Verancsics kapcsolata Az 1539 — 41. évi erdélyi mozgalom kezdete előtt Verancsics Antal nagy súlyt fektetett Maylád István erdélyi vajda barátságára. Alig egy évvel korábban, a török 1538. évi hadjárata idején, amikor az ország rettegve várta az ellenséges betörést, Verancsics nagy félelmében Mayládhoz fordult segítségért. 1538. április 13-án levelet írt hozzá Gyulafehérvárról, és benne egy megfelelő lovat kért arra az eshetőségre, ha menekülni kényszerül. Kérelmét nagy körültekintéssel fogalmazta meg: „Nem kívánom, hogy megajándékozz vele, nehogy szemtelenségem miatt korholj, nem is kérem meghatározott áron, nehogy úgy lássék, hogy kereskedővel tárgyalok, és a te megbecsülésedet oktalanul elveszítsem, . . . még azt az egyet megemlítem, hogy bizalommal kérlek azért, mert az ország többi főemberei közt, akihez ügyemben, éspedig sürgős és nehéz ügyemben biztosabb reménnyel fordulhatnék rajtad kívül senkim sincs . . ." Ebből a levélből az is kitűnik, hogy Verancsics azért fordult kérésével Mayládhoz, mert annak teljesítését mások megtagadták, de ,,. . . te, akit uramnak tartok, ne vonakodj megadni" — írja.2 1 A mozgalom elbukása után, Maylád fogságra jutása, de különösen többször meghiúsult szabadulási kísérlete után, Verancsics ismét a régi barátság hangját üti meg és 1550-ben így ír Csáky Mihálynak: „Nagyon kérlek téged, hogy hozzá (Nádasdy Tamáshoz, Maylád sógorához) gyorsan küldj levelet, és minden igyekvéssel törekedj, hogy főleg a rokonának, Mayládnak állapotáról valamit megtudjon. Bizony kedvesebb szolgálatot nem lehet neki tenni, mint ha magának Mayládnak életéről és fogságáról írsz, azt becsüli lelkében a legkedvesebbnek."2 2 Ezekben a sorokban Verancsics arra buzdítja Csáky Mihályt, hogy járjon Nádasdy kedvében, de a Maylád iránti rokonszenv is kicsendül belőle. Akár a szükség és az érdek, akár az önzetlen nagyrabecsülés adta ezeket a szavakat Verancsics tollára, mindenképpen komoly következtetéseket vonhatunk le belőle. Először is: ha szükség és az érdek íratta vele e szavakat, akkor — feltételezhető — máskor is húzódik meg érdek a szavai mögött, így azokat minden esetben mérlegelni kell. (Ebből a szempontból feltűnően figyelemreméltó Verancsics Faustus lapszéli jegyzete Maylád elfogatásának leírása után: „Ista história de Maylaat et supsequens praeponi debent ut temporis ratio postulat".23 Másodszor pedig: ha az önzetlen nagyrabecsülés íratta vele ezeket a sorokat, akkor még inkább elgondolkodtató az 1540/41. évi pálfordulása. Miért változott meg Verancsics Antal Maylád iránti magatartása 1540 tavaszán? Mindez tisztázódik előttünk, ha megismerkedünk azokkal a hírekkel, amelyek a Maylád 1540. március 9-i marosvásárhelyi gyűlése összehívásának okairól, céljairól keringtek. Egyesek azt híresztelték, hogy a mozgalom Szapolyai ellen indul; mások azt rebesgették, hogy Statileo erdélyi püspök ellen szövetkeznek; voltak, akik úgy tudták, hogy Fráter György, a kincstárnok ellen készülnek, hogy annak megerősített várát — Bálványost — akarják lerombolni. Voltak, akik úgy vélték, hogy a szervezkedők a szultánnak küldendő ajándékot akarják elrabolni, hogy le fogják foglalni azt a töméntelen pénzt, amit Kállay János visz Erdélyen át a töröknek. Végül voltak, akik úgy értesültek, hogy a papokat fogják fosztogatni.2 4 Mindezekről a kósza hírekről, a marosvásárhelyi országgyűlést megelőző félelemről és rettegésről Verancsics értesítette Bóna lengyel királynőt 1540. március 24-én: „Köztudomású volt nálunk — írja —, hogy a mi erdélyi vajdáink, Maylád és Balassa titkos összeesküvést szőttek néhány hatalmasabb székely férfiúval és nemessel, de hogy ki ellen, az egyáltalán nem volt ismeretes, mert a különböző sok ok miatt, mint ahogy ilyen dologban lenni szokott, különféle szóbeszédek töltöttek be mindent. Mindenkit szörnyű rettegés fogott el, már őrizték a várakat, a városokat, a mezővárosokat, és akik-21 Verancsics Antal összes Munkái Monumenta Hungáriáé Historica Scriptores IX. köt. 9.1. (V. levél). " Stephanus Katona: História Critica Regum Hungáriáé. Ab anno Ch. ad annum usque 1540. Claudiopoli. 1794. Tom I. p. 1068. 23 Verancsics Antal összes Munkái II. köt. 71 — 73.1. (Verancsics Faustus [1540 —1617] unokaöccse volt Verancsics Antalnak. Ő írta meg nagybátyja első életrajzát: Vita Antonii Verantii címmel. Kiadta Kovachich Márton György: Scriptores Rerum Hungaricarum minores с. művének I. kötetében. Buda. 1798.) »' Szilágyi Sándor: Erdélyország. I. köt. 269. 1. 6 Századok 1970/2.
