Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sherman Dávid Spector: Humania at the Paris Peace Conference - Ivo J. Lederer: Yugoslavia at the Paris Peace Conference (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 422/II

420 TÖRTÉNETI IRODALOM 422 elveszett — legalábbis belátható időre — a revízió jogosnak elismerhető mértéke alkalmazásának, az etnikai alapon történő revíziónak a lehetősége is, holott a magyar népre, amelyben feltételezése szerint még ma sem nyugodtak el teljesen a revíziós törekvések, a párizsi békével újabb, még súlyosabb Trianon szakadt. Ez a szemlélet ismételten nem veszi figyelembe, hogy a revíziós gondolatnak nem a magyar nép volt a szülője és hordozója, hanem az uralkodó osztályok, amelyeket az említett forradalmi örvény elsodort. Revíziós propagandájuk hatása, amellyel átitatni igyekeztek a tömegeket, már csak maradványaiban lelhető fel, s ellenük ideológiai harc folyik. Magyarországnak nincsenek revíziós törekvései; más alapon, a szomszéd szocialista országokkal való internacionalista együttműködés elmélyítése útján keresi a nemzeti problémák megoldását. Végezetül néhány korrekció az adatokban: A Magyar Revíziós Liga elnöke, Herczeg Ferenc, író volt, és nem költő; Jaross Andor az Egyesült Magyar Pártnak nem titkára, hanem elnöke volt, és a területátcsatolás után nem 1939. február lö-ig, hanem 1940. április l-ig volt „a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere". Sztojka (keresztneve: Alekszander) görögkatolikus, és nem orthodox püspök volt Ungvárott; a munkácsi vár Rákóczi Ferencnek nem szülőhelye. A Fencik mögött álló nagyorosz irányzatú társadalmi szervezetek felsorolásából éppen az egyik legjelentősebb, a Duchnovics-kultúregyesület, az ukrán irányzatú Prosvita ellenlábasa hiányzik. E korrekciókkal nagyjából ki is merül az adatok pontosságával kapcsolatban felhozható kifogások köre, s ez a terjedelmes és rendkívül adatgazdag munka precizitásának, adatszerű megbízhatóságának kellő bizonysága. TILKOVSZKY LÓRÁNT SHERMAN DAVID SPECTOR: RUMANIA AT THE PARIS PEACE CONFERENCE. A STUDY OF THE DIPLOMACY OF IOAN I. C. BRÄTIANU (New York, Bookman Associates, inc. 1962. 368 1.) ROMÁNIA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁN. TANULMÁNY IOAN I. С. BRÄTIANU DIPLOMÁCIÁJÁRÓL IVO J. LEDERER: YUGOSLAVIA AT THE PARIS PEACE CONFERENCE. A STUDY IN FRONTIERMAKING (New Haven and London, Yale University Press. 1963. 351 1.) JUGOSZLÁVIA A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁN. TANULMÁNY A HATÁROK KIALAKÍTÁSÁRÓL A Közép-Kelet-Európa története iránti érdeklődés, igényes kutató és feldolgozó munka jele és eredménye e két kötet, amely azonos időszak azonos jellegű problémáit vizsgálja, s tárgyánál fogva mindkettő közvetlen összefüggésben van Magyarország történetével. A kötetek alcímei — mindezek ellenére — jelzik, hogy van bizonyos eltérés a tárgyalásban, előadásmódban: Spector — érthető módon — Brätianut emeli ki; a román diplomácia tevékenységét, a román politika irányát, törekvéseit az ő személyén keresztül, vele kapcsolatban ismerteti. Lederer kötete már csak azért is eltérő karakterű, mert az egységes jugoszláv politika kialakulása a békekonferencia idejére még nem történt meg, s így olyan képviselője sem volt, mint Bratianu. Mindkét kötet szélesebb időszakot tekint át, mint magának a békekonferenciának egy esztendeje. Lederer az előzmények, a nemzeti mozgalmak vizsgálatakor a XIX. századig visszamegy. Spector a világháború kitörésével indítja áttekintését. Lederer szükségszerűen Rapalloig viszi az eseményeket, Spector szintén 1920-szal zárja kötetét. Vizsgálatának középpontjába mindkét szerző azt a kérdést állítja: hogyan jött létre 1919—1920-ra az a Jugoszlávia, az a Románia, amely az első világháború kitörésekor még nem volt meg. A tárgyalás gerincét tehát a békekonferencián, a hivatalos és nem hivatalos fórumokon végzett diplomáciai munka, a határok kialakításáért folytatott csatározások alkotják. Lederer hatalmas anyagot felvonultatva, igen részletesen,