Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 931 ten baloldali befolyás alatt álló szervezetekről, amelyek egyáltalán nem voltak hajlandók válasz nélkül hagyni a népi demokráciaellenes kisgazdapárti megnyilatkozásokat. A szociáldemokraták tiltakozása magától értetődően találkozott a kommunisták jobboldal-ellenes fellépésével, és ez ösztönösen is az egységes munkáspárti fellépés formáját öltötte magára. A munkáspárti szervezetek együttműködésének erősödése azonban nemcsak ellenérzéseket váltott ki a kisgazdákból, hanem az kifejezetten aggodalommal töltötte el őket, mind a központban, mind a helyi szervezetekben. S most már a Kisgazdapárt esetenként a kommunisták mellett a szociáldemokratákat is támadta és viszont.208 A SzDP elnöksége 1945. szeptember 19-én foglalkozott a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt között az utóbbi időben kialakult viszonynyal. Marosán György úgy értékelte a helyzetet, hogy a Dunántúlon nagyon rossz a hangulat a párttagság körében, s alig lehet visszatartani őket attól, hogy a kisgazdapárti támadásokra ne válaszoljanak. Szerinte a Dunántúlon ,,a Kisgazdapárt jobbszárnya a hangadó és a papok uszítása féktelen. Templom és iskola mindenütt az ő szolgálatukban áll."209 Azt javasolta, ha a párt támadásba menne át, azt a kisgazdapárti jobbszárnyra kell koncentrálni és egyidejűleg a Tildy-szárnyat támogatni kell. Ries István egyetértett a támadás megindításával, de a Kisgazdapárt egységét egyelőre megbonthatatlannak tartotta. Marosánnal és Riesszel ellentétben, Szélig Imre aggályosnak vélte a Kisgazdapárt elleni támadást. A Kisgazdapárt magatartását a közös lista miatt érzett félelmükkel magyarázta. ,,Ha a Kisgazdapárt elleni támadást határozzuk el, ezzel elhatározzuk, hogy szétszakítjuk a Függetlenségi Frontot" — hangoztatta Szélig.210 Nagyjában hasonlóan ítélte meg a helyzetet Szeder Ferenc is. Az Elnökség végül is azzal zárta le a vitát, hogy a SzDP a továbbiakban válaszolni fog a Kisgazdapárt támadásaira, természetesen annak aláhúzásával, hogy ,,a támadás a jobbszárnynak szól".21 1 A későbbiekben a párt lényegében a szeptember 19-i Elnökségen elfogadott határozat szerint járt el.21 2 208 A Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt közötti viszony romlását tükrözte a Kis Újság és a Világosság hasábjain megindult sajtópolémia is a gyűlések megzavarásával kapcsolatosan. Ez a vita érdekes módon még akkor is folyt, amikor a Szabad Nép és a Kis Újság hasonló tárgyú vitája már lényegében befejeződött (Kis Újság, 1945. szept. 19.). A SzDP és a FKGP között azonban a választási versengés még olyan esetekben és helyeken is vitákat idézett elő, amikor a pártszervezet élén nem kifejezetten baloldali szociáldemokraták álltak. A viták nyomán egyes helyeken olyan kölcsönös leleplezésekre is sor került, amelyet más körülmények között az egyik oldalról sem tartottak volna kívánatosnak. A Dunántúli Népszava — ilyen alkalomból kifolvólag - írta, a Kisgazdapárt programját és választási politikáját jellemezve, hogy ,,a kisgazdapárt a maga nagyon erősen fontolva haladó és konzervatív deákferenci politikájával, a régi klerikális politikára emlékeztető tényeivel olyan messze áll az angol munkáspárttól, mint amilyen messze van az igazi, haladószellemű, radikális magyar demokratikus politikától". (Dunántúli Népszava, 1946. okt. 3.). 209 PI. Arch. 253/1 — 6. 210 Uo. 2,1 Uo. 212 Ennek az álláspontnak az indokoltságát a vidékről érkező hírek is megerősítették. A SzDP Baranya megyei Bizottsága 1945. okt. 3-án — például — arról tájékoztatta a pártközpontot, hogy „a Kisgazdapárttal való viszony korrekt, de meglehetősen feszült . . . Meglehetősen világosan kialakult a párton belül a jobb- és baloldal, a jobboldal két erőre támaszkodik. Egyrészt a beáramló kispolgári és középpolgári tömegekre, másrészt a párt- régi reakciós elemeire (PI. Arch. 253/1 — 41.)
