Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
86 LÖBL ÁRPÁD szabadság vagy a kollektív fegyelem és szükségszerűség kérdésével foglalkozott, mint a fordított fejezet is. A NARODNA REŐ körében más fordító nem is jöhetett tekintetbe.3 9 Stajié különben több helyen tett célzást arra, hogy körülbelül a betiltott pesti nemzetközi diák-kongresszus idején (1902) is foglalkozott a szerb egyetemi ifjúsággal, így egy helyen ezeket írta: „Az ifjúság megértette az új szót ós beállt a sorba, különösen Pesten. A pesti szerb egyetemi hallgatóság élete sohasem volt szép; mégis, amennyire megismertem életüket, 1903-ban, az agitáció folyamán, — ekkor volt ez az élet a legszebb." Tekintve, hogy Stajic 1898-ban került Pestre, hogy a pesti szerb, szlovák ós román diákok 1897-ben tartották meg első gyűlésüket, és tekintve azt is, hogy Stajic egész 1914-ig, majd 1918-ban, újra, kapcsolatban állott a pesti szerb egyetemi hallgatósággal s azok szocialista-galileista vezetőivel, Sekulié-csal, Aleksic-csel [mint Strophantus galiíeista író és előadó] — nagyon valószínű, hogy Szabó Ervinnel is megvoltak az összeköttetései. Újabb indiciumot szolgáltat Stajió e tétel valószínűsítésére egyik fegyházban írt naplójegyzete is40 [1916. június 10-ről]. Ebben azt írja, hogy talán 1902-ben ismerkedett meg Popovié-csal. A Szerb Ifjak Köré-ben [Kolo srpslce mladeíi] tartott akkoriban előadásokat. Az egyiken jelen volt Popovió is, aki az előadás után hozzálépett ós bemutatkozott. A NARODNA REÖ-be írt Stajic elméleti cikkeket is, egyúttal tudósítva is a lapot egyes bánáti eseményekről. Ezek a lap számára sokszor jelentéktelen kishírek voltak csupán s így érdekesebbek és forradalmibbak ezeknél e tárgyakról szóló naplójegyzetei, mondjuk Petar Ilic vagy Paja pl. Eremic meggyilkolásáról.41 1904—1906 között az akkor még törökországi Pljevljában, mint már tudjuk, a nép törökellenes antifeudális forradalmát szervezi s amint 1904-ben Pakracról, az ottani tanítóképzőből bocsátotta el a fiatal kezdő tanárt a pátriárka —- mint szocialistát és ateistát—most [lásd az affért személye körül 1905—1907-ben] 9, szerbiai kormány bocsátotta el tanári állásából mint olyan antifeudális forradalmárt, aki egyúttal szocialista agitátor is ós azokon a területeken — Jovöic tanártársával egyetemben — elsőként terjeszti a szocialista eszmét. 1907—1911-ben Zomborban is fenntartja kapcsolatait mind az ifjúsággal mind pedig a szocialista munkássággal is, és egyes akkoriban megjelent cikkei is azt tanúsítják, hogy lelke legmélyén — minden közeledése mellett is a baloldali polgárság felé — megmaradt szocialistának.4 2 Ez az oka annak, hogy amint párizsi korszakában Matoá írt róla novellát, mint olyan szocialista idealistáról, aki akarata ellenére is kimenti a habokból az öngyilkos emberiséget, most a vajdasági költő, Miieta JakSic ajánlja neki azt a versét, amely a szocialista jellegű agrárforradalmat dicsőíti4 3 — Csekonics csernyei birtokán, ahová való volt a Jakäic-család is, amelynek sok tagja lett Jászi Oszkár barátja ós munkatársa. Az 1912—1914-es években Stajic, mint a Narodna odbrana vezetôâàgi tagja ós vajdasági megbízottja, nem csökkentette, ellenkezőleg fokozta ós szorosabbra fűzte azokat a kapcsolatokat, amelyek mind a magyar mind a szerb szocialistákhoz kötötték. Sőt, ugyanakkor, amikor [az autonómia megszüntetése utáu, 1912 nyarán] megkezdte harcát egyrészt az új autonómiáért, másrészt pedig már a Magyarországtól való elszakadásért is •»Szabó Ervin válogatott írásai, 140. 1. - Vő. Pol. lik, 58., 64-85. jegyzetek és a 142. 1. cikkét a Narodna odbranáról Milica Stajié —Babukánál. [K cikk írása közben Stajié özvegye számos levelet és naplójegyzetet juttatott a Maticának, esetleg a Vajdasági Múzeumnak Novl Sadon. Ezek azonban még nincsenek rendezve és jelzettel ellátva a Maticában.] Jevtió írta a Narodna Reé-be a Miseria academica című folytatásos cikket, 1903-ban. " Az 1916 —1918-as noteszt lásd Babukánál és Pol. lik, 248. 41 Paja pl. ( = nemes) Eremié ismert bankár, földbirtokos és politikus volt. Egy általa kiuzsorázott paraszt ölte meg. Petar Iliéről így ír Stajié a Vallomások Vörös Könyvében [Crvena knjiga Ispovedanja] a 4 és 5 oldalon, lásd a Maticaban még jelzés nélkül. A napló egyik kiragadott része [Rudna, 1903] így szól: „Ma a crnjai [Csernye: Csekonics Endre gróf uradalma: 43 000 hold] Petar Ilié, a szocialista vezető meggyilkolásáról olvastam. Zsandár volt a gyilkosa, akárcsak tavaly is a Bukovac gyilkosai Bitangok, pimasz gazemberek . . . Fizetett ember volt hát a gyilkos, bérgyilkos és — az állam adta kezébe a fegyvert. . . Első vértanúink egyike [az áldozat]... De ha majd eljön az ítélkezés napja, akkor ki se szónokoljon nekem a fékevesztett tömegről, a csőcselékról. . . Míg csak élek, emlékezni fogok erre az esetre és, ha megérem a bosszú napját, a földesúr fejét fogom követelni a Petar Ilié fejéért, a jegyző fejét fogom követelni a Bukovac Tejéért. . ." "Vallomások, 250-234. 1. stb. Pol. lik, 80-81., majd 131-113. jegyz. stb. Ugyanígy 113. 1. 2. jegyz. és 113. I. 4. jegyz., majd 115 — 121. 1. Azután Vallomások, 336 — 337, valamint a szerbiai külügymin. levéltárban P 2331/1905-ből, P 10/1938, P 122/1905, P 55/l933stb. iratok [Beograd, kutatásom idején még Dubrovnik], Űgyszintén a karlócai akadémiai [3A.4CJ1, azaz pátriárkái levéltárban: Mitropolijski-patrijaräiski arhív Karlovci [röviden — MAKI az iskolatanács - Skolskí savét = iratai között 618/461 — 1938-ból stb. — Lásd a polgári demokraták kikindai lapjában megjelent cikket is Jevtini íivoti [Olcsó életek], Srpski Glas, 190Э/3. sz. Közli Pol. lik is, 93 — 94. 1.; egyes részleteit itt is közöljük: „A resicai szénbánya újra 12 munkás életét követelte ... az ajkai szénbányában még szörnyűbb szerencsétlenség történt... 58 halott, 18 súlyos sebesült... És ha a szerencsétlenség ... csupán annak a rovására írandó, hogy azok, akiknek már éppen elegendő vagyonuk van, tisztára kapzsiságból, elvetették annak a gondját, hogy legalább az életüket biztosítsák e nyomorultaknak, akiknek kérges tenyere szerzi meg számukra a milliókat; ha e bűnös „takarékosságot" a hatalom elnézően kezeli, úgy ez a katasztrófa mindenkinek felkavarja a vérét, akinek a szíve helyén nem valami érzéketlen húsdarab keménykedik csupán . . ." " Brankovo Kolo, 1907, 1028-1030. 1.: Jedan san [Álom]. Közli a Pol. lik is, 125-127. 1.
