Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
AZ IGAZI VASA STAJlC 87 mint a Monarchiában élő szerb-horvát ifjúság egyik irányítója — továbbra is együttműködött, sőt fokozta együttműködését az új, demokrata magyarokkal: a szocialisták mellett Jásziékkal, a galiíeistákkal stb. Mindezt főleg ekkor indított ifjúsági folyóirata, a NO VISRBIN (1912—1914) bizonyítja, vagy pedig a Narodna odbranah&n játszott szerepéről írt, kéziratban maradt cikke stb.44 A háború után Stajic egyideig még (1918—1921) munkatársa maradt az újólag megindult SLOBODA-nak és meghirdette e lapban4 5 — mint egyes polgári demokrata lapokban is — azt a háborúelőtti koncepcióját, hogy a szocialisták egyként küzdenek a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért, időrendben mégis elsőbbséget adva a nemzeti felszabadulásnak, mert csak a nemzeti kérdését már megoldott népben lehet szó a komoly felkészülésről a társadalmi forradalomra. Stajic később sem vált soha kommunistává, egy időben el is ítélte a szerinte túlkorai készülődést a szocialista forradalomra, hiszen a balkáni népek éppen azt sínylik meg, mondotta, hogy körükben még túlontúl fejletlen a kapitalizmus, hogy közöttük még élő valóság a törzsi szerkezet, patriárkális életmód és egyes feudális csökevények is. Stajic sohasem értette meg — a Párttal létesült kapcsolatának idejéig —, hogy a nemzeti kérdést csupán a társadalmi kérdéssel egyidőben lehet ma már megoldani, sem pedig azt, hogy a gazdasági-ipari fejlődóst pótolni lehet a társadalmi forradalom utáni időben is, s hogy ezt a feladatot is átveheti a tőkés osztálytól az uralomra jutott munkásosztály. E tekintetben feltétlenül téves és hibás, ha úgy tetszik: utópista állásponton topogott hosszú ideig. Hasonlóképpen tévedett akkor is, amikor azt hitte: a nemzeti kérdés megoldása még a XX. században is a polgárság feladata. Ezt a felfogást persze még az egykori, háború-előtti, főleg magyar [de a jugoszláv] szociáldemokráciá" Stajié kezdeményezte 1912-ben a szerb polgári pártok koalícióját a Nemzeti Munkapárt kormányai ellen. Az elsők egyike volt, akik Khuen-Héderváry ellen fordultak még 1010 elején, otthagyva a Sloga szerkesztőségét és együtt haladva a szerb nemzeti radikális párttal, amely ellen pedig addig erős harcot folytatott. Most ennek a pártnak, Ja§a Tomiénak, régi ellenfelének és a választójogi ligának ad igazat, meghirdeti a nemzeti forradalmat, utazik, agitál, sőt konspirál [már lehetőségei szerint], szervez, ír és munkásságának országos visszhangja támad Boszniában, Dalmáciában, Horvátországban, akár a reakciós Magyarországon is. [lásd Szmrecsányi beszédét a Képviselőházi Napló, 1917. évi 35. kötetében ] Minderre vonatkozólag vö. Pol. lik is: Uéeâée srpskog drustva, 148 — 150.1.; Matica, rukopisni, 5558; Vallomások, 380. 1.; Sloboda 1912. 30. számában cikkét a Cuvaj elleni merényletről [ugyanez Pod. lik, 152. 1.]; Novi Srbin 1913. 2 — 3. sz.: Srpska akademska omladina [Pol. lik is, 175. 1.] stb. Kéziratos cikkét valószínűleg 1923-ban írta a Narodna odbrana naptára számára. Nem közölte sem a lap sem a naptár a NO-t leleplező tartalma miatt. Eddig Babuka tulajdonában, jelenleg már a Matica-ban, még jelzet nélkül. A cikk címe: NO u Vojvodini. Pregrät uspomena [a NO a Vajdaságban; emlékcsokor]. Közöljük itt a cikk, számunkra legérdekesebb részét, persze magyar fordításban: „Nagyon komoly lépésnek tartottam belépésemet a NO-ba: a forradalmasított életet jelentette ez számomra. Egy egész életen át csak tanul az ember ... és megfeszített idegéletet él: Mivégre? Most minden eddigi harcom mélyebb értelmet kapott és ebben az egyetlen konkrét kívánságban összpontosult: Egyesüljenek a délszlávok, érvényesüljön az igazság a Balkánon ! Ezt a programot különben elfogadta a szociáldemokrata pártok [délszláv pártoki] 1909-es ljubljanai kongresszusa is. [Nem ismerte teljes pontossággal a Tivoli-határozatot, de számunkra itt csak az a lényeges, hogy szükségesnek tartotta a hivatkozást a szocialista párthatározatra I ] Mert amikor beléptem a NO-ba, egyátlalán nem gondoltam arra, hogy most talán meg kellene szakítanom ( I) kapcsolataimat a munkáspárttal. Ellenkezőleg, még meghittebbé tettem őket. Megtehettem, mert Vitomir Koráé és Laza Vukiéevié — aki akkor az újvidéki Sloboda-t szerkesztette — nem tekintett szűkkeblűen erre a kérdésre. Novi Sadon a Sloboda nyomdája adta ki Pogány József brosúráját: A balkánháború és az osztrák-magyar Imperializmus-t az én [szerb] fordításomban . . ." Hozzá kell.tennünk, hogy úgyszintén a Sloboda adta volna ki Stajié könyvét Miletiéről is, amelynek kéziratával éppen aznap készültel, amikor újra letartóztatták [1914 júl.]. Különben: V. Koráé a szerémségi majd a horvátországi szociáldemokrata párt irányítója, a Pravo Naroda stb. szerkesztője, jobboldali szocialista, később [1919] ő fogja denunciálni a máiik itt említett vezetőt, L. Vukiéevicet, aki az orosz hadifogságban kommunistává fe jlődött, részt vett az Októberi Forradalomban, egyik megalapítója lett az ottani jugoszláv kommunista frakciónak és szerkesztője a frakció lapjának [Svetska Revolucija = Világforradalom], Amikor Lenin hazaküldte, Pesten tárgyalt Kun Bélával, majd Gruloviécsal stb. megalapította a még illegális kommunista Pelagié-csoportot. ítészt vett a legális párt-alakító kongresszuson 1919 áprilisában, majd a magyarországi proletárdiktatúrában [itt egyebek között szerkesztője aCrvena Zastava-nak = Vörös lobogó]. Ritkán szerepelt a saját nevén, álnevei: Nikola Ilié, Laza Lukié stb. A diktatúra bukása után Bécsbe emigrált, ahol szervezte az illegális kommunista anyag kiadását és áttételét Jugoszláviába, valamint szerkesztette a Na5e ÍJjedinjenje-t stb. 1941-ben Beogradban kivégzik a megszálló német fasiszták. Legtöbb adatot róla a szerző által szerkesztett és a szerző magyarázó jegyzeteivel ellátót t Zbornik Matice srpske 22. száma közöl; egyebek között Vukiéevié önéletrajzának egy részét is, valamint Grulovié emlékezését is a Pelagié-csoport megalakításáról: Osnivanje Grupe Pelagiéevacacímen stb. Lásd: Pol. lik és Kővágó könyvét is. A magyarországi délszlávok 1918 —1919-ben. Budapest. 1964. Pogány József brosúrájáról, amelyet Stajié fordított és adott ki szerb nyelven [félig-illegálisan, hamisan jelölve meg a nyomdát és kiadás helyét, amivel el is érték — ó és. Vukiéevié —, nogy eladhatták a könyvet, mielőtt elkobozták volna a teljes kiadást]; maga Stajié ezeket írja a Novi Srbin 5 — 10. számában, 1913-ban: „Megemlékezünk mi is erről a brosúráról. . . mert az új-szerb ifjúság és a szerb munkáspárt már sokat emlegetette.) együttműködésének egy esetére vet fényt. . . Érdekes történet: magyar ember ír a szerb és jugoszláv kérdésről és aligha van benne olyan mondat, amelyet ne írhatna alá a szerb ember is. Ez a körülmény igen kedvező világításban mutatja be a szocializmust ... az általános igazság képében jelenik meg ilymódon, nem csupán a társadalmi és osztályigazság képviseletében. Azt kívánjuk, hogy az ifjúság, amely meg tudta cselekedni, hogy ez a könyv megjelenjék (1), — működjék közre most annak terjesztése körül is." " A Sloboda a párt áprilisi (1919) első, pártalapító [legális] kongresszusáig még az összproletariátust képviselte, ettől fogva csupán a Pártba be nem lépett, jobboldali szocialistákat: Divac—Koráé —Kneíeviééket. Stajié így ez időben Vukiííevié mellől a „miniszterialista" Koráéhoz sodródott; e párt listáján szerepelt mint képviselőjelölt is [a Bácskában], holott akkor már sok mindenben és mindenkiben csalódott, igy azokbanakormányokban, amelyekben Koraé-Divaeék is szerepeltek. 1921-ben végleg kiábrándult, kilépett a Sloboda-ból is és megindította saját lapját, a Nova Vojvodina-t.
