Századok – 1970

Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV

-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 917 vidéki városok. Háttérbeszorultak viszont a kisebb községek, falvak és tanyák, ahol abban az időben sok helyen még egyáltalán nem működtek pártszervezetek. A pártok választási küzdelmében az írásos propaganda mellett igen nagy szerepet játszottak a választási gyűlések és az egyes választókat is elérő személyes agitáció, az ún. háziagitáció. A választási gyűlések legfőbb színhelye szeptemberben elsősorban a főváros és környéke volt, majd később a nagyobb városok, és október első hetét követően szinte az egész ország. A többezres, s helyenként több tízezres hallgatóság részére rendezett nagygyűlések mellett, amelyeken a pártok mindenekelőtt erejüket kívánták demonstrálni a közvélemény előtt, a legelterjedtebbek a kisebb, néhány száz fős gyűlések voltak. De az is gyakran előforeluit, hogy a hallgatók száma a gyűléseken a gyenge előkészítés és a túlzsúfolt választási program következtében csak egykét tucatnyi volt. Rendkívül nehéz lenne a pártok között a gyűlések számát és az azokon résztvevő hallgatóság tekintetében valamiféle sorrendet felállítani, hiszen vidékenként is e tekintetben elég nagy eltérések mutatkoztak. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a Polgári Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt a fővároson kívül nem játszott számottevő szerepet. A Nemzeti Parasztpárt pedig éppen a fővárosban és a vidéki városokban nem tudott lépést tartani a Kisgazdapárttal és a két munkáspárttal. A korabeli sajtó tudósításait és a gyűlésekről készült bizalmas tájékoztatók megállapításait alapul véve országosan kétségtelenül leginkább két párt — a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt — játszott e téren vezető szerepet. A pártok egyébként nemcsak lakóterületi gyűléseket tartottak, hanem igyekeztek a választók különböző rétegeihez közvetlenül is eljutni. így külön gyűléseket rendeztek a nők, a tisztviselők, a kisiparosok, a kiskereskedők, az értelmiség egyes rétegei és nem utolsó sorban az üzemekben, a munkások részére.15

4 A választási gyűléseken a pártok általában választási programjaikat népszerűsítették, de sok esetben — két irányban is — túlmentek azon. Egyfelől, a hallgatóság összetételének megfelelően esetenként felvetettek új, a hivatalos választási programban nem szereplő kérdéseket is, másfelől pedig, olyan oldalról vagy módon magyarázták célkitűzéseiket, amit az írásos forma már „nem bírt" volna el. A Kommunista Párt választási programjában például nem szerepelt az ún. sváb-kérdés. Mégis, különösen olyan vidékeken, ahol a földosztás során nem jutott elég föld a parasztságnak, a párt hangsúlyozottan követelte a német nemzetiségű lakosság kitelepítését. A paraszti lakosság és a városi középrétegek számára rendezett gyűléseken a kommunisták a választási programnak a magántulajdonra és a vallásgyakorlat szabadságára vonatkozó megállapításait erőteljesebben húzták alá. Sőt, egyes esetekben még bizonyos túlzásoktól sem volt mentes az ilyen jellegű kommunista választási propaganda. 154

A választási gyűlések szervezésének arányára jellemző, hogy olyan megyében, mint amilyen akkor a Kommunista Párt szempontjából Veszprém megye volt tehát sem nem a legjobb, sem nem a legrosszabb —, okt. 7-én 50 helyen, okt. 14-én pedig 36 helyen volt kommunista gyűlés. Egyedül a devecseri járásban 60 gyűlést tartott a MKP a választások előtt. A választási küzdelem egész időszakát figyelembevéve azonban nem volt olyan község Veszprém megyében, ahol a Kommunista Párt legalább egv gyűlést ne rendezett volna. (Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében 1946—1948. Kézirat az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtárában.)