Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
918 BALOGH SÁNDOB. A Szociáldemokrata Párt mindenekelőtt a kispolgárságra, tisztviselőkre igyekezett hatni azzal, hogy érezhetően letompította a reakció elleni harc kérdéseit és a Kommunista Párthoz hasonlóan a magántulajdon, a család és a vallás védelmét állította jobban előtérbe. Változatlanul tartózkodott azonban attól, hogy nemzeti és hazafias jelszavakat a választási propagandájában felhasználjon. A Nemzeti Parasztpárt ezzel éppen ellentétes módon járt el. Sokhelyütt elsősorban „nemzeti" jellegének kidomborításával igyekezett a választókat megnyerni. A Kisgazdapárt a választási gyűléseken új kérdéseket nem igen vetett fel. Ugyanakkor különlegesen nagy gondot fordított arra, hogy választási célkitűzéseit a választók jól megértsék. Nem egy helyen azonban a kisgazdapárti szónokok „őszintesége" messze túllépte a választási kortézia szokványos határait. Végsőfokon, minden megnyilvánulásuk két szimbólum a nemzeti színek és a kereszt magyarázatára szűkült le. S ezek annál nagyobb szerepet kaptak, minél elmaradottabb vidéken léptek fel a párt képviselői. Legtöbbször már a választási gyűlésre szólító kisgazdapárti meghívás is sejttette, milyen szellemű beszédeket hallhatnak majd a választók.155 A választási gyűléseknél is tágabb teret és bensőségesebb légkört biztosítottak az egyes pártok választási célkitűzéseinek „egyéni ízű" megvilágítására a csoportos beszélgetések és a házi agitáció. A Kommunista Párt elég korán felismerte, hogy a gyűlések rendezése önmagában nem lehet elég a választók, különösen a nők, háziasszonyok meggyőzésére. A párt választási agitáeiójának addigi tapasztalatairól készült szeptember 21-i jelentés már a legfontosabb feladatok közé sorolta a házi agitáció megszervezését és hatékonyabbá tételét. Sőt, arra is rámutatott, hogy a gyűlések túlhajszolása egyes esetekben kifejezetten negatív hatást váltott ki a lakosságból.15 6 A Kommunista Párt mellett leginkább a Kisgazdapárt alkalmazta a csoportos találkozások és egyéni beszélgetések módszerét. Mintegy két héttel a budapesti törvényható-155 Zala megyében — például — minden „hívő és küzdő" magyarhoz kívántak szólni. A nagykanizsai járásban levő Szepetneken a Kisgazdapárt szónoka azzal kezdte választási beszédét, hogy Krisztus küldöttjeként jött, nincs fényes cipője mint a munkáspárti előadóknak, az út pora lepte be a lábát, de az igaz szót hozta. (Dombi József : Az 1946. évi nemzetgyűlési választások Zala megyében. Kézirat az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtárában.) Székesfehérvárott a szept. 30-i nagygyűlésen kisebb-nagyobb csoportok a következő szaval )-kórusszerű felkiáltásokkal adtak kifejezést a párt választási célkitűzéseinek: „Piros-fehér-zöld, magyar . ez a föld!" Nem véletlen, hogy ugyanitt az első szónok a költő szavait idézve a „Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk" idézésével „értékelte" a Szovjetunió felszabadító szerepét. A másik szónok — Vásáry József — is azt hangsúlyozta, hogy ha magyar földön az idegen népek vörös zászlóit látja az ember, elfacsarodik a szíve. Majd nem győzte eleget bizonygatni a Kisgazdapártnak a földreform megvalósításában játszott szerepét. Végül arról beszélt, hogv a Kisgazdapárt a magántulajdon alapján áll, „az istennek ezen az ősi törvényén" és teljesen idegen tőle a »sztálini rendszert kopírozó« pártok célkitűzése (PI. Arch. 285/2 - 17). A fentebbi kisgazdapárti megnyilatkozások vidéken hangzottak el. De ez korántsem jelentette azt, hogy Budapesten gyökeresen más szellem hatotta volna át a kisgazdapárti szónokok beszédeit. Balogh István éppen az egyik budapesti gyűlésen beszólt arról, hogy a „Szent Jobb" hazahozatala után spontán módon vonultak fel tíz- és tízezrek, hogy „további ezer esztendeig magyar maradjon a magyar", majd arra szólította fel a hallgatóságot, szavazzon a Kisgazdapártra, mert Budapest csak így maradhat a magyar nemzet fővárosa. Ugyanezen a gyűlésen egy másik kisgazdapárti szónok arról igyekezett meggyőzni a résztvevőket, hogy a Kisgazdapárt programja tulajdonképpen nem is egy párté, hanem az egész magyar nemzeté (PI. Arch. 274/7 — 212). 156 PI.Arch. 274/21-84.
