Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I

AZ IGAZI VASA STAJlC 85 Bast vagy pedig Bcdniéki prijatelj néven olyan marxista írásai jelentek meg, amelyek a magyarországi szerb sajtóban első ízbei elemezték a vajdasági gazdasági-politikai helyzetet marxista szemszögből, vagy fordítottak egyes elméleti cikkeket szerb nyelvre.31

Első önálló cikke — a korszakra ós a kisdiákra egyként jellemző módon — a történelmi materializmus ismertetésével kezdi meg A nazarénus-kérdés a modern társadalmi tudományok szempontjából címen a kérdés elemzését.3

2 Karlócai, senji és mokrini szocialista szervező tevékenysége mellett Stajic 1897 — 1898-ban egyúttal több brosúrát is fordított szerbre, amelyeket azután barátja, Rada Trifunac adott ki ebben az időben Kikindán, és amelyek az első magyarországi szerbnyelvű marxista, szociáldemokrata röpiratokként tekintendők.3

3

Kikindán a pártszervezet teoretikusaként röpcédulákat is írt és terjesztett, így például a Darányi-féle „rabszolgatörvény" elleni harc idején.3

4 Stajié számos önéletrajzi írása egyikében arról is szól, hogy a szerb egyetemi ifjúság egy részét beszervezte a párt-akciókban való részvételre.3

5 Legalább a jegyzetek között kellett idéznem ezt a helyet, mert, egyebek között, egyik indiciuma, közvetett bizonyítéka a még be nem bizonyított, de kézenfekvő feltevésnek, hogy Stajic nem csupán Bokányiékkal, hanem Szabó Ervinnel is kapcsolatban állott. Bizonyos, hogy Bokányiék 1898-ban át akarták venni, Stajic szerkesztésére bízva azt, a Becsén (Obecse) akkoriban megjelenő RADNIÖKI GLASNIK (Munkáshíradó) című kispolgári lapocskát,3

6

de nem törődve túlságosan a nemzeti kérdéssel és a „perifériák" nem-magyar munkásaival, ezt is elmulasztották, és így a független szocialisták ZEMLJODELAC című lapja lett az első szerbnyelvű szocialista pártlap, amelynek Stajic is munkatársa volt, s ezzel mintegy már eljegyezte magát ós elkötelezte a szocialista pártellenzéknek. Később, talán már Párizsban, de főleg Pesten,37

a szerbiai emigráns diák, Milorad Popovié jóbarátja lett. M. Popovic Szabó Ervin köréhez tartozott (1902—1904) és Szerbiában (1904—1905) mint szindikalistát tartották számon.3

8

Éppen ezért nagyon valószínű, hogy Stajié, Popovié útján, szintén kapcsolatba került Szabó Ervinnel, és talán éppen az ő utasítására szervezte a szerb egyetemi ifjúságot. 1904-ben egy eddig ismeretlen szerb szocialista szerbre fordította Szabó brosúrájának egyik fejezetét, amely 190G-ban külön kiadásban is megjelent. A fordításra még Popovié hívta fel Szabó figyelmét, ami mindenesetre azt jelentette, hogy nem ő maga volt a fordító, annál kevésbé, mert szerbiai létére, és Párizsból jövet, nem nagyon ismerte a magyar nyelvet. [Szabóval francia nyelven levelezett.] Nem valószínű Jevtié fordítói minősége sem, hiszen Jevtiéet a fordított fejezet témája nem igen érdekelte. Viszont Stajic, itt már érintett, első fordítása 1896-ból hasonló tárgyú volt és később is vonzotta őt az a tárgykör, amely az egyéniség és "Vö. Pol. lik cikkeit és fordításait a Zastava-ból, a 20—38. oldalakon és a 62-65. 1. megfelelő jegyzeteit; a nazarénus-kérdésről, a polgári koncessziós politikáról, a munkásházakról, Darányi törvényéről stb. Stajié magyar, német, olasz és francia nyelvből fordított. Első fordítása a ZASTAV A-ban 1896. október 2-án jelent meg. „A fejlődésen alapuló szabadság. Gondolatok a társadalomtudományok köréből" címen. Erre Szabó Ervinnel kapcsolatban még visszatérek. A Pol. lik közli Stajié egyes, ez időszakra vonatkozó önéletrajzi cikkeit, leveleit, valamint a cikkek egy részét is. A Zastava-t, Miletié egykori lapját később, a 80-as években, átvették Jasa Tomié radikálisai. Itt-ott továbbra is közölt szocialista cikkeket; így többek között az utópista-radikális Branko Mihajlovitól valamint a fiatal Vasa Stajiétől. " Zastava, 1896. szept. 4., 131. szám Bast aláírással [Bast = Ba-silius Sí-ajié], A hely maga [fordításban] így hangzik: „Mióta a lángelméjű Marx a szociológiába bevezette a történelmi materializmust, a gazdasági materializmust, a társadalmi jelenségeket nem az emberi észből vezetjük le s nem abból, hanem a korszak gazdasági viszonyaiból magyarázzuk. A társadalom és a társadalmi viszonyok vizsgálatára Marx viszont a dialektikus módszert alkalmazta, amely a jelenségeket fejlődésükben látja és láttatja. így hát az éppen adott társadalmi jelenségekhez mi is a gazdasági materializmus alapján és a dialektika módszerével nyúlunk. Feladatunk az, hogy rámutassunk azokra a gazdasági viszonyokra, amelyek életre hivták [a nazarénus kérdést], s amelyek majd halálát is okozni fogják . . ." 33

Vö. Pol. lik, 61 — 63. 1. 35. jegyzetet és az egyik brosüra két első oldalának facsimiléjét ugyanott. " I.ásd a szerző kiadásában 1953-ban, Novi Sadon megjelent okmánygyűjteményben: „A vajdasági munkásmozgalom szocialista szakasza 1890-1919" a 72.1. 21,84/26, 89/30. okmányokat, valamint Pol . lik, 64.1. 46. jegyzetét. 31

Slobodna Vojvodina, 1946. máj. 1., Pol. lik, 20.1. Az idézendő rész így hangzik: „1899 május elsejét Pesten Bokányi Dezső, Weltner Jakab, Baron Ede és a szociáldemokrata párt több más vezető emberének társaságában töltöttem. Határozottan emlékszem rá, hogy több ízben is sikerült egyes hasonló munkás manifesztációkra a tököliánusok [szerb egyetemi hallgatók] egyikét-másikát is magammal vinnem. Ezek, igaz, néhanapján ironikusan megmosolyogták a „munkás háromszöget" [3-szor nyolc óra], de persze nem mindannyian. Veljko Petrovié, most negyveu éve, bizonyára egy ily alkalommal írta meg Vörös dal-át." ICrrena pesmal 3" Pol. lik, 61/31. Ugyanitt van szó arról is, hogy munkatársa volt a párt ellenzéki Zemljodelac-nak. "Párizsról lásd a neves horvát író, Matoä novelláját Stajiéról: DuSevni Cövek [A lelkes ember] címen. Pol' lik, 61/34. 31

Míg Magyarországon, az ismert okoknál fogva, Szabó Ervint magasabbra értékeli mind a tudomány mind a párt Bokányiéknál, főleg Garamiéknál, — Szerbiában a Tucovic —Dusán Popovié stb. vezette párt haladt a jobb úton [ez a párt 1914-ben például a háborús hitelek el'en szavazott], így a szindikalista elhajlást Jugoszláviában sokkal szigorúbban ítéli meg mind a tudomány mind a párt. M. Popovié volt a Narodna Bef szerkesztője [1902 — 1904]. A pártvezetőség mégis mellőzte, lebecsülte. Irt a Huszadik Századba, levelezett Szabó Ervinnel pl. 1904 —1905-ben. Vö. szerzőtől: Veze Milorada Popoviéa i Sabo Ervina, Zbomik MS, 20 sz. 78-85. 1.