Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
892 BALOGH SÁNDOB. kiadott választási rendelettel.8 8 A szóbanforgó törvény és rendelet, a funkciójukból adódó különbségek mellett, azonban néhány ponton egyéb vonatkozásban is eltértek egymástól. Ezek közül említésre méltó az, hogy a rendelet előre meghatározta a budapesti és más városi törvényhatósági bizottságok, valamint a községi képviselőtestületek tagjainak a számát. Ezzel szemben a törvény csupán azt írta elő, hogy egy mandátumhoz hány érvényes szavazatra van szükség. A rendelet a választó-jogosultságot akkor ismerte el, ha az érintettek 1945. június 1-én Magyarországon laktak. Ezt az időpontot a törvény a nemzetgyűlési választásokra vonatkozóan szeptember l-re módosította. Míg a választási rendelet a 600/1945 M. E. sz. rendelet 5. §-a alá esőket kizárta a választójogból, a törvény csak azoknak nem adott szavazati jogot, akiknél az elkobzási eljárás már megindult. Szigorítást jelentett viszont a rendelettel szemben az, hogy nem 22, hanem 25 jobboldali fasiszta egyesület tisztségviselőit zárta ki a választójogból. Hasonló sors várt továbbá azokra is, akiket az igazolási eljárás során foglalkozásuk gyakorlásától egy évnél hosszabb időre tiltottak el. A törvény új pontként, illetőleg fejezetként iktatta be a honvédség és a rendőrség tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tagjainak a választhatók köréből való kizárását, valamint a választások tisztaságának törvényes biztosítását, a választójogosultak, illetve választók büntetőjogi védelmét. A választójogi törvény, szelleme és betűje szerint, kétségkívül nemzetközi viszonylatban is igen demokratikus jellegű törvényhozás volt. Legfeljebb azon a ponton járt el kevésbé demokratikusan, hogy azokat is kirekesztette a választójogból, akik a felszabadulás előtt német nemzetiségűnek vallották magukat. Ettől eltekintve azonban inkább azzal veszélyeztette a népi demokrácia érdekeit, hogy túlságosan is bőkezűnek bizonyult a választói jog odaítélésénél. Ez a választási törvény végső fokon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front bal- és jobboldala közötti megállapodás, kompromisszum eredménye volt, amelynek létrejöttében azonban a nemzetközi tényezők, a szövetséges nagyhatalmak is döntő szerepet játszottak. A választójogi törvényjavaslat vitája során a MKP, SzDP, NPP lényegében egységes álláspontot képviselt, de ugyanakkor a Kisgazdapárton belüli „szárnyak" is meglehetős egyöntetűséget mutattak. A baloldal maga is rendkívül enyhe korlátozásokat kívánt csupán a választójog gyakorlása tekintetében; a törvényjavaslatot jobbról bírálók viszont még ezeket a korlátozásokat is szigorúaknak igyekeztek minősíteni. Sőt, egészen odáig elmentek, hogy a messzemenően demokratikus választójogi törvényt sem tartották elegendő biztosítéknak a szabad, demokratikus választások szempontjából. Az előbb említett észrevételek azonban már tulajdonképpen nem annyira a választójogi törvényjavaslatnak szóltak, hanem jövendő választóiknak és nem utolsósorban a külföldnek, mégpedig a nyugati nagyhatalmaknak. A választójogi törvényjavaslat parlamenti vitája tehát mind a két fentebb említett szempontból a választási küzdelem egyik csatája, szerves része volt. A pártok sajtója élénk figyelmet szentelt a törvényjavaslat parlamenti vitájának. Szinte kivétel nélkül részletesen tudósítottak a vitás kérdésekről. Ennek ellenére élesebb sajtóvitára nem a törvényjavaslat tárgyalása idején, hanem elfogadása után került sor. Még a korábbinál is erőteljesebben kapott hangot a választások tisztasága miatti „aggodalom". Elsősorban a kisgazda-88 Magyar Közlöny, 1945. szept. I. 116. sz.
