Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 889 nyilatkozása elvén felépült demokráciának".8 0 Farkas Ferenc fentebbi megállapításait az ellenforradalmi rendszerrel szembesítette. Ennyiben kétségtelenül Révai korábbi felszólalásához kapcsolódott, de csak ennyiben, mert az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakáról, ellentétben Révaival, még említést sem tett. A törvényjavaslat kizáró rendelkezéseit úgy értékelte, hogy azokkal a fasisztákat mindenképpen távol lehet tartani a választásoktól. így szerinte nem fenyegethet az a veszély, hogy a demokratikus választójogot a demokrácia ellenségei a maguk javára használhatják fel. Buchinger Manó és Farkas Ferenc ily módon tehát nem kelt nyílt vitára egyik korábbi felszólalóval sem. Formálisan mindketten betartották nemcsak a pártközi értekezlet megállapodásait, hanem a Kommunista Párttal való „szövetség" szabályait is. A valóságban azonban korántsem volt ilyen egyértelmű a magatartásuk, mert bár nem csatlakoztak Tildy „feltételeihez", nem is szálltak azokkal szembe. Mondanivalójuk szelleme — kivéve azt a fontos tényt, hogy általánosságban megjegyzés nélkül fogadták el a törvényjavaslatot — közelebb állt Tildyéhez, mint Révaiéhoz. Rupert Rezső, a Polgári Demokrata Párt szónoka „tovább fejlesztette" Tildy Zoltán kétségeit és feltételeit és a kisgazdapárti sajtó megállapításaira hivatkozva kifejezetten a pártfunkcionáriusok „terrorjától" és a „fanatizmustól" látta veszélyeztetve a választások tisztaságát. A Polgári Demokrata Párt képviselője azonban minderről nem mint várható lehetőségről, hanem már mint tényekről beszélt. Hibáztatta azt is, hogy a törvényjavaslat nem tette kötelezővé a választójog gyakorlását és a kisgazdapárti képviselők hangos tetszésnyilvánítása mellett jelentette ki: „Ha nincs kötelező szavazás, viszont van fanatizmus, van terror, sőt csak egy kis megfélemlítés is, akkor a megfélemlítés hatása alatt sok választópolgár csupán kényelemből, azért, hogy ne jusson osztályrészéül valamilyen kellemetlenség vagy hátrány, nem mozdul el hazulról, legyint egyet: nem törődik a választással."81 Rupert a törvényjavaslat „szépséghibájának" minősítette, hogy az a nemzeti bizottságok kezébe adja a szavazati jog gyakorolhatásának egyéni elbírálását. Űgy vélte, erre a nemzeti bizottságoknál függetlenebb fórumra lett volna szükség, annál is inkább, mert felesleges az az aggodalom, amely a fasiszták választójogától félti a demokráciát. Hiszen a nyugati hatalmak úgysem mennének abba bele, hogy Magyarországon a fasiszták választhassanak .^íem értett egyet azzal sem, hogy a 12 ООО-es osztószámot csak a választókerületenkénti szavazásnál irányozza elő a javaslat, az országos lajstrom esetében viszont ettől eltérő gyakorlatot alkalmaz. Rupert Rezső egész mondanivalója végső fokon annak a bebizonyítására irányult, hogy a törvényjavaslat nem elég demokratikus, illetőleg nem elég következetesen alkalmazza a demokrácia elveit. Igaz, ő még a legdemokratikusabb választójogot sem tartotta elegendő biztosítéknak a választások tisztasága szempontjából. A választások tisztasága iránti előzetes bizalmatlanság, — ez volt az a pont, ahol Rupert a legszembetűnőbb módon „mélyítette" el Tildy Zoltán kételyeit. A választások tisztaságának veszélyeztetettsége miatti „aggodalom" túlnőtt tehát a törvényjavaslat vitájának a keretein és a Kisgazdapárt mellett az összes ellenzéki, jobboldali erők — mesterségesen 80 INN. 115. 1. 81 Uo. 118. 1. 5 Századok 1970/4
