Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
890 BALOGH SÁNDOB. felnagyítva azt — igyekeztek abból a maguk javára a választási küzdelemben tőkét kovácsolni. A Polgári Demokrata Párt képviselőjének bíráló megjegyzéseire Vas Miklós válaszolt a szakszervezetek nevében; élesen visszautasította a jobboldali illetőleg a jobboldal nézeteit tükröző megnyilatkozásokat. A baloldal esetleges terrorjáról keltett célzatos híresztelésekkel szembeállította a Kisgazdapárt népgyűlési szónokainak valóságos rágalmait és rámutatott arra, hogy amikor Varga Béla és mások arról szónokolnak, hogy Magyarországon nincs vallásszabadság, akkor a demagógia olyan útjára térnek, amely ugyancsak veszélyezteti a választások tisztaságát. Vas Miklós nem hagyott kétséget az iránt sem, hogy a fentebbiekhez hasonló megnyilatkozásokkal egyesek kifejezetten a munkáspártok választási esélyét kívánják csökkenteni. Védelmébe vette a törvényjavaslat korlátozó rendelkezéseit is, majd leszögezte, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a politikai demokrácia megszilárdítását van hivatva szolgálni, és e felett a szervezett munkásság a jövőben is őrködni fog, de a politikai demokrácia határain belül a gazdasági demokráciát is meg fogja valósítani. A választójogi törvényjavaslat általánosságban történt elfogadása után a pártok közötti vita továbbra sem enyhült, sőt bizonyos fokig még élesedett is a részletes tárgyalás során. A felszólalók azonban inkább csak ismételték, legfeljebb kiegészítették a korábban már elhangzottakat. Gulácsy György a választások sürgős megtartásának belső és külső okait vizsgálva az utóbbiak tekintetében azt emelte ki, hogy „a magyar államhatalomnak végleges formában kell jelentkeznie azért, hogy a győztes nagyhatalmak velünk a békét megköthessék".8 2 Belpolitikáikig pedig elsősorban azzal indokolta a választásokat, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a pártok képviseleti aránya nem fejezi ki a közvélemény akaratát. Ezzel a Kisgazdapárton belül, inkább baloldalinak számító Gulácsy pártja jobboldala felé tett lépést. Hasonlóképp a Kisgazdapárton belüli egység erősítését célozta az a megjegyzése is, mely szerint mind alkotmányjogilag, mind politikailag aggályos a törvényjavaslatnak az a pontja, hogy csak minden 12 000 érvényes szavazat után juthatnak a pártok az egyes választókerületekben mandátumhoz. Űgy vélte, a fentebbiek kötelező előírása kifejezetten a munkáspártoknak kedvez és hátrányos azon pártok részére, amelyek elsősorban a falusi szavazatokra építenek, mert különböző visszaélésekkel — aminek szerinte megvan a reális veszélye — el lehet érni, hogy „egy egész vármegye maradjon képviselet nélkül. . ,"8 3 A szociáldemokrata Erdei István azzal utasította el Gulácsy módosító javaslatát, hogy csak annak lehet szava a választásokon, aki a választójogával él.8 4 A pártonkívüli Molnár Kálmán a törvényjavaslatnak egyik-másik olyan pontját szerette volna módosíttatni, amelyet az előzőekben már a Kisgazdapárt és a Polgári Demokrata Párt is kifogásolt. Molnár a rendőrhatósági őrizetbe-vételt olyan preventív intézkedésnek minősítette, amellyel senkit nem lehet megfosztani politikai jogaitól, tehát a választójogától sem. Helytelenítette továbbá azt is, hogy a törvénvjavaslat csak annak adja meg a szavazati jogot, aki 1945. szeptember 1-én Magyarország 1937. december 31-i határán belül lakott, s a „lakott" szót „van állandó lakása" kifejezéssel kívánta 82 Uo. 122. 1. 83 Uo. 122. 1. 84 Uo. 123. 1.
