Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
888 BALOGH SÁNDOB. belüli követői, hivei, hanem Nagy Ferenc, Varga Béla és Kovács Béla, valamint a mögöttük elhelyezkedő kisgazdapárti „centrum" is — bár fenntartásokkal — szükségesnek tartotta a koalíció megőrzését. Egyedül a kisgazdapárti jobbszárny terveiben szerepelt egy „tiszta" kisgazdapárti kormány, illetőleg egy ' kommunisták nélküli kormány esetleges megalakításának a lehetősége. A Tildy által említett feltételeknél is nagyobb veszélyeket rejtett azonban magában és szinte zsarolásnak lehetett minősíteni annak a sejttetését, hogy a Kisgazdapárt esetleg bolgár, illetőleg román „útra" tereli a választások ügyét.7 7 A sokat sejttető kijelentések komolyságát mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy két nappal a választójogi törvényjavaslat parlamenti vitája előtt Tildy Zoltán személyesen kereste fel Schoenfeldet és tárgyalt vele a Kisgazdapárt esetleges távolmaradásáról a választásoktól. Emellett a kisgazda pártvezér — úgy tűnik — arra is vállalkozott hogy, ő kezdeményezze a miniszterelnöknél a választások nemzetközi ellenőrzésének hivatalos kérését, amire egyébként már hetek óta hiába várt a budapesti amerikai misszió.7 8 Annak ellenére tehát, hogy az előzetes pártközi megállapodás alapján mind a Kommunista Párt, mind a Kisgazdapárt általánosságban elfogadta a választójogi törvényjavaslatot, a két párt képviselőinek felszólalásából is az derült ki, hogy a nézeteltérések valójában sokkal mélyebbek és súlyosabbak a választásokat illetően is annál, mint ahogy az a felszínen látszódott. így a pártközi megegyezést és a két párt képviselőinek együttműködést hangsúlyozó szavai ellenére tulajdonképpen két — egymásnak több ponton is ellentmondó — álláspont körvonalazódott Révai József, illetőleg Tildy Zoltán nemzetgyűlési beszédében. A Szociáldemokrata Párt képviseletében nyilatkozó Buchinger Manó vázolta a párt több évtizedes választójogi küzdelmét és szembetűnően igyekezett elkerülni a felmerült vitás kérdésekhez való érdemleges hozzászólást. Buchinger beszédében mindenekelőtt két kérdést emelt ki. Egyfelől rámutatott arra, hogy mit jelent a fiatalok és a nők szempontjából a tárgyalt törvényjavaslat, másfelől annak nemzetközi jelentőségét hangsúlyozta. Angliát, az USA-t és a Szovjetuniót — a három győztes nagyhatalmat — egyként a demokrácia megtestesítőjének minősítette. De ezzel egyidejűleg sem mulasztotta el aláhúzni azt, hogy a nyugati országok parlamentjei, parlamenti szokásai, politikai módszerei azok, amelyekre mi „évtizedeken keresztül tekintettünk, amelyeket mi sokszor megirigyeltünk".79 Farkas Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt képviselője felszólalását annak leszögezésével kezdte, hogy a javasolt törvény alapján megválasztott Nemzetgyűlés összehívásával lezárul a felszabadulás utáni történelmi korszak ideiglenes jellege, hogy „helyet adjon az alkotmányosság és a népakarat meg-77 A polgári jobboldal ellenzékbe szorulása, illetőleg vonulása után újjáalakult bolgár és román kormányt Anglia és az USA nem fogadta el az illető országok képviseletének, s ennek megfelelően a nyugati szövetséges nagyhatalmak a tervezett bulgáriai és romániai választásokat eleve nem ismerték el szabadnak ós demokratikusnak. Bejelentették, hogy a választások után megalakuló bolgár ós román kormánnyal diplomáciai kapcsolatokat nem létesítenek, velük a békeszerződést nem írják alá. A bolgár és a román választások ügye jó ideig a szövetséges nagyhatalmak közötti nézeteltérések egyik forrása volt. S ez nem kis szerepet játszott abban, hogy a szóbanforgó választásokat 1946-ben nem tartották meg, hanem későbbi időre halasztották. 78 FR. 1946. IV. 864—867. 1. A jelentés másolatát a külügyminiszterek londoni ertekezletén résztvevő Byrnesnek is elküldték. 79 INN. 114. 1.
