Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

A TEBMELÖERŐK FEJLŐDÉSE . 855 új kultúrfajtákkal s a nagyüzemi nevelésben legjobban bevált hibridekkel és broylerekkel váltották fel, és a nemzetközileg is legtökéletesebben kialakult iparszerű tenyésztési technológiát széles körben bevezették. Ennek nyomán a hozamok és a tenyésztés gazdaságossága ugrásszerűen növekedett : 1 kg pecsenyecsirke súlygyarapodáshoz az ötvenes években felhasznált 5 kg takarmány helyett 1967-ben már csak 3 — 3,5 kg-ra van szükség. A mezőgazdaságban végbement technikai és szerkezeti fejlődés, intenzifikálódás alapján a foglalkoztatott létszám egyidejű csökkenése mellett a termelékenység — ellentétben az iparral — valamivel gyorsabban emelkedett, mint a termelés volumene, de évi átlagban — a háború előtti évektől a hatvanas évek végéig — így is csak 0,8%-ot tett ki. (Ez elmaradt a szocialista országok 1,5 — 2% körüli termelékenységnövekedésétől.) A mezőgazdasági termelékenység fejlődésének ez az üteme nemzetközileg rendkívül alacsonynak számít, hiszen a vizsgált periódus a mezőgazdaság „iparrá válása" tekintetében a fejlett országokban fordulópontnak számít; a termelékenység emelkedése még a hagyományosan intenzív gazdálkodási szintet képviselő nyugateurópai mezőgazdaságban is kiemelkedően gyors, majdnem ipari jellegű volt. Az agrárt er melékenység évi növekedési üteme Ausztriában 2,2, Angliában 2,8, Olaszországban 2,9%, Dániában viszont 3,6, Franciaországban és Hollandiában pedig 3,9%. A világháború előtt nemzetközileg alacsony termelékenységű tengerentúli mezőgazdaság rohamos intenzifikálása viszont az alacsonyabb kiindulási szintről még ennél is gyorsabb lehetett: az Egyesült Államokban a termelékenység évi emelkedése 4,1, Kanadában 4,6%-ot tett ki. A magyar mezőgazdaság tehát nemcsak a termelés volumenének növekedése, de a termelékenység fejlődésének üteme tekintetében sem tudott lépést tartani a modern agrárfejlődés követelményeivel, s bár a felszabadulás előtti kirívóan elmaradott agrár-állapotokhoz képest jelentős korszerűsödést, modernizálást sikerült elérni, a termelés volumene szerényen, struktúrája, gépesedettségi foka jelentősebben fejlődött, a magyar mezőgazdaság viszonylagos elmaradottsága az iparosítási korszakban mégis fokozódott. I 4. Az infrastruktúra és szolgáltatások fejlődése A fejlesztés mérsékelt üteme, az ágazat viszonylagos lemaradása Az iparosítást központba állító gazdaságfejlesztés az infrastruktúra ésszolgáltatások fejlesztését hosszabb ideig másodrendű feladatnak tekintette. Ebben vitathatatlanul szerepet játszott, hogy a magyar gazdaság néhány alapvető infrastrukturális ágazatban (főként a szállításban és részben az oktatásban is) viszonylag fejlett felszereltséget örökölt, mindenesetre olyan alapokat, melyekkel egy ideig a fejlesztési politika megfelelő hátterét biztosíthatták. Másrészt figyelembe kell venni a gazdasági fejlődés nemzetközi tanulságát, azt a jelenséget, hogy az alacsony gazdasági fejlettségből magas fejlettségbe való átmenet éppen iparosítás által meghatározott történelmi szakaszában az infrastrukturális és szplgáltató ágazatok szerepe, súlya a nemzeti jövedelemben a viszonylagos csökkenés tendenciáját mutatja. (A modern átalakulás korai szakaszában, éppen a fejlődés megalapozását szolgáló infrastruktúrafejlesztés és színvonal, illetve a magas fejlettségre jellemző magasfokú ellátottsági szint között.)