Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
850 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . hoz, s a korábban is fennálló jelentős lemaradás behozásához. Sőt, a mezőgazdaság elmaradása az európai és amerikai kontinens fejlett és gyorsabban fejlődő országaihoz és agrárszállítóihoz viszonyítva fokozódott. A termelékenység színvonala: elvándorlás, gépesítés és intenzifikálás A mezőgazdaság fejlődési eredményeinek értékeléséhez azonban korántsem elegendő a termelés növekedésének üteméből és a bekövetkezett volumen bővüléséből kiindulni. A szerény termelési eredmények mögött ugyanis a mezőgazdasági termelés jelentékeny átalakulása, színvonalemelkedése húzódik meg. A változások egyik legfőbb tényezője a korszak egészére jellemzően a mezőgazdasági terület csökkenése és a már bemutatott tömeges munkaerőelvándorlás volt. A háború előtti mezőgazdasági területhez (13,1 millió kat. hold) képest 1967-re 1,1 millió kat. holddal, több, mint 8%-kal csökkent a művelés alatt álló terület, ami a földek egy részének (közel 600 ezer holdnak) erdősítése, más részének műveletlenül hagyása, ipari telephelyként, útépítésre stb. történő igénybevétele nyomán állt elő. Ugyanakkor az agrárnépesség úgyszólván félévszázadon keresztül fennmaradó arányai, korábbi stabilitása, megtörik, több mint 600 ezer ember hagyja el a falvakat, vagyis az agrárlakosság létszáma közel 1/3-dal csökken. A mezőgazdaságban tehát éppen fordított helyzet alakult ki, mint az iparban. A termelés növekedése nem elsősorban új munkaerő bevonása révén következett be, hanem a — kétségtelenül szerény — termelésemelkedés az agrárlakosság hatalmas tömegeinek egyidejű felszabadulása ellenére megy végbe. A növekedés kizárólagos forrását tehát a termelékenység - termelésnövekedésnél gyorsabb — emelkedése képezte. Jól tükrözi ezt, hogy az egy kereső által megtermelt bruttó termelési érték 1950 és 1965 között több mint megkétszereződött, s az egy katasztrális hold mezőgazdasági területre jutó bruttó termelési érték is több mint másfélszeresére emelkedett. A termelékenység növekedésében vitathatatlanul közrejátszott, hogy Magyarországon korábban rendkívül általános volt a mezőgazdasági munkaerő részleges kihasználatlansága, ami az elvándorlás nyomán a termelékenységet jelentékenyen emelte. Még az erőteljes létszámcsökkenés ellenére is a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerőnek 15%-át csak az év kisebb részében, a tavaszi és őszi csúcsmunkák idején tudják foglalkoztatni, s mindössze 55%-a foglalkoztatható egész éven át. A legfőbb tényező mégis a gépesítés gyors előrehaladása, a termelés intenzifikálása, a hozamok nagymérvű növelése volt. A mezőgazdaság gyors gépesítése elsősorban az elvándorolt munkaerő pótlásához volt elengedhetetlen, de együttjárt az egyéni parasztgazdaságra alapozott mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével is. A gépesítés lendületére utal, de egyben fényt vet a folyamat lassú indulására az ötvenes évek elején, majd felgyorsulására az évtized végétől — a traktorállomány gyors gyarapodása. Az 1949 — 52-es évek átlagában Magyarországon 13,3 ezer traktor működött, ezeknek száma 1956-ig 25 ezerre emelkedett, 1967-re pedig megközelítette a 67 ezer darabot. Az ötvenes évek második felétől meggyorsuló gépesítés egyik legfőbb eredménye éppen a traktorok széleskörű elterjedésére, a vonóerő összetételének lényeges korszerűsödése volt. Az összes vonóerő-kapacitásnak 1959-ben még 62%-át állati vonóerő tette ki, 1965-ben viszont részesedése már 25%