Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . 837 A vállalati összevonások ellenére ugyanis a termelés jórészt változatlanul a régi keretek között folyt, csupán az önálló vállalatok jelentékeny részébó'l jogilag vállalati telephely lett. A centralizációs változások azonban mégsem tekinthetők pusztán formális jellegűnek. Egyrészt bizonyos területeken kétségkívül egészséges ésszerűsítésre vezetett és előmozdította a termelési specializációt, vagyis a nagyüzemi jelleg fejlődését. Másrészt viszont, főként könynyüipari ágazatokban nem egyszer felesleges és káros monopolhelyzeteket erősít, csökkenti a fogyasztási igényekre való rugalmas reagálás készségét, amire kis vállalatoknak számos ágazatban több lehetőségük van. Ebben az értelemben a hatvanas évek első felében végrehajtott ipari átszervezés egyes konzekvenciái ellentétesek voltak az évtized második felében kidolgozott és végrehajtott gazdaságirányítási reform céljaival. A koncentráció valóságos előrehaladását a centralizációtól függetlenül, tehát nem vállalatok, hanem telephelyek szerint kell vizsgálni. A gyáripari jellegű ipartelepek száma viszont 1965-re 1942-höz viszonyítva közel 1/4-del, 1955-höz képest is közel 1/5-del nőtt. A telepek számának emelkedésén belül azonban az átlagosnál gyorsabb volt a legnagyobb létszámú ipartelepek fejlődése, a munkaerő és a termelés koncentrációja. 1942-ben 500-nál kevesebb munkást alkalmazó ipartelepeken dolgozott a munkások 47%-a, az 1000 főnél nagyobb munkáslétszámmal műkedő ipartelepeken viszont a munkások közel 39%-a. 1955-ben az arányok lényegében semmit sem változtak a felső csoportban, de csökkent, 39%-ra süllyedt az alsó kategóriában dolgozó munkások aránya, ami a könynyűiparban végrehajtott racionalizálás, a kis vállalatok egy részének felszámolása nyomán következett be és a középső ipartelep-kategóriák (500—1000 fő munkáslétszámmal) aránynövekedésére vezetett (kereken 14-ről 22%-ra). 1965-re azután, jórészt a nehézipari ágak valóságos koncentrációs fejlődése nyomán az alsó ipartelep-kategóriában dolgozó munkások aránya 35%-ra csökkent, a felső kategória aránya pedig 45% fölé emelkedett. E valóságos koncentrációs előrehaladásnak megfelelően a legnagyobb ipartelepek a működő géppark aránytalanul nagyobb hányadát összpontosították: az iparban alkalmazott összes hajtóerőből az alsó ipartelep-kategória részesedése 1942-ről 1965-re 66%-ról 22%-ra csökkent, a felső kategóriába tartozó telepeké viszont 27%-ról 51%-ra nőtt. A késői fejlődés-indulás nyomán eleve magasan koncentrált magyar ipar tehát a szervezeti-igazgatási jellegű centralizációs intézkedésektől eltekintve is jelentősen előrehaladt a termelés koncentrációja terén, s a munkaerő koncentráltsága tekintetében nemzetközileg is a legmagasabb szintre emelkedett. (Az 1000 főnél több munkást alkalmazó ipartelepekben foglalkoztatottak arányát tekintve Magyarország jelentősen túlszárnyalja az iparilag legerősebb országokat is, viszont a legmagasabb ipartelep-kategóriában az egy telepre jutó átlagos foglalkoztatási szint terén az Egyesült Államok, Olaszország és az NSzK 50— 100%-kal is magasabb szintet mutat.) A koncentráció előrehaladása és nemzetközileg is magas színvonala az ipar szerkezetének fontos korszerűsödését, a modern nagyüzemi keretek pozitív hatású fejlődését tükrözi.
