Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

838 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . Az ágazati szerkezet változásai Az ipar szerkezeti változásai sorában még nagyobb jelentősége és hatása volt azonban az ágazati szerkezet radikális átalakulásának. Az iparosítás a nehézipar elsődleges fejlesztése jegyében ment végbe. 1950 és 1955 között az ipari beruházások 90%-a, de 1961 —65 között is 81%-a jutott a nehéziparnak. Azon belül is kiemelkedtek a kitermelő ágazatok, különösen a szénbányászat. A gépipar, nagy hullámzásokkal és csökkenő tendenciával, de az összes ipari beruházás 17%-át kapta. Az ötvenes évek végétől egyre nagyobb szerepet nyert a vegyészet is. A korábban hagyományosan vezető iparágak, a XIX. századi fölényét ugyan állandóan veszítő, de a háborúig legerősebb élelmezési ipar és a két világháború között második helyre emelkedett textilipar viszont rendkívül gyorsan veszítették el addigi súlyukat. 1950 és 1965 között az élelmezési ipar részaránya a nettó ipari össztermelésből évente átlagosan közel 1%-kal csökkent, a textiliparé közel 4%-kal, ugyanakkor viszont a gépipar részaránya évente 2,5%-kai, a vegyészetié pedig 5%-kai emelkedett. Ez a folyamat általános világtendenciát fejezett ki, s megfelelt a fogyasztásban bekövetkezett átalakulásnak, a tartós fogyasztási cikkek előtérbe kerülésének a ruházati és élelmiszerfogyasztás átlagosnál kisebb emelkedésének, a beruházási tevékenység nemzetközi fellendülése által támasztott gép- és villamosenergia-igény növekedésnek és a műanyagok rohamos térhódításának. A világtendenciák azonosságát bizonyítja, hogy az európai országok összességének iparában évente 1 — 2%-kai csökkent az élelmiszeripar ез közel 4%-kal a textilipar részesedése, 1, illetve 3 —4%-kal nőtt a gépgyártás, illetve a vegyészet súlya. Némi arányeltolódással ugyanez jellemezte a fejlődő országok iparszerkezetét is. Utóbbi esetben az élelmiszeripar csökkenése (évente közel 3%) és a gépipar növekedése (hasonlóan majdnem 3%) nagyobb, a vegyészet növekedése viszont még jóval kisebb (mindössze 0,2%). Az ipar ágazati szerkezetét illetően tehát nagy előrehaladást sikerült elérni a régi iparszerkezeti elmaradottság és egyoldalúság felszámolása útján, s a modern gazdaság történetében először követhette a magyar ipar szerkezeti fejlődése a világtendenciákat. Az ipar strukturális fejlődése az alapvetően egészséges fő tendenciák ellenére még nem volt mentes ellentmondásoktól, melyek legnagyobb részt az autarkiás törekvésekből és a nemzetközi együttműködés alacsony fejlettségi szintjéből, részben pedig egyes ágazatokban — a fejlesztés korszerűtlen irányából, hosszú távra kellően ki nem dolgozott és ellentmondásos jellegéből fakadtak. A lapanyaggyártás Rendkívüli erőfeszítések történtek a bázisiparok, az alapanyaggyártás fejlesztésére. A feszített iparosítás által támasztott fűtő- és alapanyagigények lehető legnagyobb mértékű kielégítésére irányuló törekvés a bányászat és kohászat legnagyobb ráfordításokkal történő fejlesztését követelte. A fejlesztés ötvenes években megkezdett útja részben a hatvanas éveket is meghatározta. A bányászati ágak, különösen a szénbányászat erőltetett fejlesztése egyike volt a korszerű iparfejlődés világtendenciáival ellentétes jelenségeknek. A bányászatban foglalkoztatottak létszáma világszerte csökkent, Magvarorszá-