Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . 835 hogy az ipari foglalkoztatottság aránya a nemzetközi tapasztalatok alapján addig növekszik, míg eléri a keresői létszám 1/3-át, s ezután ezen a szinten rögződik. A felsorolt foglalkoztatási adatok, amikor világosan jelzik az ipar előretörését és vezető szerepének kialakulását, már arra is utalnak, hogy az ipari foglalkoztatási szint alapján mért fejlettség jelentékenyen kedvezőbb képet mutat, mint az egy főre jutó termelési szint. Ez esetben tehát nemcsak az impozáns előrehaladás, de egyben az ipari túlfoglalkoztatás jelensége is kirajzolódik. Az iparban alkalmazottak létszáma egyrészt a teljes foglalkoztatási politika nyomán a szükségesnél magasabb, s rejtett munkaerő-kihasználatlanságot is takar, másrészt fényt vet az ipar technikai elmaradottságára, különösen a kisegítő ipari tevékenységek (anyagmozgatás stb.) terén, ahol a munkák nagy részét kézi erővel végzik, s ezért a minisztériumi iparban dolgozók kereken 44%-át kötik le a kisegítő tevékenységek. Az ipari létszám túllőtt emelkedésében szerepet játszott ugyanakkor a szolgáltató ágazatok elmaradása is, hiszen a foglalkoztatás elsősorban az iparban növekedhetett. Az ipar szerepének növekedését még átfogóbban mutatja emelkedő részesedése a nemzeti jövedelem termelésében. A folyó árakon számított ipari részesedés az 1950. évi 45%-ról 1965-re 67%-ra nőtt, míg az utóbbi időpontban a mezőgazdaság részesedése már csak 16%-ot tett ki. A részesedési arány azonban nagymértékben az árrendszer függvénye. A hatvanas évek végéig érvényben volt árrendszer viszont ismeretes módon szélesre nyitott agrárollóval, magasan tartott ipari és leszorított agrárárakkal szolgálta az iparosítás érdekében álló, s nagy mértékben a mezőgazdaságra alapozott felhalmozást. A folyó árakon készült statisztikák tehát erősen az ipar javára torzítják a valóságos arányokat. A Statisztikai Hivatal és Országos Tervhivatal által készített számítások a folyó árak helyett részben ún. ráfordításarányos árakon (az állóeszközök és a bérráfordítások arányában és nem árarányában történő akkumuláció-felosztással), részben a világpiaci árak adaptálásával arra az eredményre vezettek, hogy az ipar a nemzeti jövedelemnek kereken 40%-át, jelenlegi árakon pedig mintegy 45%-át reprezentálja, vagyis az ipar részesedése ez esetben is 1/3-dal nőtt a nemzeti jövedelem termelésében, míg a mezőgazdaság részaránya 30% körül mozog, vagyis részesedése 1/4-del, 1/3-dal csökkent és tartósan az ipari részesedés alá szorult. Az ipar szerkezeti változásai: centralizáció, koncentráció Az ipar rohamos fejlődése természetesen nemcsak a termelési volumen emelkedésében és az ipar gazdaságban elfoglalt helyében hozott lényeges változásokat, hanem magán az iparon belül is. A végbement iparfejlődés rendkívül szerteágazó és erőteljes szerkezeti változásokkal járt együtt. Az ipar szerkezetében végbement változások sorában szembetűnő a termelés koncentráltságának növekedése. Előrebocsáthatjuk, hogy a magyar ipar speciális területi koncentráltsága, ami a XIX. század végi fejlődéstől végig kísérte, a felszabadulást követő évtizedekben sem módosult lényegesebben. A termelőkapacitásoknak hagyományosan mintegy fele Budapesten és környékén koncentrálódott, s a hatvanas évek végéig az arány alig csökkent valamivel: az ipari foglalkoztatottak 44%-a dolgozott a budapesti agglomerációban, de a kitermelő iparok nélkül az arány elérte az 50%-ot. A túlzott
