Századok – 1970

KRÓNIKA - Ormos Mária kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 812/III

KRÓNIKA 817 diplomáciatörténeti szempontból fontos eseményeket, azonban fontossága a világgazdaságban bekövetkező változások, és azok politikai hatása miatt vitathatatlan. Itt az opponens nemcsak a válság kezdetére gondolt, de arra az eléggé fel nem tárt fordulatra, amely а kapitalizmus fejlődésében bekövetkezett, s amelynek kezdőpontja 1929-re tehető. Bírálta a befejező 1935-ös dátumot. Nem bizonyítható, hogy 1935 jelentősége nagyobb, mint pl. 1936-é. Az 1 tt volna a helves, ha a disszertáció kezdő ós befejező dátimít a szerző 1933 és 1938 illítve 39-hez kötné, mivel a diplomáciatörténet periodizációja nem térhet el az általános történeti kovszakbeosztástól. Végül néhány észrevételt tett a status quo fenntartásának problémájáról. A status quo fenntartása, amelynek kezdettől fogva német- és szovjetellenes színezete volt, egyre határozottabban antifasiszta színezetet kapott, szovjetellenessége pedig aszerint csökkent, hogy az azt követelő államok milyen mértékben egyeztetik politikájukat a Szovjetunióval. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió részéről Franciaországgal és a kisantant államaival való együttműködésnek feltétele volt a status quo elfogadása, a szovjet revíziós törekvések állandóan napirenden voltak, később megvalósításukra is sor került. Nem derül ki a disszertációból, hogy az ellentmondás mennyiben befolváso'ta a szovjet külpolitikát és egy nemzetközi antifasiszta koalíció kialakulását. E kérdések alaposabb kidolgozása azért fontos, mert ezek tisztázatlansága a fő oka annak, hogy sokan az engedékenység politikájában egy elhibázott békerendszer igazságtalanságainak megoldását, a szovjet követelésekben pedig nagvhatalmi törekvéseket láttak. Végül rámutatott a disszertáció túlzott terjedelméből fakadó hátrányokra. A disszertációt erényeinek, finom értékelő módszerének alapján, annak hangsúlyozásával, hogy nemcsak a magyar, de a nemzetközi diplomáciatörténetet is gazdagítja, elfogadásra ajánlotta. , A két opponensi * leménv elhangzása után Zsigmond László egyetemi tanár, a történettudományok doktora, a bírálóbizottság elnöke tett néhánv megjegyzést, főleg a periodizáció kérdésében. Az 1929-as dátum korszakhatárként való elfogadását a diplomáciatörténet és a munkásmozgalomtörtónet szempontjából egvaránt ellanezné és az 1933-as határt tartaná helyesnek. Az ekkor nyíló új korszakot 1935-tel nem lehet lezárni. Utalt az 1935-ös VII. kongresszusra, a franciaországi népfrontválasztások eredményeire, a spanyol akcióegvsógre, az angol bókemozgalomra, a demokratikus erők előretörésére Amerikában, amelyek az 1935—36-os helyzet biztató voltát igazolják. A fordulat véleménve szerint 1937-ben történt, s a szakasz Münchennel zárul. Utána Mérei Gyula szólalt fel. Hiányolta, hogy nem esett szó arról, hogy a tőkés integráció és a nacionalizmus forrásai ugyanazok a termelési viszonyok, a kapitalista konkurrenciaharc körülményei. Nem értett egyet azzal, hogy a német agresszív külpolitikának a fasiszta párton kívül nem volt jelentős politikai bázisa. Nyugat-német szerzők cikkei, tanulmányai is bő anyagot szolgáltatnak azokról a náci párton kívüli erőkről, tömegekről, amelyek a pártot támogatták. Ezeknek nagyobb hangsúlyt kellene adni, mert sokkal inkább hatással voltak a német külpolitika befolyásolására, mint a nácizmussal szembeni erők. Juhász Gyula felszólalásában kifejtette: igaz, hogy 1935-36-ban viszonylag kedvezőbbek a lehetőségek az antifasiszta összefogás szempontjából, de 1935 —36-ban fordulat következett be Olaszország ós Németország viszonyában, az erőviszonyok Németország javára dőltek el, ez Közép-Európa számára döntő fontosságú volt, s a disszertáció szempontjából ez lényeges. Hangsúlyozta, hogy az antif isiszta összefogás lehetőségeit jobban kellene vázolni. Zsigmond László újbóli hozzászólásában Mérei Gyulával egyetértően hangsúlyozta: számos tényezője volt annak, hogy Németország nagyrésze Hitler mellé állt, s nem szabad e tényezők gyökereit figyelmen kívül hagyni. Juhász Gyula felszólalására reflektálva kifejtette: véleménye szerint az, hogy Németország vette át a vezető szerepet, még nem jelent fordulatot. Németország, ha nem is túlságosan, de elszigetelődött. Azok az erők, amelvek ekkor ezt kihasználni nem tudták, 1943—45 között újjászerveződtek. Ennek a későbbi egymásratalálásnak az alapjai már 1935—36-ban megvoltak. A felelősség a mulasztásért a kispolgári pártokat, a szociáldemokrata pártokat, de a kommunista pártokat is terheli. A korszak a nagy elvetélődósek időszaka volt. A tengelv nem volt legyőzhetetlen, egységes fellépés esetén Németország alul maradt volna. A népfrontpolitika jobb megértéséhez szükséges e kérdések hangsúlyozása. Ormos Mária válaszában elŐ3zör azokat az észrevételeket sorolta fel, amelyeket a disszertáció nyomdai kéziratának készítésekor máris figyelembe vett. Ilyen Mérei Gyula megállxpítása a Duna-midence államainak egymáshoz való viszonyáról, a Monarchia nemzetközi szerepének csökkenéséről, az osztrák nemzeti tudat alakulásáról. Tokodynak a terjedelemre vonatkozó m3gjegyzésóvel szintén egyetértett, és azzal is, hogy a problémát időben tovább kell vizsgálni. A megjelenő változatban a Rajna-vidék német remilitarizál ísával és ennek keleti hatásával zárja le a témát. Ezután azokra a kérdésekre tért át, melyekben egyetért az opponensekkel, de nem lát reális lehetőséget arra, hogy a